Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 84. nap

Ígéret földjének elfoglalása és bírák kora, Jozs10-11, Zsolt128


7. AZ ÖT AMORITA KIRÁLY SZÖVETSÉGE, PALESZTINA DÉLI RÉSZÉNEK MEGHÓDÍTÁSA
Öt király harcba száll Gibeon ellen.
10 Amikor Jeruzsálem királya, Adonicedek meghallotta, hogy Józsue elfoglalta Ait és betöltötte rajta az átkot – úgy bánt Aival és királyával is, ahogy Jerikóval és királyával bánt –, továbbá, hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izraellel és közévegyültek, nagyon megrémült, hisz Gibeon olyan jelentős város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok. Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek ezért követet küldött Hohamhoz, Hebron királyához, Pireánhoz, Lachis királyához, Jafiához és Eglon királyához, Debirhez, ezzel az üzenettel: „Gyertek és segítsetek nekem Gibeont legyőzni, mivel békét kötött Józsuéval és Izrael fiaival.” Az öt amorita király egyesült és felvonult: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jarmut királya, Lachis királya és Eglon királya, ők és csapataik ostrom alá vették Gibeont és megtámadták.
Józsue segítségére siet Gibeonnak.
Gibeon lakói követet küldtek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, ezzel az üzenettel: „Ne hagyd cserben szolgáidat, siess, gyere fel hozzánk, ments meg bennünket és segíts rajtunk, mert az összes amorita király, aki a hegyvidéken él, szövetkezett ellenünk.” Józsue maga ment fel, s vele minden harcosa és vitéze. Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj! Kezedbe adom őket. Senki sem lesz képes ellenállni neked.” Józsue tehát hirtelen rajtuk ütött, miután az egész éjszakát azzal töltötték, hogy felvonuljanak Gilgalból.
Égi segítség.
Az Úr zavart támasztott köztük Izrael láttára, és súlyos csapást mért rájuk Gibeonnál. Sőt, Bet-Horon lejtőjének az irányában, egészen Azekáig és Makkedáig üldözte őket. Bet-Horon lejtőjén menekültek Izrael elől. Az Úr hatalmas jégesőt bocsátott rájuk az égből, egészen Azekáig; így odavesztek. Többen pusztultak el közülük a jégesőtől, mint Izrael fiainak kardja élétől. Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat –, Izrael szeme láttára fölkiáltott: „Nap, állj meg Gibeon fölött, s Hold, Ajalon völgye fölött!” S a Nap megállt, a Hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A Nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát. Se azelőtt, se azután nem volt még egy olyan nap, amelyen az Úr hallgatott volna embernek a szavára. Így harcolt az Úr Izraelért. Józsue és vele együtt egész Izrael visszatért a táborba, Gilgalba.
Az öt király a Makkeda melletti barlangban.
Az öt király megfutamodott és elrejtőzött Makkeda barlangjában. Józsuénak jelentették: „Megtaláltuk az öt királyt elrejtőzve, Makkeda barlangjában.” Józsue azt válaszolta: „Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához és állítsatok oda embereket őrnek. Ti azonban ne legyetek tétlen, vegyétek üldözőbe ellenségeiteket, vágjátok el az útjukat, ne engedjétek, hogy visszatérjenek városaikba, mert az Úr, a ti Istenetek kezetekbe adta őket.” Ezután Józsue és Izrael fiai teljes zavart keltettek köztük, egészen megsemmisítették őket, csak azok maradtak életben, akik eljutottak a megerősített városokba. Az egész nép épségben visszatért Makkedába, Józsuéhoz a táborba. Senki nem merte Izrael fiaira még a nyelvét sem kiölteni. Józsue akkor így szólt: „Tegyétek szabaddá a barlang bejáratát, és vezessétek elém azt az öt királyt!” Megtették, kihozták eléje az öt királyt a barlangból: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jarmut királyát, Lachis királyát és Eglon királyát. Amikor a királyokat eléje vezették, Józsue összehívta Izrael férfiait, és így szólt a harcosok vezéreihez, akik elkísérték: „Menjetek, és hágjatok ezeknek a királyoknak a nyakára!” Odamentek és a nyakukra hágtak. Józsue pedig így folytatta: „Ne féljetek és ne aggódjatok, legyetek bátrak és erősek, mert így fog bánni az Úr minden ellenségetekkel, akivel csak meg kell küzdenetek.” Azután Józsue agyonütötte őket és felakasztatta öt fára – ott maradtak felakasztva egészen estig. Naplementekor Józsue parancsára levették a fáról és bedobták őket a barlangba, ahová elrejtőztek. A barlang szájához nagy köveket hengerítettek, ott vannak mind a mai napig.
Kánaán déli városainak meghódítása.
Józsue még ugyanazon a napon bevette Makkedát, és királyával együtt kardélre hányta. Betöltötte rajta az átkot, s benne minden élőn: nem menekülhetett meg senki, Makkeda királyával pedig úgy bánt, mint ahogyan Jerikó királyával bánt. Makkedából Józsue egész Izraellel Libna alá vonult és megtámadta –, az Úr ezt is Izrael kezére adta, királyával együtt. Kardélre hányt minden benne élőt, senki sem menekülhetett meg. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával bánt. Libnából Józsue egész Izraellel Lachis alá vonult, körülvette és megtámadta – az Úr Izrael kezére adta Lachist. A második nap bevette és kardélre hányt benne minden élőt, éppen úgy, ahogy Libnában tette. Akkor Gézer királya, Horam segítségére jött Lachisnak, de Józsue legyőzte őt is, hadinépét is, nem menekülhetett meg senki. Lachisból Józsue egész Izraellel Eglon alá vonult. Ostrom alá fogta és megtámadta: még aznap bevették és kardélre hányták. Azon a napon minden élőt átok alá vetett benne, ahogyan Lachisban tette. Eglonból Józsue egész Izraellel Hebronba vonult és megtámadta. Bevették, és királyával, valamint a hozzá tartozó helységekkel meg az ott élőkkel egyetemben kardélre hányták. Nem hagyott elmenekülni senkit, éppen úgy, ahogyan Eglonban tette. Betöltötte rajta és a benne élőkön az átkot. Akkor Józsue egész Izraellel Debir ellen fordult és megtámadta. Elfoglalták királyostul, s minden hozzá tartozó helységgel együtt. Kardélre hányták őket és betöltötték minden benne élőn az átkot. Nem menekülhetett meg senki. Amint Hebronnal bánt, úgy bánt Józsue Debirrel és királyával is, egészen úgy, ahogyan Libnával és királyával bánt.
Az egész déli rész elfoglalása.
Így Józsue meghódította az egész földet: a hegyvidéket, a Negebet, a síkságot, a lejtőket, az összes királlyal együtt. Nem menekülhetett meg senki előle, minden élőn betöltötte az átkot, ahogyan az Úr, Izrael Istene parancsolta neki, Kádes-Barneától egészen Gázáig és Gósen egész vidékén Gibeonig. Ezeket a királyokat Józsue egyetlen hadjárat során kerítette hatalmába földjükkel együtt, mert az Úr, Izrael Istene harcolt Izraelért. Aztán Józsue visszatért egész Izraellel Gilgalba, a táborba.
8. AZ ÉSZAKI RÉSZEK MEGHÓDÍTÁSA
Észak királyainak szövetsége.
11 Amikor Hacor királya, Jabin ezt meghallotta, hírt adott róla Jobabnak, Merom királyának, Simron királyának, Achsaf királyának, s azoknak a királyoknak, akik északon a hegyvidéket és a Kinnerottól délre húzódó völgyet, a fennsíkot, a síkságot és nyugaton a Dor környéki lejtőket lakták: a kánaáni keleten és nyugaton, az amorita, hivvita, perizita és jebuzita a hegyvidéken, a hettita Hermon alatt, Micpa földjén. Elindultak, s velük összes csapatuk – megszámlálhatatlan sereg, akár a tenger fövénye, rengeteg lóval és harci szekérrel.
A meromi győzelem.
Ezek a királyok mind egyesültek, levonultak és Merom vizeinél tábort ütöttek egymás mellett, hogy harcba szálljanak Izraellel. Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj itt ezektől az emberektől, mert holnap ilyen idő tájt legyőzve látja Izrael mindnyájukat. Lovaiknak vágd el a lábuk inát, harci szekereiket pedig égesd el!” Józsue váratlanul rajtuk ütött összes harcosával Merom vizei mellett, és megtámadta őket. Az Úr Izrael kezére adta őket. Legyőzte, és nyugaton egészen Nagy-Szidónig és Miszrefotig, keleten pedig a Micpa völgyéig üldözte őket. Teljesen megsemmisítette őket, úgyhogy nem maradt közülük egy sem életben. Józsue úgy tett velük, ahogy az Úr mondta neki: lovaiknak elvágta a lábuk inát, harci szekereiket pedig elégette.
Hacor és a többi északi város elfoglalása.
Abban az időben Józsue megfordult, és elfoglalta Hacort; királyába kardot döfött. Egykor Hacor volt ezeknek a királyságoknak a fő székhelye. Minden élőt kardélre hánytak benne és betöltötték rajta az átkot. Egyetlen lélek sem maradt meg, magát Hacort pedig felgyújtották. Józsue mind hatalmába ejtette ezeknek a királyoknak a városát, királyukkal egyetemben, kardélre hányta őket és betöltötte rajtuk az átkot, amint Mózes, az Isten szolgája parancsolta. De mégse égetett föl Izrael minden várost, amely az omladékhalmon épült, csak Hacort, azt gyújtotta fel Józsue. E városokból a zsákmányt is, a jószágot is mind magukkal vitték Izrael fiai. Az embereket pedig kardélre hányták az utolsó szálig, egyetlen lelket sem hagytak élve.
Józsue végrehajtja Mózes parancsát.
Amit az Úr szolgájának, Mózesnek parancsolt, azt Mózes parancsul adta Józsuénak, Józsue pedig teljesítette, nem hagyott ki egyetlen szót sem abból, amit az Úr Mózesnek parancsolt. Így hát Józsue az egész országot elfoglalta: a hegyvidéket, az egész Negebet és Gósen egész vidékét, a síkságot, Arabát, Izrael hegyeit és dombjait. A Szeirrel szemközt emelkedő Pele-hegytől egészen Baál-Gadig, amely a Libanon völgyében, a Hermon-hegység lábánál fekszik, az összes királyt hatalmába ejtette és megölte. Hosszú ideig hadakozott Józsue ezekkel a királyokkal. Egyetlen város sem kötött békét Izrael fiaival, csak a hivviták, akik Gibeonban laktak; az összes többit harcban foglalták el. Mert az Úr akaratára megkeményítették a szívüket és harcba szálltak Izraellel, hogy így könyörtelenül betöltsék rajtuk az átkot és megsemmisüljenek, amint az Úr Mózesnek parancsolta.
Az anakiták kiirtása.
Abban az időben Józsue elment, és kiirtotta az anakitákat a hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anabból, Júda egész hegyvidékéről és Izrael egész hegyvidékéről: betöltötte rajtuk és városaikon az átkot. Izrael fiainak a földjén nem maradt egyetlen anakita sem élve, sem Gázában, Gátban és Asdodban. Józsue elfoglalta az egész földet, pontosan úgy, ahogy az Úr Mózesnek mondta, és Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogyan törzsekre oszlik. Az országban végre elcsitult a harc.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
128 (127). ZSOLTÁR. ÁLDÁS A HÍVŐRE
128 (Zarándokének.) Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni. Feleséged házad bensejében hasonlít a termő szőlőtőhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat. Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat. Áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján! És lásd meg fiaidnak fiait! Békesség legyen Izraelnek!
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0