Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 80. nap

Sivatagi vándorlás, Szam35-36, MTorv34, Zsolt121


A leviták része.
35 Az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében azt mondta Mózesnek: „Parancsold meg Izrael fiainak, hogy örökségül kapott birtokukból Lévi fiainak engedjen át városokat lakóhelyül. A városok körül adjatok legelőket is Lévi fiainak. A városok legyenek az ő lakóhelyük, a legelők meg jószáguk, nyájaik s egyáltalán állataik tartására szolgáljanak. Azok a városokhoz tartozó legelők, amelyeket Lévi fiainak kell adnotok, a város falain kívül ezer könyöknyire legyenek körös-körül. A városon kívül a keleti oldalon 2000 könyöknyit mérjetek, ugyanígy a déli oldalon is 2000 könyöknyit, a nyugati oldalon is 2000 könyöknyit és az északi oldalon is 2000 könyöknyit, úgy, hogy maga a város közepén maradjon. Ez legyen az ő legelőjük a városok körül. A városok közé, amelyeket a levitáknak kell adnotok, (vegyétek be) a hat menedékvárost, hogy oda menekülhessen, aki valakit agyonütött, s csatoljatok hozzájuk még negyvenkét más várost. Azoknak a városoknak a száma tehát, amelyeket át kell engednetek Lévi fiainak, összesen negyvennyolcat tesz ki, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. Ezeket a városokat Izrael fiainak teljes örökségéből engeditek át, mégpedig úgy, hogy a nagyobb törzsektől többet, a kisebb törzsektől kevesebbet engedtek át; mindegyik (törzs) a neki tulajdonul jutott örökrész arányában engedjen át néhányat városai közül Lévi fiainak.”
A menedékvárosok.
Az Úr azt mondta Mózesnek: „Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha a Jordánon átkelve Kánaán földjére értek, jelöljetek ki magatoknak városokat, hogy menedékül szolgáljanak nektek. Oda menekülhet majd, aki agyonüt valakit, akaratlanul megöl egy embert. Ezek a városok szolgáljanak menedékül a vérbosszút álló elől, hogy a gyilkost meg ne öljék, mielőtt a közösség elé kerülne ítéletre. A városok, amelyeket át kell adnotok – hat városnak kell nektek menedékül szolgálnia: hármat a Jordánon innen jelöljetek ki, hármat Kánaán földjén, hogy menedéketek legyen. Ezek a városok Izrael fiainak, az idegennek és a körötökben tartózkodónak egyaránt szolgáljanak menedékül, hogy bárki oda menekülhessen, aki nem szándékosan ütött agyon egy embert. Ha vastárggyal sújt rá, úgyhogy belehal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni. Ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas kővel úgy dobja meg, hogy meghal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni. És ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas fatárggyal úgy üti meg, hogy belehal, akkor gyilkos. A gyilkosnak halállal kell bűnhődnie. A vérbosszút álló ölje meg a gyilkost; ahol eléri, ölje meg. Ha gyűlöletből elgáncsolja vagy szándékosan megdobja úgy, hogy meghal, vagy pedig ellenségeskedésből úgy sújt rá öklével, hogy belehal, akkor azt, aki ütött, halállal kell büntetni. Mert gyilkos, s a vérbosszút állónak a gyilkost meg kell ölnie, ahol utoléri. Ha azonban csak véletlenül löki meg, ellenséges szándék nélkül, vagy pedig nem szándékosan utána dob valamilyen tárgyat vagy egy követ, amellyel megölhetné, s eltalálja anélkül, hogy látná, úgyhogy az meghal, noha semmiféle ellenségesség nem vezette és semmi rosszat nem akart neki tenni, akkor a közösség ítéljen az embert ölő és a vérbosszút álló között a fenti törvények értelmében. A közösség mentse meg azt, aki embert ölt a vérbosszút álló kezétől. Vigye vissza a közösség menedékvárosába, ahová menekült, hogy ott élhessen a főpap haláláig, akit szent olajjal kentek föl. Ha azonban az, aki embert ölt, elhagyja menedékvárosa határát, ahová menekült, és a vérbosszút álló menedékvárosa határán kívül ráakad, s a vérbosszút álló megöli azt, aki embert ölt, akkor nem követ el bűnt, mert a főpap haláláig menedékvárosában kell maradnia, s csak a főpap halála után térhet vissza az, aki embert ölt, arra a vidékre, ahol a birtoka van. Ezek (a törvények) legyenek az igazságszolgáltatás mércéi nemzedékről nemzedékre, minden lakóhelyeteken. Ha valaki embert öl, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek. A gyilkos életéért, aki méltó a halálra, nem szabad váltságdíjat elfogadnotok, halállal kell büntetni. Azért se fogadjatok el váltságdíjat, aki menedékvárosba menekült, nehogy visszatérjen hazájába, s ott éljen, mielőtt a főpap meghal. Nem szabad megfertőznötök a földet, ahol laktok. A vér ugyanis megfertőzi a földet. S a földnek a rajta kiontott vérért nem lehet mást adni jóvátételül, mint a vér kiontójának vérét. Tehát ne szennyezzétek be a földet, ahol laktok, mert én is ott élek. Mert én, az Úr, Izrael fiai közt lakom!”
A férjes asszony öröksége.
36 Gileád fiai nemzetségének családfői – (Gileád) Machirnak, a József nemzetségéből származó Manassze fiának volt a fia – előálltak, s Mózes és a vezérek, valamint Izrael törzseinek a fejei elé terjesztették kívánságaikat. Így beszéltek: „Neked, urunk, az Úr megparancsolta, hogy – sorsot vetve – oszd fel a földet Izrael fiai között örökségképpen. Azt is megparancsolta neked az Úr, urunk, hogy törzsünk tagjának, Celofchadnak az örökségét add lányainak. Ha ezek most férjhez mennek, Izrael fiai egy másik törzsének valamelyik tagjához, akkor örökrészük kiszakad atyáink örökrészéből, és annak a törzsnek válik örökrészévé, amelyhez kerülnek; a sorsvetéssel nekünk jutott örökrész ezáltal megcsorbul. Aztán, amikor eljön Izrael fiainak a jubileumi éve, örökrészüket végérvényesen annak a törzsnek az örökrészéhez csatolják, amelyhez (a házasság révén) tartoznak, atyáink törzsének örökrészéből meg kiszakítják az ő örökrészüket.” Mózes a következőket rendelte Izrael fiainak az Úr parancsára: „Méltán hozta elő ügyét József fiainak törzse. Ezt rendelte az Úr Celofchad lányainak dolgában: férjhez mehetnek, akihez akarnak, csak atyáik törzse egyik nemzetségének legyen a tagja, nehogy Izrael fiainak örökrésze átkerüljön az egyik törzstől a másikhoz. Mert Izrael fiainak meg kell őrizniük atyáik törzsének örökrészét. Minden lánynak, aki Izrael fiainak valamelyik törzsében örökrészhez jut, olyanhoz kell férjhez mennie, aki atyái törzsének valamelyik nemzetségéből való, hogy Izrael fiai megtarthassák örökrészüket. Az örökrésznek nem szabad egyik törzsről a másikra szállnia, mert Izrael fiai mindegyik törzsének meg kell maradnia öröksége birtokában.” Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy tettek Celofchad lányai – Machla, Tirca, Hogla, Milka és Noa. Celofchad lányai nagybátyjaik fiaihoz mentek férjhez. Tehát József fia Manassze fiainak nemzetségeiből való férfiakhoz mentek férjhez, így örökrészük annak a törzsnek a birtokában maradt, amelyhez atyjuk nemzetsége tartozott.
Befejezés.
Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében Mózes által Izrael fiainak adott.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Mózes halála.
34 Mózes tehát Moáb pusztájából fölment Nebo hegyére, a Piszga-(hegység) csúcsára, amely Jerikóval szemben van, s az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda egész területét a nyugati tengerig, a déli országrészt és a (Jordán)-kanyart, Jerikónak, a pálmák városának síkságát, egészen Coárig. Így szólt hozzá az Úr: „Ez az a föld, amelyre Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküt tettem ezekkel a szavakkal: Utódaidnak adom! Megnézheted, saját szemeddel, de oda nem jutsz el!” Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint. (Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig. Mózes 120 esztendős volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt. Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje. Józsuét, Nun fiát azonban eltöltötte a bölcsesség lelke, mivel Mózes rátette kezét és Izrael fiai engedelmeskedtek neki – úgy tettek, amint az Úr Mózesnek parancsolta. Izraelben azonban nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott. Az Úr parancsára sok jelet és csodát mutatott Egyiptom földjén a fáraón és szolgáin és az egész országon.
BEVEZETÉS JÓZSUE KÖNYVÉHEZ
Nagy hatalomról tett tanúságot, s nagy rettenetet keltett egész Izrael szeme láttára.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
121 (120). ZSOLTÁR. IZRAEL OLTALMAZÓJA
121 (Zarándokének.) Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra? A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette. Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad, nem alszik az, aki őriz téged. Lám, nem alszik, nem pihen, aki őrséget áll Izrael felett. Az Úr a te oltalmazód, az Úr védelmez jobbod felől. Nappal nem éget a nap, s éjjel nem árt neked a hold. Az Úr megóv minden bajtól, ő vigyáz életedre. Az Úr megőriz jártodban-keltedben, mostantól fogva mindörökké.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0