A nazireátus.
6 Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valaki, akár férfi, akár nő le akarja tenni a nazireusok külön fogadalmát, hogy egészen az Úrnak szentelje magát, tartózkodjék a bortól és a részegítő italtól, ne igyék borból és részegítő italból készült ecetet, s nem szabad semmiféle szőlő levét sem innia, sem pedig friss vagy aszalt szőlőt ennie. Fogadalma egész idején nem szabad semmit sem élveznie abból, ami a szőlőtőn terem, még az éretlen szemeket vagy az indákat sem. Fogadalma egész tartama alatt nem szabad borotvának érnie a fejét, amíg le nem jár az idő, ameddig az Úrnak szentelte magát – legyen szent, s növessze haját hosszúra. Azokon a napokon, amelyeknek idejére az Úrnak szentelte magát, nem szabad halotthoz odamennie. Még akkor sem szabad beszennyeznie magát, ha apja, anyja, bátyja vagy nővére hal meg, mert rajta a fején az Istennek tett fogadalom. Fogadalma idejének minden napján az Úrnak van szentelve. Ha valaki hirtelenül hal meg mellette, beszennyezi fölszentelt fejét. Azon a napon, amikor újra tiszta lesz, meg kell nyírnia fejét; a hetedik nap kell megnyiratkoznia. A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlét vagy két galambfiat a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához. A pap áldozza fel az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul, hogy megtisztuljon attól a bűntől, amelybe a holttest miatt esett; ugyanazon a napon a fejét újra fölszenteltnek kell nyilvánítani. Fogadalma idejének minden napját ajánlja föl újra az Úrnak, s jóvátételi áldozatul mutasson be egy egyesztendős bárányt. A korábbi napok azonban nem számítanak, mert fogadalma tisztátalanná vált.” A nazireus számára ez a törvény: „Azon a napon, amelyen fogadalma ideje lejár, menjen a megnyilatkozás sátorának bejáratához, és áldozati ajándékul vigyen az Úrnak egyesztendős hibátlan bárányt égőáldozatul, egy hibátlan jerkét engesztelésül, s egy hibátlan kost a közösség áldozatául, azonkívül egy kosár finomlisztből olajjal gyúrt, kovásztalan cipót és olajjal meghintett kovásztalan lepényt a hozzá tartozó étel és italáldozattal. A pap vigye az Úr elé, és mutassa be engesztelő és égőáldozatul. A kost a közösség áldozatául mutassa be az Úrnak a kosár kovásztalannal együtt, majd étel és italáldozatát is mutassa be a pap. Ekkor a nazireus a megnyilatkozás sátorának bejáratánál nyírja le fölszentelt haját, aztán fogja fölszentelt haját, s dobja a tűzbe, amely a közösség áldozata alatt ég. Ekkor a pap fogja a kos megfőtt lapockáját, s vegyen ki a kosárból egy kovásztalan cipót meg egy kovásztalan lepényt, és adja a nazireus kezébe, miután az már levágta a haját. Most a pap végezze el vele a bemutatás szertartását az Úr előtt. A szegyen és combon kívül ezek a papnak járnak, szent adományként. Ezután az Istennek szentelt ismét ihat bort.” Ez az Istennek szenteltre vonatkozó törvény, aki fogadalmat tesz, áldozati ajándéka tekintetében, amelyet fölszentelésekor be kell mutatnia az Úrnak, eltekintve attól, amit egyébként még fel akar ajánlani. Közvetlenül azután, hogy fogadalma, amelyet letesz, elhangzik, a fogadalmára vonatkozó törvény szerint kell eljárnia.Az áldás.
Így szólt az Úr Mózeshez: „Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izrael fiait, e szavakkal: Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget! Hívják le Izrael fiaira a nevem, és én megáldom őket.”
6
Ezek azok a parancsok, rendelkezések és törvények, amelyekre az Úr parancsára meg kell tanítanom benneteket, hogy hozzájuk szabjátok majd tetteiteket azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek.
Féld ezért Uradat, Istenedet egész életedben és tartsd meg parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok – te és fiad meg unokáid is –, hogy sokáig élj.
Halld hát, Izrael, s vigyázz, szabd hozzá tetteidet, hogy jól menjen a sorod és elszaporodj a tejjel-mézzel folyó országban, amelyet az Úr, atyáid Istene ígért neked!
Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!
Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!
Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben,
és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz s amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz.
Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek ék a homlokodon.
Írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára!
Ha majd az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígért, abba az országba, ahol szép, nagy városok vannak, amelyeket nem te építettél,
házak tele mindenféle jóval, amelyet nem te halmoztál fel, ásott kutak, amelyeket nem te ástál, szőlőskertek és olajfák, amelyeket nem te ültettél, jóllakván
vigyázz, meg ne feledkezz az Úrról, aki kivezetett Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Féld az Urat, a te Istenedet, tiszteld és az ő nevére esküdj!