A városok közül, amelyeket a levitáknak adtok, hatot a menekvők oltalmára kell kijelölni, hogy oda meneküljön, aki vért ontott; ezeken kívül negyvenkét más várost is adjatok, vagyis összesen negyvennyolcat, legelőikkel együtt. Ezeket a városokat Izrael fiainak birtokából kell adni: azoktól, akiknek több van, több várost kell elvenni, akiknek kevesebb van, kevesebbet: mindegyik a maga örökségének mértékéhez képest adjon városokat a levitáknak.«
9Azt mondta az Úr Mózesnek: »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd átkeltetek a Jordánon, Kánaán földjére, határozzátok meg, mely városok szolgáljanak a menekvők oltalmára, azok számára, akik akaratlanul vért ontottak, hogy azt, aki ezekbe menekül, ne ölhesse meg a megöltnek a rokona, míg a közösség elé nem áll, s ügyét meg nem ítélik. E városok közül, amelyeket a menekvők oltalmára ki kell jelölni, három a Jordánon túl, három pedig Kánaán földjén legyen, s mind Izrael fiai, mind a jövevények, mind az idegenek ezekbe meneküljenek, ha akaratlanul vért ontottak.
Ha valaki vasszerszámmal üt meg valakit, úgy, hogy a megütött meghal, akkor az illető gyilkosságban vétkes és haljon meg maga is; ha kővel hajít meg valakit, úgy, hogy a meghajított meghal, akkor ugyanígy bűnhődjék; ha faszerszámmal ütnek meg valakit, úgy, hogy meghal, akkor bosszút kell érte állni annak a vérével, aki megütötte: a meggyilkoltnak a rokona ölje meg a gyilkost, mihelyt rátalál, ölje meg. Ha valaki gyűlölségből taszít meg valakit, vagy lesből hajít meg valamivel, vagy ellenségeskedésből üt meg a kezével, úgy, hogy az meghal, akkor az, aki megütötte, gyilkosságban vétkes: a meggyilkoltnak a rokona, mihelyt rátalál, ölje meg.
Ha azonban véletlenségből, gyűlölség és ellenségeskedés nélkül követ el valaki ilyesmit, s ezt a nép hallatára, amikor az emberölés tettese és a vérrokon között levő ügyet megtárgyalják, igazolják, akkor az illetőt, minthogy ártatlan, meg kell menteni a bosszulónak a kezétől és az ítélet alapján vissza kell vitetni abba a városba, amelybe menekült, s maradjon ott, míg a főpap, akit a szent olajjal felkentek, meg nem hal. Ha az emberölés tettesét a menekvők számára rendelt városok határán kívül találja a vérbosszuló és megöli, akkor az, aki megöli, nem követ el bűnt, mert a menekültnek a főpap haláláig a városban kellett volna maradnia; annak halála után az emberölés tettese visszatérhet földjére. Örök törvény legyen ez minden lakóhelyeteken. A gyilkost csak tanúk alapján szabad megbüntetni: egy ember tanúvallomása alapján senkit sem szabad elítélni. Váltságot ne fogadjatok el attól, aki vétkes a vérben: legott haljon meg ő maga is. A száműzöttek, s az elmenekültek semmiképpen sem térhetnek vissza városukba a főpap halála előtt. Ne szentségtelenítsétek meg lakóföldeteket: az ártatlanok vére megszentségteleníti, s másképp nem lehet megtisztítani, mint csak annak a vére által, aki a más vérét kiontotta. Így lesz tiszta a ti birtokotok, amelyen én közöttetek lakom: mert én, az Úr, Izrael fiai között lakom.«
Rendelkezések a földtulajdonra vonatkozóan 36 1Előálltak ekkor Gileád nagycsaládjainak fejei – Gileád Mákirnak, Manassze fiának volt a fia – József fiainak nemzetségéből és így szóltak Mózeshez, Izrael fejedelmei előtt: »Neked, urunknak, azt parancsolta az Úr, hogy sors útján oszd el a földet Izrael fiai között, meg hogy Celofhád testvérünk lányainak add oda az atyjukat illető birtokot. Ha ezeket más törzsből való emberek veszik feleségül, akkor birtokuk követi őket és más törzsre száll, s a mi örökségünk csökken. Így aztán az fog történni, hogy amikor az örvendetes esztendő, vagyis a szabadulás ötvenedik esztendeje elérkezik, az, amit a sors szétosztott, összezavarodik, s az egyik törzs birtoka a másikra száll.«
Azt felelte és mondta erre Mózes az Úr parancsából Izrael fiainak: »József fiainak törzse helyesen szólt. Ezt a törvényt hirdeti ki tehát az Úr Celofhád lányai felől: Férjhez mehetnek, akihez akarnak, de csak a saját törzsükből való emberhez, hogy ne szálljon át Izrael fiainak birtoka az egyik törzsről a másik törzsre. Azért minden férfi a maga törzséből, s a maga rokonságából vegyen feleséget, s minden nő ugyanabból a törzsből nyerjen férjet, hogy az örökség megmaradjon az egyes családokban, s ne keveredjenek össze egymással a törzsek, hanem úgy maradjanak, amint az Úr szétválasztotta őket.«
Úgy is tettek Celofhád lányai, ahogy a parancs szólt, s Maála, Tirca, Hegla, Melka és Noa atyjuk bátyjának fiaihoz mentek feleségül; ezek Manasszénak, József fiának nemzetségéből származtak, s így az a birtok, amelyet nekik adtak, atyjuk törzsében és nemzetségében maradt.
Ezek azok a parancsok és rendeletek, amelyeket az Úr Mózes által Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben parancsolt Izrael fiainak.
Jegyzetek
35,1 A leviták öröksége 48 város (köztük hat menedékváros). A felsorolás a Dávid ill. Salamon korabeli viszonyokat tükrözi (vö. Józs 21).
35,4 Egy könyök = kb. 50 cm.
35,9 Vö. Kiv 21,12-14; Józs 20,1-9. A menedékvárosok azokat védték, akik nem szándékosan öltek embert. A rendelkezés korlátot szab a vérbosszúnak.
36,1 A lányok örökösödési jogát (Szám 27,1-11) korlátozó törvény. Célja a földnek egy másik törzs tulajdonába való átkerülését megakadályozni. Az öröklő lányt kötelezi arra, hogy a saját törzséből származó férfihez menjen feleségül.
MÓZES HALÁLA: 34,1-9
34 1Felment erre Mózes Moáb síkjáról a Nébó hegyére, a Fászga tetejére, amely Jerikóval szemben van és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot egészen Dánig, az egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda földjét a mögötte levő tengerig, a Délvidéket és Jerikónak, a pálmafák városának terjedelmes rónaságát egészen Coárig. Majd azt mondta neki az Úr: »Ez az a föld, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mondván: Utódaidnak adom. Szemeddel ím láttad, de nem mehetsz át oda.«Aztán meghalt ott, Moáb földjén Mó-
zes, az Úr szolgája, az Úr parancsára és az Úr eltemette őt Moáb földjének völgyében, Fogorral szemben, de senki sem ismeri a sírját mind a mai napig. Százhúsz esztendős volt Mózes, amikor meghalt; szeme nem volt homályos és fogai nem mozogtak. Izrael fiai aztán harminc napig siratták őt Moáb síkjain: akkor leteltek Mózes siratásának és gyászolásának napjai.
Józsue, Nún fia pedig megtelt a bölcsesség lelkével, mert Mózes rátette kezét, emiatt Izrael fiai engedelmeskedtek neki és így aszerint tettek, ahogy az Úr meghagyta Mózesnek.
MÓZES ÖT KÖNYVÉNEK LEZÁRÁSA: 34,10-12
10De olyan próféta nem támadt többé Izraelben, akit az Úr színről-színre ismert volna és aki Mózeshez hasonló lett volna azoknak a jeleknek és csodáknak tekintetében, amelyekkel őt elküldte, hogy hajtsa végre Egyiptom országában a fáraón, s annak minden szolgáján és egész földjén, meg mindazon hatalmas erő és nagy csodajel tekintetében, amelyet Mózes egész Izrael szeme láttára véghezvitt.Jegyzetek
34,1 Mózes a saját szemével láthatja a beteljesedést, a földet, ahová népét vezette.
34,10 Mózes közvetítése által vált Izrael néppé, ő a legnagyobb próféta. Az Újszövetség Jézust gyakran új Mózesként ábrázolja (vö. Jn 1,17; 6,14).
Izrael őrzője
121 1Zarándok-ének. Szememet a hegyekre emelem:
honnan jön segítségem?
2 Az Úr ad nekem segítséget,
aki az eget és a földet alkotta.
Ne engedje meginogni lábadat,
és ne szunnyadjon, aki téged őriz!
Bizony nem szunnyad és nem alszik,
aki Izraelt őrzi.
Az Úr a te őrződ, az Úr oltalmaz téged,
ő áll jobbod felől.
Nem árt neked nappal a nap,
sem éjszaka a hold.
7 Megőriz téged az Úr minden bajtól,
megőrzi az Úr lelkedet,
Jegyzetek
121,1 Aki a templomhoz zarándokol vagy onnan hazatér, annak át kell kelnie a veszélyes júdeai hegyeken.
121,1 A zsoltár válaszos zarándok-ének, vagy a liturgia része (a papok és a zarándokok párbeszéde, amint a templomtól búcsúznak). Jelenlegi formáját a fogság után nyerte el.
121,2 A felelet (a papé ?) hitvallás: az ég és föld Teremtője minden embert megsegít.
121,7 Papi áldás.