Erre Gibeonnak, az ostromlott városnak lakói elküldtek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt üzenték neki: »Ne vond meg segítő kezedet szolgáidtól: jöjj gyorsan fel és szabadíts meg minket, s hozz segítséget, mert összegyűlt ellenünk a Hegyvidéken lakó amoriták valamennyi királya.« Felvonult tehát Józsue Gilgálból, s vele a harcosok egész serege, a legvitézebb férfiak. Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ne félj tőlük, mert a kezedbe adtam őket: senki sem tud majd közülük ellenállni neked.« Józsue váratlanul rájuk is rontott, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból. Az Úr megzavarta őket Izrael színe előtt, és Izrael súlyos vereséget mért rájuk Gibeonnál, majd tovább űzte őket a Béthoronba vezető hegyi úton, és verte őket Azekáig és Makkedáig. Miközben pedig azok Izrael fiai elől menekültek, s a béthoroni lejtőn voltak, az Úr nagy köveket hullatott rájuk az égből egészen Azekáig, úgyhogy többen haltak meg a jégeső köveitől, mint amennyit Izrael fiai öltek meg karddal.
12Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen odaadta az amoritákat Izrael fiainak színe elé, és azt mondta előttük:
»Nap, ne mozdulj Gibeon felé,
és hold Ajjalon völgye felé!«
Erre megállt a nap és hold,
amíg a nemzet bosszút nem állt ellenségein.
Vajon nincs ez megírva az Igazak könyvében? Megállt tehát a Nap az ég közepén, s nem sietett lenyugodni egy teljes napig.
Maga az öt király azonban elfutott és elrejtőzött Makkeda városának barlangjában. Amikor aztán jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, elrejtőzve Makkeda városának barlangjában, ő megparancsolta társainak: »Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához, s rendeljetek melléje ügyes férfiakat, hogy őrizzék a bezártakat. Ti azonban ne álljatok meg, hanem űzzétek az ellenséget, s vágjátok a menekülő utócsapatokat, s ne engedjétek, hogy városaik oltalmába jussanak, mert az Úr, a ti Istenetek a kezetekbe adta őket.«
Amikor aztán megverték az ellenséget, s nagy vereséget okoztak neki és csaknem egy szálig megsemmisítették, s akik el tudtak menekülni Izrael elől, bevonultak a megerősített városokba: visszatért az egész sereg Józsuéhoz Makkedába, ahol akkor a tábor állt, épen és teljes számban és senki sem mert Izrael fiai ellen támadni.
Ekkor Józsue megparancsolta: »Nyissátok ki a barlang száját, s hozzátok ki hozzám azt az öt királyt, aki benne rejtőzik.« Szolgái úgy is tettek, ahogy parancsolta nekik, s kivitték hozzá a barlangból az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jerimót királyát, Lákis királyát, Eglon királyát. 24Amikor aztán kivezették őket hozzá, előhívta Izrael minden férfiát, s azt mondta a sereg vezéreinek, akik vele voltak: »Menjetek, s tegyétek rá lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára.« Azok odamentek, legyűrték őket és lábukkal taposták nyakukat. Azt mondta ekkor nekik: »Ne féljetek, ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak, mert így tesz majd az Úr minden ellenségetekkel, akik ellen hadakoztok.« Aztán Józsue leüttette és megölette őket, majd felakasztotta őket öt fára, s ott voltak felakasztva estig. 27Amikor aztán a nap leszállóban volt, megparancsolta társainak, hogy vegyék le őket a bitókról. Azok levették, s bedobták őket abba a barlangba, amelyben elrejtőztek, s hatalmas köveket helyeztek a szájához, amelyek megvannak mindmáig.
A hat város meghódítása 28Ugyanazon a napon Józsue Makkedát is bevette és kardélre hányta, és megölte királyát és minden lakosát: a legkisebbet sem hagyta ott életben, aztán úgy tett Makkeda királyával, amint Jerikó királyával tett.
Makkedából aztán átment egész Izraellel együtt Libnába és hadakozott ellene, s azt az Úr Izrael kezébe adta királyával együtt, s kardélre hányták a várost s minden lakóját és senkit sem hagytak ott életben. Aztán úgy tettek Libna királyával, amint Jerikó királyával cselekedtek.
Libnából egész Izraellel együtt átment Lákisba és felállította körülötte seregét és ostrom alá vette. Az Úr Izraelnek kezébe is adta Lákist. Az másnap elfoglalta, kardélre hányt és felkoncolt minden élőt, amely benne volt, úgy, ahogy Libnával tett. 33Ekkor feljött Hórám, Gézer királya, hogy segítséget nyújtson Lákisnak, de Józsue megverte őt egész népével együtt, mind egy szálig.
Lákisból aztán átment Eglonba és körülvette és még aznap bevette. Kardélre hányt minden élőt, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Lákissal tett.
Eglonból aztán felment egész Izraellel együtt Hebronba, és hadakozott ellene. Bevette azt, és kardélre hányta királyával és vidékének minden városával együtt, felkoncolt minden élőt, amely ott tartózkodott. Nem hagyott ott senkit sem életben. Ahogy Eglonnal cselekedett, úgy tett Hebronnal is: mindazt, amit benne talált, elpusztította karddal. Innen Debir felé fordult, bevette azt, és feldúlta. A királyát és a körülötte levő összes várost kardélre hányta, nem hagyott benne senkit sem életben. Amint Hebronnal, Libnával és azok királyával tett, úgy cselekedett Debirrel és királyával is.
40Így verte meg Józsue az egész földet: a Hegyvidéket, a Délvidéket, az Alföldet, a Lejtőket királyukkal együtt; nem hagyott rajta senkit sem életben, hanem mindenkit megölt, aki lélegzett, amint az Úr, Izrael Istene megparancsolta neki, Kádes-Barneától Gázáig és Gósen egész földjén Gibeonig. Mindezeket a királyokat és földjüket egy felvonulás során vette be, s pusztította el, mert az Úr, Izrael Istene hadakozott érte. Aztán visszatért egész Izraellel a tábor helyére, Gilgálba.
Győzelem Északon a királyok ellen 11 1Amikor ezeket Jábin, Hácor királya meghallotta, elküldött Jobábhoz, Mádon királyához, továbbá Semeron királyához és Aksáf királyához 2meg az északi királyokhoz, akik a Hegyvidéken meg a Kinnerettől délre levő síkságon meg az Alföldön és Dór vidékén, a tenger mellett laktak, meg a keleti és nyugati kánaániakhoz, meg az amoritákhoz, meg a hetitákhoz és a perizitákhoz, meg a Hegyvidéken levő jebuzitákhoz, meg a hivvitákhoz, akik a Hermon tövében, Micpe földjén laktak. Ezek mindannyian ki is jöttek seregükkel együtt, nagyon sok emberrel, annyival, mint a föveny, amely a tenger partján van, s mérhetetlen sokaságú lóval és harci szekérrel. 5Aztán összegyűltek mindezek a királyok a Merom vizénél, hogy hadakozzanak Izraellel.
Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ne félj tőlük: mert holnap, ugyanezen órában mindannyiukat odavetem Izrael színe elé, és megsebesítitek őket: lovaik inát azonban majd vágd el, szekereiket pedig égesd el a tűzben.« Erre Józsue az egész sereggel együtt váratlanul odament ellenük a Merom vizéhez, s rájuk rontott. Ekkor az Úr Izrael kezébe adta őket és ők megverték és kergették őket egészen a Nagy-Szidonig és Miszrefót vizéig és Micpe mezejéig, amely attól keletre van. Úgy megverte valamennyit, hogy senki sem maradt életben. Aztán úgy tett, amint az Úr megparancsolta neki: lovaik inát elvágta, szekereiket pedig tűzben elégette.
Erre rögtön megfordult, s bevette Hácort és megölte királyát karddal. Hácor volt ugyanis egykor a legfőbb ezek között a királyságok között. Megölt minden élőt, amely ott lakott, nem hagyott benne életben senkit sem, hanem elpusztított minden lényt egy szálig, magát a várost pedig tűzzel semmisítette meg. Az összes környező várost és királyukat is meghódította, megverte és eltörölte, amint Mózes, az Úr szolgája megparancsolta neki. Azokon a városokon kívül, amelyek halmokon és dombokon feküdtek, a többit mind felgyújtotta Izrael: azok közül csak a nagyon megerősített Hácort emésztette meg a láng. Ezeknek a városoknak minden zsákmányát és állatait Izrael fiai felosztották maguk között, az embereket azonban mind megölték.
Az ország meghódítása Amint az Úr Mózesnek, a szolgájának parancsolt, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, s ez mindent teljesített: egy szót sem mulasztott el mindabból a parancsból, amelyet az Úr Mózesnek meghagyott.
Elfoglalta tehát Józsue az egész Hegyvidéket, a Délvidéket, Gósen földjét, az Alföldet, a nyugati vidéket, Izrael hegyvidékét, s ennek Alföldjét, továbbá azt a hegyrészt, amely felmegy Szeírnek egészen Baálgádig, amely a Libanon síkságán, a Hermon hegy alatt van: minden királyukat elfogta, megverte és megölte. Hosszú ideig harcolt Józsue ezek ellen a királyok ellen. Nem volt város, amely megadta volna magát Izrael fiainak, a Gibeonban lakó hivvitákon kívül: mind haddal vette be, mert az Úr végzése az volt, hogy megkeményedjék szívük, harcoljanak Izrael ellen, elhulljanak, és semmi kegyelmet se találjanak, hanem elvesszenek, amint az Úr meghagyta Mózesnek.
21Ugyanabban az időben Józsue elment és kipusztította az enakitákat a Hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának és Izraelnek egész hegyvidékéről és eltörölte városaikat. Egyet sem hagyott meg az enakiták fiai közül Izrael fiainak földjén, kivéve Gáza, Gát és Asdód városát: csak ezeket hagyták meg. Elfoglalta tehát Józsue az egész földet, úgy, ahogy az Úr megmondta Mózesnek és odaadta Izrael fiainak birtokul, részeik és törzseik szerint. Ezzel nyugta lett a földnek a harcoktól.
Jegyzetek
10,3 Jeruzsálemtől délre eső városok. Jeruzsálemet csak Dávid tudta elfoglalni (2 Sám 5,6-9).
10,12 Az „igazak könyve” című himnuszgyűjtemény (vö. 2 Sám 1,18-27) nem maradt fenn. A dal értelme, hogy az Úr egyetlen nap leforgása alatt adott megsemmisítő győzelmet Józsuénak.
10,24 A győztesnek ez a gesztusa sok ókori domborművön megtalálható.
10,27 A makkédai nagy kövek eredeténak magyarázata.
10,28 A régészet tanúsága szerint Lákis, Debír és Eglon városait Kr. e. 1200 körül lerombolták és felgyújtották.
10,33 Gézer csak Salamon idejében kerül izraeli uralom alá (mint a fáraó lányának hozománya; 1Kir 9,16).
10,40 A Biblia más helyei világosan állítják, hogy a honfoglalás hosszú folyamat volt, és Izrael az egész történelme folyamán kénytelen volt idegen népekkel együtt élni, melyeket sohasem sikerült legyőznie.
11,1 Hácort – az ásatások tanúsága szerint – kb. Kr. e. 1200-ban lerombolták és felégették. A városnak akkor mintegy 40000 lakosa volt.
11,2 Kinneret a Genezáreti tó, az Alföld (Sefela) a júdeai hegyvidék és a tengerpart közti dombság.
11,5 Merom egy vízben gazdag völgy Száfedtől délre.
11,21 Vö. Szám 13,32-33.
Házi áldás
128 1Zarándok-ének. Mind boldog az, aki féli az Urat,
s az ő útjain jár!
2 Élvezed akkor kezed munkáját,
boldog vagy, és jó dolgod lesz.
Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő
házad oldalán,
fiaid, mint az olajfacsemeték
asztalod körül.
Íme, ilyen áldás éri azt az embert,
aki féli az Urat.
Áldjon meg téged Sionról az Úr,
hogy lásd Jeruzsálem boldogságát
életed minden napján,
Jegyzetek
128,1 Az előénekes megnevezi a témát: a hívők boldogsága.
128,1 Bölcsességi ének a fogság utáni időkből. Hasonló a témája a Zsolt 127-nek is. Isten áldása nélkül semmi sem sikerül az embernek, sem magának, sem a családjának. Ha Istennel és Isten színe előtt él, minden sikerül. Válaszos ének is lehetett.
128,2 A kórus válasza elmondja, hogy hogyan valósul meg Isten áldása a családban.