A bételi oltár elítélése.
13 Az Úr parancsára Isten egyik embere Júdából Bételbe érkezett, épp akkor, amikor Jerobeám az oltárnál állt, hogy áldozatot mutasson be. S az Úr parancsára e szavakat kiáltotta oda az oltár felé: „Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Lám, fiú születik Dávid házának, Jozija lesz a neve; feláldozza rajtad a magaslatok papjait, akik áldozatot mutattak be rajtad, embercsontokat fog rajtad égetni.” Aztán jelet is adott e szavakkal: „Ez lesz a jel arra, hogy az Úr szólt: Az oltár megreped, s a rajta levő hamu szétszóródik.” Amikor a király meghallotta a vészjósló szavakat, amelyeket az Isten embere a bételi oltárra mondott, kinyújtott keze megmerevedett, nem tudta visszahúzni. Az oltár pedig megrepedt és a hamu szétszóródott, a szerint a jel szerint, amelyet az Isten embere adott az Úr megbízásából. Erre a király az Isten emberéhez fordult: „Engeszteld ki az Urat, a te Istenedet, hogy ismét vissza tudjam húzni a kezem.” Az Isten embere tehát kiengesztelte az Urat, s a király vissza tudta húzni a kezét, olyan volt, mint azelőtt. Akkor a király így szólt az Isten emberéhez: „Gyere, térj be házamba és egyél! Ajándékot is adok neked.” De az Isten embere ezt válaszolta a királynak: „Még ha fele házadat nekem adod is, akkor sem megyek veled, sem ételt nem eszem, sem italt nem iszom ezen a helyen. Mert az Úr szava megparancsolta: Se ételt ne egyél, se italt ne igyál, és az úton se térj vissza, amelyen jöttél.” Így más utat választott, s nem azon az úton ment vissza, amelyen Bételbe érkezett.Az Isten embere és a próféta.
Élt Bételben egy öreg próféta. Fiai fölkeresték, és mind elbeszélték neki, amit az Isten embere azon a napon Bételben tett, s a szavakat is, amelyeket a királyhoz intézett. Amikor elbeszélték apjuknak, apjuk így szólt hozzájuk: „Melyik úton ment el?” Fiai megmutatták neki az utat, amelyen Isten embere, aki Júdából érkezett, elindult. Erre megparancsolta fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat!” Fölnyergelték a szamarat, és ő felült rá. Szamárháton utána ment Isten emberének, és rá is talált, amint egy terebintfa alatt ült. Megszólította: „Te vagy az Isten embere, aki Júdából érkezett?” „Igen” – felelte. Erre hívta: „Gyere velem haza, és egyél valamit!” De az azt válaszolta: „Nem szabad sem ételt ennem, sem italt innom ezen a helyen. Mert az Úr szava által parancsot kaptam: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, s azon az úton sem térhetsz vissza, amelyen érkeztél.” Az így felelt erre: „Magam is próféta vagyok, és egy angyal az Úr parancsára ezt mondta nekem: Hozd vissza magaddal házadba, hogy ételt és italt vegyen magához.” De hazudott neki. S ő visszatért vele, ételt vett magához házában és italt is ivott. Míg az asztalnál ültek, történt, hogy az Úr szólt a prófétához, aki visszahozta. Erre rárivallt Isten emberére, aki Júdából érkezett: „Ezt mondja az Úr: Mivel megszegted a parancsot és nem igazodtál az utasításhoz, amelyet az Úr, a te Istened adott neked, ellenkezőleg, ételt ettél és italt ittál azon a helyen, amelyről megmondták neked: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, azért holttested nem kerül atyáid sírjába.” Amikor befejezte az evést és ivást, a próféta fölnyergelte neki a szamarat, s ő elment. Útközben azonban megtámadta egy oroszlán és megölte. Holtteste ott feküdt az úton. A szamár megállt mellette, s az oroszlán szintén megállt a holttest mellett. Véletlenül emberek jártak arra. Amikor meglátták az úton a holttestet és az oroszlánt, amint mellette állt, elmentek és jelentették a városban, ahol az öreg próféta lakott. Amikor a próféta, aki félútról visszahozta, ezt meghallotta, azt mondta: „Biztosan az Isten embere, aki szembeszállt az Úr parancsával. Azért szolgáltatta ki az Úr az oroszlánnak; széttépte és megölte, az Úr hozzá intézett szava szerint.” Aztán megparancsolta fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat!” Amikor fölnyergelték, elment, és meg is találta a holttestet az úton – a szamár és az oroszlán ott álltak mellette. Az oroszlán sem a holttestet nem falta fel, sem a szamarat nem marcangolta szét. A próféta fölemelte az Isten emberének holttestét, föltette a szamárra és visszavitte. Így az öreg próféta a városba ment, hogy elsirassa és eltemesse. A saját sírjába tette a holttestet, s így siratták: „Jaj, testvérbátyám!” Miután eltemette, azt mondta fiainak: „Ha meghalok, abba a sírba tegyetek, ahova az Isten emberét temettük; az ő csontjai mellett nyugodjanak csontjaim. Mert azok a vészjósló szavak, amelyeket az Úr parancsára a bételi oltárra, meg Szamária városaiban a magaslati szentélyekre mondott, biztosan be fognak teljesedni.” De Jerobeámot még ezek az események sem térítették vissza gonosz útjáról; újabb embereket tett meg a népből a magaslatok papjaivá. Akinek csak kedve volt hozzá, annak telirakta a markát, és máris a magaslatok papja lett. De ez Jerobeám házára bűnt, romlást hozott, emiatt elpusztult a föld színéről.IV. A KÉT KIRÁLYSÁG ILLÉS KORÁIG
I. Jerobeám további uralma (931– 910).
14 Ez idő tájt megbetegedett Jerobeám fia, Abija. Jerobeám ezért így szólt feleségéhez: „Nosza, öltözz álruhába, ne vegyék észre, hogy Jerobeám felesége vagy, és menj el Silóba. Ott lakik Achija próféta, aki megjövendölte, hogy király leszek e nép fölött. Vigyél magaddal tíz kenyeret és kalácsot, meg egy korsó mézet, és keresd föl. Majd ő megmondja, mi lesz a fiúval.” Jerobeám felesége így tett. Elindult, elment Silóba és betért Achija házába. Achija már nem látott, mert szeme elgyöngült az öregségtől. Az Úr azonban így szólt Achijához: „Nézd, ott jön Jerobeám felesége, hogy fia felől tudakozódjék nálad, mivel beteg. Így és így beszélj hozzá!” Amikor belépett, másnak mondta magát. De alighogy meghallotta a neszt, amikor belépett az ajtón, Achija így szólt hozzá: „Gyere csak, Jerobeám felesége! De miért mondod magad másnak? Kemény üzenetet kell átadnom neked. Menj, és mondd meg Jerobeámnak: Ezt üzeni az Úr: Kiválasztottalak a népből, s megtettelek népem fejedelmévé. Elvettem Dávid házától a királyságot és neked adtam. De te nem lettél olyan, mint szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsaimat és egész szívvel követett: csak azt tette, ami kedves a szememben. Te nagyobb gonoszságot vittél végbe, mint bárki előtted, fogtad magad és más isteneket csináltál, öntött bálványokat, csak azért, hogy ingerelj, nekem pedig hátat fordítottál. Nézd, ezért most szerencsétlenséget hozok Jerobeám házára, kiirtom Jerobeám (házából) mind, aki férfi, akár kicsi, akár nagy egész Izraelben. Elsöpröm Jerobeám házát, ahogyan a szemetet kisöpri az ember, az utolsóig. Aki Jerobeám házából a városban hal meg, felfalják a kutyák, s az, aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka. Igen, az Úr mondja ezt. Indulj hát és menj haza! Mihelyt a lábad eléri a várost, a fiú meghal. Egész Izrael meg fogja siratni és el is temetik. Jerobeám (házából) ő lesz az egyetlen, akit sírba tesznek, mert Jerobeám (házából) csak benne talál az Úr, Izrael Istene tetszésére valót. Aztán az Úr olyan királyt tesz Izrael fölé, aki kiirtja a Jerobeámokat. Az Úr megtöri Izraelt, ahogy a nád meghajol a vízben. Kitépi Izraelt ebből a szép földből, amelyet atyáinak adott. Szétszórja őket a folyón túl, mert szent fákat csináltak maguknak – ingerelték velük az Urat. Kiszolgáltatja Izraelt Jerobeám bűne miatt, amelyet elkövetett, s amelybe Izraelt is belevitte.” Akkor Jerobeám felesége útnak indult és Tircába ment. Éppen amikor átlépte a ház küszöbét, meghalt a fiú. Eltemették és egész Izrael elsiratta, ahogyan az Úr szolgája, Achija próféta által előre megmondta. Jerobeám történetének többi részét, azt, hogy milyen háborút viselt, hogyan uralkodott, följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. Az az idő, amíg Jerobeám király volt, huszonkét esztendőt tett ki. Aztán megtért atyáihoz, és fia, Nadab lett helyette a király.Rechabeám uralma (931–913).
Rechabeám, Salamon fia, Júdának volt a királya. Negyvenegy éves volt Rechabeám, amikor király lett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr Izrael összes törzse közül kiválasztott nevének hajlékául. Anyját Naamának hívták és ammonita nő volt. Olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és ezzel még jobban fölkeltette haragját, mint bárki atyái közül, elkövetett bűneivel. Mert ők is emeltek magaslati szentélyeket, kőoszlopokat és szent fákat minden kiemelkedő dombra meg minden zöldellő fa alá. Sőt még kéjelgést űző férfiak is voltak az országban. Igen, minden gyalázatos tettét utánozták a pogányoknak, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől. Rechabeám királyságának 5. évében történt, hogy Sisák, Egyiptom királya felvonult Jeruzsálem ellen. Elvitte a kincseket az Úr templomából, s ugyanígy a királyi palota kincseit is elvitte, s egyáltalán, mindent elvitt. Az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon veretett. Rechabeám király bronzpajzsokat csináltatott a helyükbe, és a testőrök kapitányaira bízta őket, akik a királyi palota kapuit őrizték. Amikor a király az Úr templomába ment, a testőrök utána vitték, aztán vissza is hozták a testőrök őrhelyére. Rechabeám történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Rechabeám és Jerobeám állandóan hadakoztak egymással. Aztán Rechabeám megtért atyáihoz. Dávid városában temették el. Helyette fia, Abijam lett a király.Abijam uralma Júdában (913–911).
15 Nebat fiának, Jerobeám királynak 18. esztendejében Abijam lett a király. Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Maachának hívták és Absalomnak volt az egyik lánya. Ő is utánozta apja bűneit, amelyeket az előtte elkövetett, szíve nem volt maradéktalanul az Úré, mint őséé, Dávidé. De Dávidra való tekintettel az Úr, az ő Istene meghagyott egy mécsest Jeruzsálemben: fiakat támasztott utána és nem pusztította el Jeruzsálemet, mivel Dávid azt tette, ami kedves az Úr szemében: egész életében nem tért el attól, amit parancsolt neki. Abijam történetének többi részét, amit csak végbevitt, följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Abijam állandóan hadakozott Jerobeámmal. Aztán megtért atyáihoz Abijam. Dávid városában temették el. Fia, Aza lett helyette a király.Aza uralma Júdában (911–870).
Izrael királyának, Jerobeámnak 20. esztendejében Aza lett Júda királya; negyvenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Nagyanyját Maachának hívták, Absalom lánya volt. Aza azt tette, ami helyénvaló az Úr szemében, mint őse, Dávid. Kipusztította a kéjelgőket az országból, s minden bálványt ledöntött, amit atyái emeltettek. Még nagyanyjától, Maachától is megvonta a legfőbb úrnői méltóságot, mivel bálványt emelt Aserának. Aza ledöntötte a bálványt és a Kidron völgyében elégette. Hanem a magaslati helyeket nem szüntették meg. Mégis, Aza szíve maradéktalanul az Úré volt, egész életében. Az Úr templomába vitette atyja s a maga fogadalmi ajándékait – ezüstöt, aranyat, edényeket. Aza és Izrael királya, Bása háborúztak egymással, amíg csak éltek. Izrael királya, Bása hadba vonult Júda ellen, majd megerősítette Rámát, hogy Júda királyának, Azának elvágja a ki és bemenetelt. Erre fogta az összes ezüstöt és aranyat, ami még volt az Úr templomának kincseskamrájában s ugyanígy a királyi palota kincseit is, és odaadta szolgáinak. Aztán elküldte Aza király őket Benhadadhoz, Tabrimonnak a fiához, aki maga Arám királyának, Hezjonnak volt a fia és Damaszkuszban uralkodott, és ezt üzente neki: „Legyen köztem és közted szövetség, (amint) atyám és atyád között! Itt küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat. Nos hát, bontsd fel szövetségedet Básával, Izrael királyával, hogy elvonuljon!” Benhadad hallgatott Aza királyra: serege vezéreit Izrael városai ellen küldte és meghódította Ijont, Dánt, Abel Bet-Maachát és egész Kinnerotot, valamint Naftali egész földjét. Amikor Bása ennek hírét vette, felhagyott Ráma megerősítésével és visszavonult Tircába. Aza király odaparancsolta egész Júdát, kivétel nélkül. Mind elhordták a köveket és a fát, amivel Bása megerősítette Rámát, aztán Aza király megerősítette vele Gebát Benjaminban és Micpát. Aza történetének többi részét, győzelmeit és amiket csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Öregkorában betegeskedett a lábával. Aztán megtért atyáihoz Aza; atyái mellé temették, ősének, Dávidnak városában. Fia, Jehosafát lett helyette a király.Nadab uralma Izraelben (910–909).
Jerobeám fia, Nadab Azának, Júda királyának 2. évében lett király Izrael fölött; két évig uralkodott Izraelben. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében és atyja nyomdokaiba lépett a bűn útján, ahova az Izraelt vezette. Isszachár házából Bása, Achijának a fia összeesküvést szőtt ellene. Le is győzte Bása Gibbetonnál, amely a filiszteusoké volt, míg Nadab és egész Izrael Gibbetont tartotta megszállva. Bása így megölte Azának, Júda királyának 3. esztendejében, s helyette ő lett a király. Amikor királlyá lett, Jerobeám egész házát kiirtotta, nem hagyott Jerobeám (házából) senkit élve, mind kipusztította az Úr szavai szerint, amelyeket szolgája, a silói Achija által hallatott Jerobeám bűnei miatt, amelyeket elkövetett, s amelyekbe Izraelt is belevitte, haragra ingerelve az Urat, Izrael Istenét. Nadab történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Izrael királyainak könyvében.Bása uralma Izraelben (909–886).
Azának, Júda királyának 3. esztendejében Achija fia, Bása lett Izrael királya Tircában huszonnégy esztendőre. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, mert Jerobeám nyomába lépett, a bűn útjára, ahová az Izraelt is vezette. 16 Akkor az Úr ezeket a szavakat intézte Bása ellen Hanani fiához, Jehuhoz: „Fölemeltelek a porból és népem, Izrael fejedelmévé tettelek. Te mégis Jerobeám útjára léptél, bűnbe vitted népemet, Izraelt, úgyhogy vétkeivel haragra ingerelt, ezért elsöpröm Bását egész házával egyetemben, s úgy bánok házaddal, amint Jerobeámnak, Nebat fiának házával. Aki Bása (házából) a városban hal meg, azt felfalják a kutyák, az pedig, aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka.” Bása történetének többi részét, tetteit és győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. Bása megtért atyáihoz. Tircában temették el, s fia, Ela lett helyette a király. Nem pusztán amiatt hallatta szavát Bása ellen az Úr, Hanani fia, Jehu próféta által, mivel azt tette, ami nem tetsző az Úr szemében: keze alkotásával haragra ingerelte, s így Jerobeám háza példáját követte, hanem azért is, mert kiirtotta annak házát.Ela uralma Izraelben (886–885).
Ela, Bása fia, Azának, Júda királyának 26. esztendejében lett Izrael királya, Tircában, két évre. De szolgája, Zimri, a harci szekerek felének parancsnoka összeesküvést szőtt ellene. Míg Ela Tircában a palota udvarmesterének, Arcának a házában dáridózott, Zimri behatolt és agyonütötte Azának, Júda királyának 27. esztendejében, majd ő lett helyette a király. Mihelyt király lett és elfoglalta a trónt, Bása egész házát kiirtotta: egyet sem hagyott élve, aki férfi, de még rokonai és barátai közül sem. Így Zimri Bása egész házát kipusztította, az Úr szava szerint, amit Jehu próféta által hallatott, Bása bűnei miatt és fiának, Elának vétkeiért, amelyeket maga követett el s amelyekbe Izraelt is belevitte, amikor mihaszna bálványokkal haragra ingerelték az Urat, Izrael Istenét. Ela történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.Zimri uralma Izraelben (885).
Júda királyának, Azának 27. esztendejében Zimri lett a király Tircában, de csak hét napra. A nép éppen hadba vonult Gibbeton ellen, amely a filiszteusoké volt. Mihelyt a nép a csatatéren hírét vette: „Zimri összeesküvést szőtt és leütötte a királyt”, egész Izrael még aznap Omrit, a sereg parancsnokát tette meg Izrael királyának. Omri és vele egész Izrael elvonult Gibbeton alól, és körülzárta Tircát. Amikor Zimri látta, hogy a várost bevették, a királyi palota erődjébe húzódott és fölgyújtotta magára a királyi palotát. Így pusztult el bűnei miatt, azért, mert azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, s Jerobeám nyomába lépett, a bűnnek útjára, és Izraelt is bűnbe vitte. Zimri történetének többi részét és az összeesküvést, amelyet szőtt, följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. Akkoriban Izrael népe két pártra szakadt. A nép egyik fele Ginát fia, Tibni oldalára állt, őt akarta királlyá tenni. A másik fele ellenben Omri oldalára. Az Omri pártján álló nép győzött a Ginát fia, Tibni pártján álló nép fölött. Tibni meghalt, és Omri lett a király.Omri uralma Izraelben (885–874).
Júda királyának, Azának 31. esztendejében Omri lett a király Izraelben, tizenkét évre. Hat esztendeig uralkodott Tircában. Aztán két ezüsttalentumon megvett Semertől egy dombot. Megerősítette a dombot, majd a várost, amelyet épített, Semernek, a domb tulajdonosának nevéről elnevezte Szamáriának. Omri azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; rosszabb volt, mint elődei. Egészen Nebat fia, Jerobeám nyomába lépett, a bűn útjára, ahova az Izraelt vezette, amikor is mihaszna bálványaikkal ingerelték az Urat, Izrael Istenét. Omri történetének többi részét, amit végbevitt és elért, s győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. Aztán megtért atyáihoz Omri. Szamáriában temették el. Fia, Acháb lett a király.Bevezetés Acháb uralmához (874–853).
Omri fia, Acháb, Júda királyának, Azának 38. esztendejében lett király Izraelben. Omri fia, Acháb huszonkét évig uralkodott Izrael fölött, Szamáriában. S Acháb, Omri fia azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, még sokkal inkább, mint elődei. Nem volt neki elég, hogy Nebat fia, Jerobeám nyomán járt a bűn útján, hanem még a szidóniak királyának, Etbaalnak a lányát, Izebelt is elvette feleségül, aztán elment Baálnak szolgálni, őt imádni. Baál templomában, amelyet Szamáriában épített, oltárt emelt Baálnak. Visszaállította a szent fákat, sőt hogy ingerelje az Urat, Izrael Istenét, még több gonoszságot művelt, mint Izrael összes többi királya, aki előtte volt.V. ILLÉS MŰKÖDÉSE
Az ő idejében a bételi Hiel fölépítette újra Jerikót. Elsőszülötte, Abirám árán vetette meg alapjait, s legkisebb fia, Szegub árán csinált rá kapukat, az Úr szava szerint, amelyet Nun fia, Józsue által hallatott.Előző nap Olvasási terv Következő nap