Sába királynőjének látogatása.
10 Amikor Sába királynője… értesült Salamon hírnevéről, eljött, hogy találós kérdésekkel próbára tegye. Nagy kísérettel, fűszerekkel és rengeteg arannyal és drágakővel megrakott tevékkel érkezett Jeruzsálembe, és mihelyt Salamon király elé került, elmondott mindent, ami a szívén volt. Salamon azonban minden kérdésére megadta a feleletet, nem volt semmi, ami a király előtt titok maradt, s nem tudta volna megfejteni neki. Amikor Sába királynője látta Salamon nagy bölcsességét és a palotát, amelyet épített, asztalán az ételeket, azt, ahogyan tisztségviselői ott ültek, szolgái pedig fölszolgáltak, aztán öltözéküket és a pohárnokokat, az égőáldozatot, amit (Salamon) a templomban bemutatott az Úrnak, elámult, és így szólt a királyhoz: „Csakugyan igaz, amit országomban felőled és bölcsességed felől hallottam. Nem hittem a hírnek, míg el nem jöttem és a saját szememmel nem láttam; valóban, még a felét sem mondták el nekem, bölcsességed és gazdagságod fölülmúlja a hírt, ami eljutott hozzám. Boldogok asszonyaid és boldogok szolgáid itt, mert mindig színed előtt állnak és hallgatják bölcsességedet. Áldott legyen az Úr, a te Istened, aki tetszését lelte benned és Izrael trónjára ültetett! Mivel az Úr minden időben szereti Izraelt, királlyá tett, hogy az igazságot és az igazságosságot szolgáld.” Aztán a királynak ajándékozott 120 aranytalentumot, s rengeteg fűszert és drágakövet. Soha többé nem került be (az országba) annyi fűszer, mint amennyit Sába királynője ajándékozott Salamon királynak. De Hirám hajói is, amelyek az aranyat szállították Ofirból, rengeteg almuggimfát és drágakövet hoztak. Az almuggimfából a király fölszerelési tárgyakat csináltatott az Úr templomába és a királyi palotába, továbbá citerákat és hárfákat a dalnokoknak. Soha többé nem került be (az országba), s nem volt látható annyi almuggimfa mind a mai napig. De Salamon király is odaajándékozott Sába királynőjének mindent, ami csak megtetszett neki s amit csak kívánt, azonkívül is, amit királyi nagylelkűségből ajándékozott neki. Aztán Sába királynője útnak indult és visszatért földjére, szolgáival együtt.Salamon gazdagsága.
Annak az aranynak a súlya, amely Salamonnak egyetlen esztendőben befolyt, 666 aranytalentumra rúgott, nem számítva, amit a karavánoktól, a kereskedők hasznából, az idegen királyoktól és az ország helytartóitól kapott. Salamon király háromszáz nagy pajzsot is veretett aranyból; mindegyik pajzsra 600 aranysékelt fordított. Aztán háromszáz kis pajzsot is csináltatott vert aranyból; 3 minát használt fel mindegyik kis pajzshoz. A király a libanoni erdei palotába vitette őket. Majd csináltatott egy hatalmas trónt elefántcsontból és bevonatta színarannyal. A trónnak hat lépcsője volt. Hátul, a trón fölött meg bikafejek voltak. A szék mindkét oldalára karfát tettek, a karfák mellett pedig két oroszlán állt. A hat lépcsőn kétoldalt tizenkét oroszlán helyezkedett el. Ilyet még egyetlen királynak sem csináltak soha. A királynak minden ivóedénye aranyból készült és a libanoni erdei palota minden fölszerelése is színaranyból. Nem volt semmi ezüstből, annak Salamon idején nem volt semmi becse. Mert a királynak Hirám hajóin kívül tarsisi hajói is voltak a tengeren. A tarsisi hajók minden harmadik esztendőben visszatértek és hozták az aranyat, ezüstöt, elefántcsontot meg a majmokat és a pávákat. Így Salamon király gazdagságban és bölcsességben felülmúlta a föld minden királyát, és az egész világ arra vágyott, hogy lássa Salamont, hallgassa bölcsességét, amit Isten oltott szívébe. S mindenki hozta ajándékát: ezüst és aranyedényeket, öltözékeket, fegyvereket, fűszereket, lovakat és öszvéreket, évről évre.Salamon harci szekerei.
Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett; 1420 harci szekere volt és 12 000 lovasa. A szekérvárosokba telepítette őket és a király közelébe, Jeruzsálembe. A király elérte, hogy annyi volt az ezüst Jeruzsálemben, mint a kavics. Aztán azt is elérte, hogy cédrusfából is annyi volt, mint a vadfügefa, amely a síkságon nő. A lovakat Kilikiából szállították Salamonnak; a király kereskedői hozták őket Kilikiából pénzért. Egy szekeret 600 ezüstsékelért szállítottak Egyiptomból, egy ló pedig 150-be került. Ugyanígy az ő közvetítésükkel szállították a hettiták királyainak és az arámok királyainak is.4. SALAMON URALMÁNAK ÁRNYOLDALAI
Salamon feleségei.
11 Salamon király számtalan idegenből való asszonyt szeretett, mégpedig a fáraó lányán kívül moábita, ammonita, edomita, szidóni és hettita asszonyokat, tehát pogány népből valókat is, akikről az Úr azt mondta Izrael fiainak: „Ne adjátok össze velük magatokat, s ők se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s isteneikhez pártoltok.” Ám Salamon csüggött rajtuk. Hétszáz fejedelmi asszonya volt és háromszáz ágyasa. Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve. Így Salamon a szidóniak istennőjéhez, Asztartéhez szegődött, majd Milkomhoz, az ammoniták szörnyéhez. Salamon tehát olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és nem követte hűségesen az Urat, mint atyja, Dávid. Akkoriban épített Salamon Kamosnak, a moábiták istenének egy szentélyt arra a hegyre, amely Jeruzsálemmel szemközt emelkedik, aztán ugyanígy Milkomnak is, az ammoniták istenének. S ezt minden idegenből való asszonyának megtette, aki tömjént és véres áldozatot mutatott be isteneinek. Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétől, jóllehet kétszer is megjelent neki, és épp azt a parancsot adta neki, hogy ne szegődjön más istenekhez. De ő nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki. Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: „Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tőled a királyságot és szolgádnak adom. De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezéből ragadom ki. S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam.”Salamon külső ellenségei.
Az Úr ellenséget támasztott Salamonnak az edomita Hadadban, aki az edomi királyi családból származott. Akkoriban ugyanis, amikor Dávid legyőzte az edomitákat, s a sereg vezére, Joáb fölment, hogy eltemesse a halottakat, s Edomban minden férfit lemészároljon – hat hónapig maradt ott Joáb egész Izraellel, addig, amíg minden férfit ki nem irtott Edomban –, akkor történt, hogy Hadad, s vele azok a hű edomiták, akik atyja alattvalói közé tartoztak, elmenekültek, és eljutottak Egyiptomba. Hadad akkor még egészen fiatal fiú volt. Elindultak Midiánból és Paranba értek. Paranból embereket vittek magukkal és így eljutottak Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Az adott nekik egy házat és ellátta őket élelemmel. Sőt, földet is ajándékozott nekik. Hadad annyira kedves lett a fáraó előtt, hogy az feleségül adta hozzá felesége húgát, a legfőbb úrnőnek, Tachpenesznek a húgát. Tachpenesz húga szült neki egy fiút, ez volt Genubat. Tachpenesz a fáraó palotájában neveltette; így Genubat a palotában maradt a fáraó gyermekei között. Amikor azonban Hadad Egyiptomban hírét vette, hogy Dávid megtért atyáihoz, a sereg vezére, Joáb meg halott, Hadad megkérte a fáraót: „Engedj el, hadd térjek vissza hazámba!” A fáraó azt válaszolta: „Van valamiben is hiányod, hogy fölébredt benned a vágy, hogy visszatérj hazádba?” Azt mondta: „Nem, de mégis mindenképpen engedj visszatérnem.” Hadad bajt hozott: ellenséges volt Izraellel szemben, és királyként uralkodott Edom fölött. S még egy más ellenséget is támasztott neki Isten, Eljada fiát, Rezont, aki urától, Hadad-Ezertől menekült el, Coba királyától. Embereket gyűjtött maga köré, s egy csapat vezére lett, amikor Dávid vérfürdőt rendezett köztük. Damaszkuszba ment, megvetette ott a lábát, és Damaszkusz királyaként uralkodott. S Izrael ellensége volt, amíg csak Salamon élt.Jerobeám lázadása.
Egy Ceredából való efratitának, Nebatnak a fia, Jerobeám – anyját Ceruának hívták, s özvegyasszony volt, ő maga meg Salamon szolgálatában állt – szintén fellázadt a király ellen. A következőképpen történt, hogy fellázadt a király ellen. Salamon Millóban építkezett, kijavította a rést atyjának, Dávidnak városán. Ez a Jerobeám derék ember volt, s amikor Salamon észrevette, hogy ez a fiatalember milyen ügyes a munkában, megtette József háza robotfelügyelőjének. Akkoriban történt, hogy Jerobeám egyszer elhagyta Jeruzsálemet és útközben találkozott a Silóba való Achija prófétával. Új köntös volt rajta, és csak ketten voltak a határban. Achija fogta az új köntöst, ami rajta volt, tizenkét darabra tépte, és azt mondta Jerobeámnak: „Legyen tíz rész a tied, mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: Kiragadom az országot Salamon kezéből, s tíz törzset neked adok. Csak egy törzs marad az övé, szolgámra, Dávidra való tekintettel és Jeruzsálem miatt, a miatt a város miatt, amelyet kiválasztottam Izrael törzsei közül. Azért (teszem ezt), mert elhagyott, és Asztartét, a szidóniak istennőjét, Kamost, Moáb istenét és Milkomot, az ammoniták istenét imádta, nem az én útjaimon járt, nem azt tette, ami kedves a szememben, nem tartotta szem előtt parancsaimat és törvényeimet, mint atyja, Dávid. Nem ragadom ki kezéből az egész királyságot – meghagyom fejedelemnek, amíg csak él, szolgám, Dávid kedvéért, akit kiválasztottam, és aki szem előtt tartotta parancsaimat és törvényeimet. Majd a fia kezéből ragadom ki a királyságot, és neked adom, mármint a tíz törzset. Az ő fiának csupán egyetlen törzset hagyok, hogy szolgámnak, Dávidnak mindig maradjon égő mécsese színem előtt Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet nevem hajlékául kiválasztottam. Téged pedig hagylak, hogy uralkodjál mindenen, amire csak vágyik a szíved, és király légy Izrael fölött. Így lesz: ha ügyelsz mindenre, amit csak parancsolok neked, az én útjaimon jársz, s azt teszed, ami kedves a szememben, s megtartod parancsaimat és törvényeimet, mint szolgám, Dávid tette, akkor veled leszek, s maradandó házat építek neked, mint Dávidnak építettem, és rád bízom Izraelt. Dávid utódait megalázom, de nem örökre.” Salamon azon volt, hogy megölje Jerobeámot. Jerobeám azonban útnak indult, és Egyiptomba menekült Sisákhoz, Egyiptom királyához. Ott maradt Egyiptomban egészen Salamon haláláig.Salamon uralmának vége.
Salamon történetének többi részét, tetteit és bölcsességét mind följegyezték Salamon történetének könyvében. Az az idő, amíg Salamon Jeruzsálemben királya volt egész Izraelnek, negyven esztendőt tett ki. Aztán Salamon megtért atyáihoz. Atyjának, Dávidnak városában temették el. Fia, Rechabeám lett helyette a király.III. A POLITIKAI ÉS VALLÁSI MEGOSZLÁS
Gyűlés Szichemben.
12 Mihelyt ezt Nebat fia, Jerobeám meghallotta – még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült –, Jerobeám visszatért Egyiptomból. Rechabeám elment Szichembe. Szichemben ugyanis egész Izrael összegyülekezett, hogy királlyá tegye. Így szóltak hozzá: „Atyád kemény igát rakott ránk. Enyhíts az atyád szabta nehéz szolgálaton és a kemény igán, amit ránk rakott, s akkor alattvalóid leszünk.” Azt felelte nekik: „Három napra oszoljatok szét, aztán gyertek vissza hozzám!” A nép tehát szétoszlott. Most Rechabeám király tanácsot tartott a vénekkel, akik atyja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt. Megkérdezte: „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?” Azt válaszolták: „Ha ma szolgálsz ennek a népnek, kedvükre teszel, és barátságos szavakat intézel hozzájuk, mindig a szolgálatodban maradnak.” De ő nem ügyelt a tanácsra, amit a vének adtak neki, hanem a fiatalokra hallgatott, akik vele nőttek fel és a pártján álltak. Így szólt hozzájuk: „Milyen feleletet adjunk ezeknek az embereknek, akik ma azt mondták nekem: Könnyíts az igán, amit atyád ránk rakott?” A fiatalok, akik vele nőttek fel, ezt a választ adták neki: „Így kell beszélni a néppel, amely azt mondta neked: Atyád megnehezítette jármunkat, azért te könnyíts rajta, így kell beszélni velük: A kisujjam vastagabb atyám derekánál. Igaz, hogy atyám nehéz igát rakott rátok. De én még jobban megnehezítem jármotokat. Atyám ostorral fegyelmezett, én meg majd skorpiókkal fenyítelek benneteket.” Amikor a nép harmadnap visszatért Rechabeámhoz, amint meghagyta nekik ezekkel a szavakkal: „Harmadnap gyertek vissza hozzám”, a király kemény választ adott a népnek, s figyelmen kívül hagyta a tanácsot, amelyet a vének adtak neki. A fiatalok tanácsa szerint beszélt velük. Azt mondta: „Atyám megnehezítette igátokat, de én még súlyosabbá teszem jármotokat. Atyám ostorral fegyelmezett, én meg skorpiókkal foglak fenyíteni benneteket.” A király nem vetett ügyet a népre. De az Úr vezette így, hogy valóra váltsa ígéretét, amelyet az Úr a silói Achija által Jerobeámnak, Nebat fiának tett. Amikor tehát egész Izrael látta, hogy a király nem hallgat rá, a nép ezt a feleletet adta a királynak: „Mi részünk van Dávidban? Nincs örökrészünk Izáj fiában! Fel, Izrael, vissza sátraidba! Aztán törődj a házaddal, Dávid!” S Izrael visszavonult sátraiba. Rechabeám Izraelnek csak azon fiai fölött uralkodott, akik Júda városaiban laktak. Amikor Rechabeám király Adorámot, a robotfelügyelőt utánuk küldte, egész Izrael agyonkövezte. Rechabeám erre gyorsan kocsijába ült és Jeruzsálembe menekült. Így szakadt el Izrael Dávid házától, mindmáig.A politikai szakadás.
Amikor egész Izrael meghallotta, hogy Jerobeám hazatért, üzentek érte, s elhívatták az összejövetelre, aztán megtették királynak egész Izrael fölé. Dávid házát nem követte többé senki, csak Júda törzse. Amikor azonban Rechabeám Jeruzsálembe ért, megparancsolta Júda egész házának és Benjamin törzsének, száznyolcvanezer válogatott harcosnak, hogy keljen föl Izrael háza ellen, és szerezze vissza a királyságot Rechabeámnak, Salamon fiának. Ám az Úr így szólt Semajához, az Isten emberéhez: „Beszélj Rechabeámmal, Salamon fiával, Júda királyával, valamint Júda és Benjamin egész házával és a maradék néppel. Mondd meg nekik: Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok ki harcba szállni testvéreitekkel, Izrael fiaival. Mindegyiktek térjen vissza otthonába, mert én intéztem így.” Hallgattak az Úr parancsára és hazatértek, amint az Úr meghagyta nekik. Jerobeám azonban megerősítette Szichemet Efraim hegyén, és ott székelt; aztán kivonult és Penuelt is megerősítette.A vallási megoszlás.
Jerobeám így okoskodott szívében: A királyság most biztosan visszaszáll Dávid házára. Mert ha ez a nép felvonul, hogy Jeruzsálemben az Úr templomában véres áldozatot mutasson be, ennek a népnek a szíve újra visszafordul Rechabeámhoz, Júda királyához, urához, engem pedig megölnek. A király meghányta-vetette a dolgot, aztán csináltatott két aranyborjút, és így szólt a néphez: „Elég legyen a Jeruzsálembe való zarándoklásból! Nézd, Izrael, itt az istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről!” Aztán az egyiket felállította Bételben, és a nép körmenetben vonult a másik elé egészen Dánig. A magaslatokon szentélyeket épített, majd papokat választott a nép közül, olyanokat, akik nem Lévi fiai közül valók voltak. Egy ünnepnapot is bevezetett, a nyolcadik hónapban, mégpedig a tizenötödik napon, a júdabeli ünnepnek megfelelően. Maga ment fel az oltárhoz. Így tett Bételben, hogy a bikáknak, amelyeket csináltatott, áldozatot mutasson be. Aztán a magaslatok papjait, akiket ő rendelt, Bételbe telepítette. Fölment az oltárhoz, amelyet épített, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, amelyet maga gondolt ki; s ünnepet rendezett Izrael fiainak, és fölment az oltárhoz áldozatot bemutatni.Előző nap Olvasási terv Következő nap