811 Akkoriban az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj és ne aggódj! Vidd magaddal az összes harcost. Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét. 22 Bánj Aival és királyával úgy, mint Jerikóval és királyával bántál. Ami a zsákmányt illeti, csak amit lefoglaltok, meg a jószágot tartsátok meg magatoknak. Vess cselt a városnak, hátulról.” 33 Józsue elindult, hogy összes harcosával felvonuljon Ai ellen. Kiválasztott 30 000 embert, csupa bátor férfit, és éjszaka útnak indította őket, 44 miután kiadta nekik a parancsot: „Nézzétek, vessetek cselt a városnak hátulról. De ne menjetek el messzire, legyetek mindnyájan a helyeteken! 55 Magam, s velem az egész nép, mi majd közeledünk a város felé, s amikor Ai lakói kivonulnak ellenünk, mint első alkalommal, megfutamodunk előttük. 66 Akkor üldözőbe vesznek bennünket, s messze csalhatjuk őket a várostól. Azt fogják majd mondani: Menekülnek előlünk, mint első alkalommal! 77 Akkor induljatok el leshelyetekről, s foglaljátok el a várost: az Úr, a ti Istenetek kezetekre adja. 88 Ha elfoglaljátok a várost, égessétek fel. Ezt a parancsot kell végrehajtanotok. Én adtam ezt nektek.” 99 Józsue útra bocsátotta őket, s ők a leshelyre vonultak Bétel és Ai között, Aitól nyugatra sorakoztak fel. 1010 Józsue a nép közt töltötte az éjszakát. Másnap kora reggel fölkelt, felsorakoztatta a népet, s Izrael véneivel felvonult a nép élén Ai ellen. 1111 Az összes harcos, aki vele volt, felvonult, egészen a városig előrenyomultak, majd Aitól északra letáboroztak. Ai és Józsue közt volt a völgy. 1212 Vett mintegy 5000 embert, és Bétel és Ai között, a várostól nyugatra lesbe állította őket. 1313 A nép a várostól északra ütött tábort, a leshelyet pedig a várostól nyugatra állították. Józsue az egész éjszakát a nép között töltötte.
Az Ai melletti csata.
1414 Amikor Ai királya ezt látta, gyorsan kivonult, hogy harcba szálljon Izraellel, ő és egész hadinépe Araba lejtőjén. Nem tudták, hogy a város túlsó oldalán lesben állnak. 1515 Józsue és egész Izrael hagyta, hogy legyőzzék, s megfutamodott a puszta irányában. 1616 Az egész nép, amely a városban volt, nagy csatakiáltással nyomukba eredt; Józsuét üldözve eltávolodtak a várostól. 1717 Egyetlen férfi sem maradt Aiban, aki ne vette volna üldözőbe Izraelt. S olyannyira üldözték őket, hogy a várost otthagyták védtelenül. 1818 Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Fordítsd a kardot, amely kezedben van, Ai ellen, mert kezedbe adom.” Józsue tehát a város ellen fordította a kardot, amely kezében volt. 1919 Mihelyt kinyújtotta kezét, akik lesben álltak, hirtelen fölegyenesedtek helyükről. Nekiiramodtak és behatoltak a városba. Bevették, s csakhamar lángba borították.
Ai lakóinak teljes pusztulása.
2020 Amikor az Aiba való emberek visszafordultak, látták, hogy a városból füstfelhő száll az ég felé. Senkinek nem volt közülük bátorsága ide vagy oda menekülni. A puszta felé menekülő nép pedig szembefordult azokkal, akik üldözték. 2121 Amikor Józsue és egész Izrael népe látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost és a városból füst száll az égre, visszafordultak, és megtámadták az aiakat. 2222 A többiek kivonultak a városból, velük szemben, úgy, hogy az aiak Izrael fiai közé ékelődtek: egyikük egyfelől, másikuk másfelől. 2323 Addig kaszabolták őket, míg nem maradt közülük senki, aki túlélte volna vagy elmenekülhetett. Ai királyát azonban élve fogták el és Józsuéhoz vitték. 2424 Amikor Izrael fiai Ai lakóit mind megölték a mezőn és a pusztában, ahova menekültek, s azok mind egy szálig elhullottak a kard élétől, egész Izrael visszatért Aiba és kardélre hányta. 2525 Azoknak a száma, akik azon a napon elestek, férfiak és nők, 12 000-re rúgott – Ainak összes lakója.
Az átok betöltése.
2626 Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot. 2727 Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebből a városból, a szerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak. 2828 Akkor Józsue földig leégette Ait, s örökre romhalmazzá tette, pusztasággá mind a mai napig. 2929 Ai királyát estig felakasztotta egy fára; napnyugtakor azonban Józsue megparancsolta, hogy vegyék le a holttestet a fáról. A város kapuja elé dobták, s nagy kőhalmot emeltek föléje, ez mind a mai napig ott áll.
5. ÁLDOZATBEMUTATÁS ÉS A TÖRVÉNY FELOLVASÁSA EBAL HEGYÉN
A faragatlan kövekből épült oltár.
3030 Akkoriban Józsue épített az Úrnak, Izrael Istenének Ebal hegyén egy oltárt, 3131 ahogy Mózes, az Isten szolgája megparancsolta Izrael fiainak, s amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekből való oltárt. Ezen égőáldozatot mutattak be az Úrnak, s bemutatták a közösség áldozatát.
A törvény felolvasása.
3232 Ott Józsue fölírta a kövekre Mózes törvényét, amelyet Izrael fiainak írt. 3333 Azután egész Izrael felsorakozott, a vének, az elöljárók, a bírák, mindannyian, az idegenek éppúgy, mint akik ott születtek, a láda két oldalán a Lévi törzséből való papok előtt, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, az egyik fele a Gerizim hegyén, a másik fele az Ebal hegyén, ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta, Izrael népét először megáldani. 3434 Akkor Józsue felolvasta a törvénynek minden szavát, az áldást és az átkot, szóról szóra a törvénykönyv szerint. 3535 Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége előtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élő idegeneket.
6. SZERZŐDÉS IZRAEL ÉS A GIBEONITÁK KÖZÖTT
Szövetség Izrael ellen.
911 Amikor ezt meghallották azok a királyok, akik a Jordánon túli hegyvidéken voltak, a síkságon és a Nagy-tenger egész partvidékén, egészen Libanonig, a hettita, az amorita, a kánaáni, a perizita, a hivvita és a jebuzita, 22 szövetkeztek egymással, hogy közös erővel harcoljanak mind, Józsue és Izrael ellen.
A gibeoniták cselvetése.
33 Gibeon lakói meghallották, hogyan bánt Józsue Jerikóval és Aival, 44 azért cselhez folyamodtak. Útra keltek, élelemmel ellátva. Szamaraikat megrakták ócska zsákokkal és régi, szakadozott, foltos borostömlőkkel. 55 A lábukra kopott, foltozott sarut húztak, magukra pedig rongyos ruhát öltöttek. Ami kenyeret magukkal vittek, az mind száraz volt és szétmorzsolódott. 66 Elmentek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, s így szóltak hozzá és Izrael férfiaihoz: „Messze földről érkeztünk, köss velünk szövetséget!” 77 Izrael férfiai így válaszoltak ezeknek a hivvitáknak: „Ki tudja, nem köztünk éltek-e? Hogyan köthetnénk hát szövetséget?” 88 Erre azt felelték Józsuénak: „Szolgáid vagyunk.” Józsue megkérdezte tőlük: „Kik vagytok, honnan jöttök?” 99 Így feleltek: „Messze földről jöttek szolgáid, az Úr, a te Istened neve miatt. Hallottunk róla s mindarról, amit Egyiptomban tett, 1010 s amit az amoriták két királyával, Szichonnal, Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával művelt, aki Astarotban székelt. 1111 Véneink és országunk lakói azért így szóltak hozzánk: Vigyetek magatokkal élelmet az útra, menjetek eléjük és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk. Kössetek velünk szövetséget! 1212 Itt a kenyerünk – még meleg volt, amikor házunkban az útra magunkhoz vettük, amikor útra keltünk, hogy hozzátok jöjjünk, s lám, most egészen száraz, szétmorzsolódott. 1313 Ezek a borostömlők is egészen újak voltak, amikor megtöltöttük őket, s most szakadozottak. 1414 Itt a végtelen hosszú úton elnyűtt sarunk és ruhánk.” Az elöljárók vettek élelmükből anélkül, hogy az Úrtól tanácsot kértek volna. 1515 Józsue békét ígért nekik és szövetséget kötött velük, hogy megkíméli életüket, s a közösség elöljárói megesküdtek rá nekik. 1616 Történt, hogy a szövetség megkötése után három nappal hírét vették, hogy közelbe való nép, Izrael körében él. 1717 Izrael fiai tábort bontottak, s a városaikba mentek. Ezek Gibeon, Kefira, Beerot és Kirjat-Jearim voltak. 1818 De nem igázták le őket Izrael fiai, mivel a közösség elöljárói esküt tettek az Úrra, Izrael Istenére. De az egész közösség zúgolódott az elöljárók ellen emiatt.
Rendszabályok a gibeoniták számára.
1919 Az elöljárók az egész nép előtt kijelentették: „Mivel esküt tettünk nekik az Úrra, Izrael Istenére, nem emelhetünk rájuk kezet. 2020 Ezt tesszük velük: Életben hagyjuk őket, nehogy ránk hozzák a haragot az eskü miatt, amit tettünk nekik.” 2121 Aztán hozzáfűzték az elöljárók: „Éljenek, de legyenek az egész közösség favágói és vízhordói.” A közösség úgy tett, amint az elöljárók mondták. 2222 Józsue magához hívatta őket és így szólt hozzájuk: „Miért csaptatok be, azt állítva, hogy nagyon messze lakunk innen, mikor közöttünk éltek? 2323 Ezért mostantól fogva legyetek átkozottak, éljetek mindig szolgaságban mint favágók és vízhordók az én Istenem házában.” 2424 Azt felelték Józsuénak: „Szolgáid egész pontosan hallották, mit rendelt az Úr, a te Istened szolgája, Mózes által: nektek adja az egész országot és kiirtja előletek mind a lakóit. Ezért közeledéstekre nagy rettegés kerített hatalmába minket életünk miatt. 2525 Lám, ezért tettünk így! S most kezedben vagyunk. Bánj velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod.” 2626 Így bánt velük: kimentette őket Izrael fiainak kezéből, nem ölték meg őket. 2727 Azon a napon a közösség szolgálatába állította őket mint favágókat és vízhordókat, s mind a mai napig az Úr oltára szolgálatára rendelte őket azon a helyen, amelyet majd kiválaszt.
12611 (Zarándokének.) Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet. 22 Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: „Az Úr nagy dolgot művelt velük!” 33 Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki. 44 Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod. 55 Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd.
127 (126). ZSOLTÁR
66 Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.