1011 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: 22 „Csinálj magadnak két ezüstkürtöt, kovácsolt munka legyen. A közösség összehívására, s táborbontáskor jeladásra szolgáljanak. 33 Ha megfújják őket, az egész közösség gyűljön köréd a megnyilatkozás sátorának bejáratához. 44 De ha csak az egyiket fújják meg, akkor csupán a vezérek, Izrael ezreinek a fejei gyűljenek köréd. 55 Ha a kürtszó után felhangzik vezényszótok, a kelet felé táborozók keljenek útra. 66 A második olyan kürtszóra, amelyet parancsszótok követ, a dél felé táborozók induljanak. A kürtszó után vezényszónak kell következnie, annak jeléül, hogy útra kell kelni. 77 A közösség összehívására azonban csupán kürtölni kell, jelszót nem kell kiadni. 88 Áron fiai, a papok fújják a kürtöt, s ez a szokás maradjon meg egyszer s mindenkorra, az eljövendő nemzedékekre is kötelező szabálynak. 99 S ha földeteken a benneteket szorongató ellenség ellen hadba vonultok, fújjátok meg a trombitákat és adjatok vezényszókat, hogy az Úr, a ti Istenetek megemlékezzék rólatok, és megmeneküljetek ellenségeitek elől. 1010 Örömünnepeitek alkalmával, ünnepnapjaitokon és újhold idején égő és közösségi áldozataitokra fújjátok meg a kürtöket, hogy Istenetek figyelmét magatokra irányítsátok. Az Úr vagyok, a ti Istenetek.”
A menetelés rendje.
1111 A második esztendő második hónapjában, a hónap huszadik napján fölemelkedett a felhő a tanúság hajléka felől. 1212 Izrael fiai tehát tábort bontottak és pihenőket tartva (odébb vonultak) a Sínai pusztáról. A felhő Paran pusztájában ereszkedett le. 1313 Először keltek útra az Úr parancsára, amelyet Mózes által adott. 1414 Elsőként Júda fiai táborának hadi jelvénye indult, az egyik csoport a másik után. Csapatuk élén Amminadab fia, Nachson állt. 1515 Az Isszachár fiai törzsének csapatát Cuár fia, Netaneel vezette. 1616 A Zebulun fiaiból álló törzs csapatának vezére Helon fia, Eliab volt. 1717 Amikor lebontották a hajlékot, elindultak Gerson és Merári fiai, akiknek a hajlékot kellett vinniük. 1818 Azután Ruben fiai táborának hadi jelvénye következett, egyik csoport a másik után; az ő csapatuk élén Sedeur fia, Elicur állt. 1919 A Simeon fiaiból álló törzs csapatát Curisaddai fia, Selumiel vezette. 2020 A Gád fiaiból álló törzs csapatának Reuel fia, Eljazaf volt a vezére. 2121 Azután Kehát fiai indultak, akiknek a szentélyt kellett vinniük; mire megérkeztek, akkorra a hajlékot már felállították. 2222 Most Efraim fiai táborának hadi jelvénye indult, egyik csoport a másik után; csapatuk élén Ammihud fia, Elisama állt. 2323 A Manassze fiaiból álló törzs csapatát Pedacur fia, Gamliel vezette. 2424 A Benjamin fiaiból álló törzs csapatának Gidoni fia, Abidan volt a vezére. 2525 Majd Dán fiai táborának hadi jelvénye következett, ez szolgált az egész tábornak hátvédül; csapatuk élén Ammisaddai fia, Achiezer állt. 2626 Az Áser fiaiból álló törzs csapatát Ochran fia, Pagiel vezette. 2727 A Naftali fiaiból álló törzs csapatának Enan fia, Achira volt a vezére. 2828 Ez volt a sorrend, amely szerint Izrael fiai útra keltek, az egyik csoport a másik után; így keltek útra.
Izrael fiainak vezetője, Hobáb.
2929 Így szólt Mózes Hobábhoz, a Midián fiai közül való Reuel fiához, aki apósa volt Mózesnek: „Készen vagyunk rá, hogy elinduljunk arra a helyre, amelyről azt mondta az Úr: nektek adom. Gyere velünk! Jóval viszonozzuk majd, hiszen az Úr boldogulást ígért Izraelnek.” 3030 Ő azonban ezt válaszolta: „Nem megyek, inkább visszatérek szülőföldemre, rokonaim körébe.” 3131 De (Mózes) folytatta: „Ne hagyj cserben minket! Éppen mert olyan jól tudod, hol üthetünk tábort a pusztában, neked kell a szemünk világának lenned. 3232 Ha velünk jössz, részed lesz mindabban a jóban, amelyet az Úr nekünk juttat.”
Az útra kelés.
3333 Elindultak hát az Úr hegyétől és háromnapi járásnyira (mentek) az Úr szövetségének ládája haladt a háromnapi úton elöl, hogy táborhelyet mutasson nekik. 3434 S az Úr felhője lebegett fölöttük azon a napon, amelyen a táborból elindultak. 3535 Amikor a láda elindult, Mózes így szólt: „Kelj föl, Uram, hogy ellenségeid szétszóródjanak, s gyűlölőid fussanak színed elől!” 3636 S amikor megállt, ezt mondta: „Térj vissza, Uram, Izrael ezreinek sokaságához!”
911 Halld, Izrael! Most átkelsz a Jordánon, s bevonulsz, hogy leigázd a nálad nagyobb és hatalmasabb népeket, az égig érő falakkal megerősített nagy városokat, 22 az enakiták nagy és magas termetű népét, amelyet ismersz, s amelyről magad hallottad: ki tudna Enak fiainak ellenállni? 33 Ma megtapasztalod, hogy az Úr, a te Istened maga kel majd át előtted, mint emésztő tűz. Elpusztítja, s hatalmad alá veti őket, úgyhogy gyorsan kiűzheted és elpusztíthatod őket, ahogy az Úr megmondta neked. 44 Amikor az Úr, a te Istened elűzi őket, ne mondd magadban: az Úr hűségemért engedi, hogy ennek az országnak a birtokába jussak, ezeket a népeket pedig gonoszságukért űzi ki előtted az Úr. 55 Nem hűségedért s szíved egyenességéért jutsz földjüknek birtokába, sokkal inkább gonoszságukért űzi ki előtted a népeket, azért, hogy teljesítse ígéretét, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel tett. 66 Maradj annak a tudatában, hogy az Úr, a te Istened ezt a szép földet nem hűségedért adja birtokodul, mert nyakas nép vagy.
Izrael hűtlensége a Hórebnél, és Mózes közbenjárása.
77 Emlékezzél! Ne feledkezz meg róla, hogy a pusztában magadra haragítottad az Urat. Attól a naptól, hogy kivonultatok Egyiptomból, erre a helyre érkezéstekig lázongtatok az Úr ellen. 88 A Hóreben annyira magatokra vontátok az Úr haragját, és az Úr megneheztelt rátok, hogy el akart pusztítani benneteket. 99 Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam. 1010 Az Úr átadott nekem két kőtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyűléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok. 1111 A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kőtáblát, a szövetség tábláit. 1212 Aztán így szólt hozzám az Úr: „Siess, menj le! Mert néped, amelyet kivezettél Egyiptomból, bűnt követett el. Hamar letért az útról, amelyet rendeltem a számukra: bálványt öntött magának!” 1313 Aztán így folytatta az Úr: „Látom, nyakas ez a nép! 1414 Hadd pusztítsam hát el, s hadd töröljem el a nevét a föld színéről! Téged pedig ennél nagyobb s népesebb néppé teszlek.” 1515 Akkor megfordultam, s lejöttem a hegyről. A szövetség két táblája a két kezemben, a hegy pedig lángokban égett. 1616 Láttam, hogy újra vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, borjút öntöttetek magatoknak, hamar letértetek az útról, amelyet az Úr rendelt számotokra. 1717 Ezzel a két kőtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem. 1818 Aztán leborultam az Úr előtt, s mint először, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bűnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat. 1919 Mert féltem attól a haragtól és nehezteléstől, amely eltöltötte az Urat ellenetek, annyira, hogy el akart pusztítani benneteket. 2020 De most is meghallgatott az Úr; Áronra is nagyon megharagudott az Úr, úgyhogy el akarta pusztítani, de könyörögtem Áronért is. 2121 Bűnötök tárgyát azonban, amelyet alkottatok, a borjút, megragadtam, s egészen porrá zúztam, tűzbe vetve elégettem; aztán porát a hegyről lefutó patakba szórtam.
A többi lázadás, Mózes imája.
2222 Aztán Taberában, Masszában és Kibrot-Hattavában is haragra ingereltétek az Urat. 2323 S amikor Kádes-Barneából ezzel a paranccsal indított benneteket útra: „vonuljatok oda és vegyétek birtokba a földet, amelyet adok nektek”, akkor is lázadoztatok az Úr, a ti Istenetek parancsa ellen, nem hittetek neki és nem hallgattatok a szavára. 2424 Amióta csak ismer benneteket, mindig lázongtatok az Úr ellen. 2525 Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetőzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva 2626 könyörögtem az Úrhoz, ezekkel a szavakkal: „Ó Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet és örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal kiszabadítottál és erős kézzel kivezettél Egyiptomból! 2727 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! Ne nézd ennek a népnek a makacsságát, gonoszságát s vétkét! 2828 Különben azt mondják majd annak az országnak a népei, ahonnan kivezettél bennünket: Az Úr nem tudta elvezetni őket a földre, amelyet ígért nekik, s gyűlöletből félrevezette, hogy a pusztában elpusztítsa őket! 2929 Mégiscsak a te néped és a te örökséged, te vezetted ki hatalmas erőddel és kinyújtott karoddal.”
1011 Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején? 22 A gonosz hetvenkedik, a szegény meg retteg, rászedve a cseltől, amit az kieszelt. 33 A bűnös dicsekszik kedvteléseivel, a rabló káromkodik, az istentelen semmibe veszi az Urat: 44 „Haragja fenn a magasban, bosszút nem áll, Isten nincs!” – ez minden gondolata. 55 Mivel útjai mindig sikeresek, s ítéleteid túl messzinek tűnnek neki, gúnyolja összes ellenfelét. 66 Így beszél szívében: „Nemzedékeken át nem ingok meg soha.” 77 Átkot szór és nem éri baj, szája álnoksággal és hazugsággal tele, nyelve alatt romlás és gazság rejtőzik. 88 A nádba bújva les, hogy az ártatlant orvul megölje, szeme a szegényt fürkészi. 99 Úgy bújik meg a lesen, mint az oroszlán a sűrűben: várja, hogy ráronthasson a védtelenre, megragadja és hálójába húzza a szegényt. 1010 Figyel, rejtőzik, a földre lapul, s a gyenge áldozatul esik hatalmának. 1111 Ezt mondja szívében: „Isten elfelejtett, elfordította tekintetét, nem látja, mit teszek.” 1212 Kelj fel, Uram, ó Istenem, emeld föl kezed, ne feledd el a szenvedőt! 1313 Miért vetheti meg a gonosz az Istent? Miért mondogatja szívében: „Úgysem áll bosszút!”? 1414 De te látsz, ismersz jajszót és szükséget, és mindent a kezedben tartasz. A szegény rád bízza magát, az árvának te vagy gyámola. 1515 Törd el a bűnösnek, az álnoknak karját, torold meg gonoszságát, hadd szűnjön meg élni! 1616 Az Úr király örökre. Országából eltűntek a pogányok. 1717 A szegények kívánságát meghallgattad, Uram, megerősítetted szívüket. Figyelmedet feléjük fordítottad. 1818 Az árvának és elnyomottnak igazságot szerzel, hogy az ember, a földből alkotott, ne rettegjen többé soha.