Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 54. nap

Sivatagi vándorlás, Szam3, MTorv3, Zsolt88


3 Ezek voltak tehát Áron és Mózes leszármazottai abban az időben, amikor az Úr szólt Mózeshez a Sínai-hegyen. S ezek Áron fiainak a nevei: Nadab, az elsőszülött, Abihu, Eleazár és Itamár. Ezek Áron fiainak, a fölkent papoknak a nevei, akik a papi tisztség betöltésére kaptak megbízatást. B) A leviták. Nadab és Abihu azonban meghaltak az Úr színe előtt, amikor a Sínai pusztában méltatlan tűzáldozatot mutattak be az Úrnak. Fiaik nem voltak, ezért Eleazár és Itamár látták el a papi szolgálatot, atyjuk, Áron felügyeletével. Így szólt az Úr Mózeshez: „Léptesd elő Lévi törzsét, és rendeld Áron pap elé, hogy a szolgálatára legyenek. Ők lássák el az ő teendőit és az egész közösség teendőit a megnyilatkozás sátora körül, és így ők teljesítsék a szolgálatot a hajléknál. Ők viseljenek gondot a megnyilatkozás sátorának minden fölszerelésére és Izrael fiainak minden kötelezettségére, és így ők teljesítsék a szolgálatot a hajléknál. Add át Lévi fiait Áronnak és fiainak, mintegy „ajándékul”, Izrael fiai adják őket neki tulajdonul. C) Kiválasztásuk. Áronnak és fiainak azonban hagyd meg, hogy töltsék be papi tisztüket; minden illetéktelen azonban, aki közéjük merészkedik, halállal bűnhődjék.” Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Nézd, magam választottam ki Lévi fiait Izrael fiai közül elsőszülötteik helyébe – azok helyébe, akik elsőként nyitották meg anyjuk méhét – Izrael fiai körében, hogy Lévi fiai az enyémek legyenek. D) Számbavételük. Mert az enyém minden elsőszülött. Azon a napon, amelyen Egyiptom földjén minden elsőszülöttre lesújtottam, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izraelben, embert s állatot egyaránt. Az enyémek. Az Úr vagyok!” Akkor így szólt az Úr a Sínai pusztában Mózeshez: „Vedd számba Lévi fiait családjaik és nemzetségeik rendjében. Minden férfinemhez tartozót végy számba egy hónapostól fölfelé.” Mózes tehát számba vette őket az Úr parancsára, ahogyan a parancs szólt. Név szerint ezek voltak Lévi fiai: Gerson, Kehát és Merári. Gerson fiainak pedig Libni és Simi volt a nevük nemzetségük szerint. Kehát fiait nemzetségük szerint (így hívták): Amram, Jichar, Hebron és Uziel. Merári fiait pedig (így nevezték) nemzetségük szerint: Machli és Musi. Ezek Lévi leszármazottai családjaik szerint. Gersontól származnak a libniták és a simiták nemzetségei; ezek Gerson leszármazottai. A számba vettek, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé, azok, akiket számba vettek, szám szerint 7 500-at tettek ki. A gersoniták nemzetségei a hajlék mögött, attól nyugatra táboroztak. A gersonitáknak Eljazaf, Lael fia volt a vezérük. A megnyilatkozás sátoránál a gersoniták oltalmára volt bízva a hajlék, a sátor, annak takarója, a megnyilatkozás sátora bejáratának kárpitja, az előudvar függönye, valamint a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar bejáratának függönye és annak zsinórjai, az ezekkel járó teendőkkel együtt. Keháttól származnak az amramiták, a jichariták, a hebroniták és az uzieliták nemzetségei; ezek Kehát leszármazottai. A közülük számba vettek, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé 8300-at tettek ki. Az ő kötelességük volt a szentély szolgálata. A kehátiták nemzetségei a hajlék déli oldalánál táboroztak. A kehátiták nemzetségeinek Uziel fia, Elicafan volt a vezérük. Az ő gondjukra volt bízva a szövetség ládája, az asztal, a mécstartó, az oltárok, a szertartásokhoz szükséges szent edények és a kárpit a velük kapcsolatos teendőkkel egyetemben. A levita vezéreknek Áron pap fia, Eleazár volt a fejük; ő látta el a felügyeletet azok fölött, akiknek a szent szolgálat ellátása volt a feladatuk. Meráritól származnak a machliták és a musiták nemzetségei; ezek a meráriták nemzetségei. A közülük származottak, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé szám szerint 6200-at tettek ki. A meráriták nemzetségeinek Abichail fia, Curiel volt a vezérük. Ők a hajlék északi oldalánál táboroztak. A meráritákra volt bízva a hajlék deszkáinak, rúdjainak, oszlopainak, talapzatának, cövekeinek és köteleinek őrzése, a velük együttjáró teendőkkel egyetemben, továbbá az előudvar oszlopai körös-körül, azok talapzata, cövekei és kötelei. A hajlék előtt, keleti irányban azonban, a megnyilatkozás sátora előtt, napkelet felé Mózes és Áron táboroztak, mellettük meg fiaik, akiknek a szentély szolgálata volt a feladatuk, Izrael fiai kötelességeinek teljesítésére. Minden illetéktelennek, aki odamerészkedett, halállal kellett bűnhődnie. E) A leviták és az elsőszülöttek kiváltása. A számba vett leviták, akiket Mózes – az Úr parancsára – számba vett nemzetségeik rendjében, a férfinemhez tartozók egy hónapostól fölfelé összesen 22 000-et tettek ki. Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Vedd számba Izrael fiainak összes férfinemhez tartozó elsőszülöttét egy hónapostól fölfelé, és foglald jegyzékbe a nevüket. Vedd számba nekem – az Úr vagyok – a levitákat Izrael fiainak elsőszülöttei helyett és a leviták barmait Izrael fiai barmainak elsőszülöttei helyett.” Mózes tehát számba vette Izrael fiai közül az összes elsőszülöttet, ahogy az Úr parancsolta neki. S a férfinemhez tartozó elsőszülöttek, név szerint felsorolva, egy hónapostól fölfelé, mind, akiket számba vettek, 22 273-at tettek ki. Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Vedd a levitákat Izrael fiainak elsőszülöttei helyett, s a leviták barmait barmaik helyett, legyenek a leviták az enyéim – az Úr vagyok. Izrael fiainak 273 elsőszülöttéért, akik a leviták (számán) túl vannak, kérj váltságdíjat, fejenként öt sékelt, mégpedig a szent mérték szerint kérd, húsz gera egy sékel. A pénzt add oda Áronnak és fiainak a szám fölöttiek váltságdíjaként.” Mózes így váltságdíjat szedett azoktól, akik a leviták által kiváltottak számának fölötte voltak. Izrael fiai közül az elsőszülöttek pénze 1365 sékelt tett ki a szent mérték szerint. A) A kehátiták. Mózes a váltságdíjat odaadta Áronnak és fiainak az Úr parancsára, ahogyan az Úr Mózesnek megparancsolta.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Básán meghódítása.
3 Aztán útnak indultunk Básán irányába. Akkor Básán királya, Og kivonult Edreihez, hogy fölvegye velünk a harcot, egész hadinépével. Az Úr azonban így szólt hozzám: „Ne félj tőle, mert hatalmadba adom, országával és egész hadinépével egyetemben. Bánj vele úgy, ahogy Szichonnal, az amoriták királyával bántál, aki Hesbonban székelt.” Akkor az Úr, a mi Istenünk hatalmunkba adta Básán királyát, Ogot és egész hadinépét legyőztük, nem menekült meg senki. Aztán elfoglaltuk összes városát, nem maradt hely, amelyet el ne foglaltunk volna: 60 város és Argob egész környéke alkotta Básánból Og birodalmát, mind magas falakkal, kapukkal és zárakkal megerősítve, nem tekintve a periziták számtalan városát. Betöltöttük rajtuk az átkot, mint Szichonon, Hesbon királyán; az egész városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön és gyerekeken egyaránt. A jószágot ellenben, meg a városokból összeharácsolt javakat zsákmányul magunkkal vittük. Így foglaltuk el akkoriban a Jordánon túl az amoriták két királyának országát az Arnon pataktól egészen a Hermon-hegységig. (A szidóniak a Hermont Szirjonnak hívják, az amoriták pedig Szenirnek), a fennsík minden városát, egész Gileádot és Básánt egészen Szalcháig és Edreiig, azaz az Og básáni országrészéhez tartozó városokig. (Csak Og, Básán királya maradt meg a refaitákból. Ágya, vaságya még áll Rabba-Ammonban, kilenc könyök a hossza, négy könyök a szélessége, a szokásos könyökkel mérve.) Ezt a földet foglaltuk el akkoriban. Az Arnon-patak mentén fekvő Aroertől kezdve Ruben és Gád fiainak adtam, Gileád hegyének a felével, és annak városaival együtt. Gileád másik felét, valamint egész Básánt, Og birodalmát, s Argob egész vidékét Manassze törzse felének adtam. (Básánnak ezt az egész részét a refaiták földjének hívják. Jair, Manassze fia Argob egész vidékét elfoglalta egészen a gesuriták és a maachatiták földjéig, és a saját nevéről „Jair sátorfalvainak” nevezte el [s így is hívják] mind a mai napig.) Machirnak Gileádot adtam, Ruben fiainak és Gád fiainak pedig Gileádtól az Arnon-patakig – a völgy közepe a határ! –, és a Jabbok folyóig az amoriták határáig (elterülő rész), továbbá Arabát adom, a határ a Jordán folyó lesz Kinnerettől az Araba tengeréig (a Sós-tengerig) a Piszga-hegység lábánál, keleten.
Mózes utolsó parancsai és könyörgése.
Akkoriban parancsot adtam nektek: „Az Úr, a ti Istenetek nektek adja ezt a földet, hogy birtokba vegyétek. De akik alkalmasak vagytok fegyverforgatásra, mindnyájan fölfegyverkezve haladjatok testvéreiteknek, Izrael fiainak az élén! Csak asszonyaitok és gyermekeitek, valamint jószágotok (tudom, hogy nagy állatállományotok van) maradjanak a városokban, amelyeket adtam nektek, mindaddig, míg testvéreiteknek békét nem ad az Úr, és el nem foglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl. Akkor hazatérhettek, mindegyiktek a maga birtokára, amit adtam neki.” Aztán Józsuénak meghagytam a következőket: „Szemeddel láttad, mit tett az Úr, a ti Istenetek ezzel a két királlyal. Ugyanígy fog bánni az Úr minden király országával odaát is, ahova majd vonulsz. Ne félj hát tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek maga száll síkra értetek!” Aztán az Úrhoz fordultam irgalomért könyörögve: „Uram, én Uram, elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és karod erejét! Hol van olyan isten égen és földön, aki olyan tetteket vitt végbe, és olyan hatalmasnak bizonyult, mint te? Hadd keljek át, és hadd lássam meg azt a szép földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és Libanont!” De miattatok megneheztelt rám az Úr, nem hallgatott meg, hanem azt felelte: „Elég legyen! Erről ne beszélj nekem többet! Menj föl a Piszga csúcsára és tekints nyugatra és északra, délre és keletre, hogy lásd a saját szemeddel. De a Jordánon nem kelsz át! Adj parancsot Józsuénak, bátorítsd; és önts bele erőt. Mert ő fog a nép élén bevonulni, és ő osztja majd fel a földet, amelyet majd látsz.” Így a völgyben maradtunk, Bet-Peorral szemben.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
88 (87). ZSOLTÁR. IMA SZÜKSÉG IDEJÉN
88 (Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetőnek a „Machalat” szerint énekelni – az eszrachita Heman tanítókölteménye.) Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed előtt panaszkodom. Imám hatoljon fel hozzád, hallgasd meg könyörgésem! Mert a lelkem tele gyötrelemmel, s életem közel van a holtak országához. Azok közé sorolnak, akik sírba szállnak, olyan ember vagyok, ki a végét járja. A halottak közt hagytak, mint kiket legyőztek, s már a sírban vannak: többé nem emlékezel és már gondot sem viselsz rájuk. A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba. Súlyosan rám nehezedik haragod, minden hullámod összecsap fölöttem. Barátaimat távol tartod tőlem, borzalommá tettél a szemükben. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok. Szemem elhomályosult a nyomortól. Uram, mindennap téged hívlak, kitárom feléd a kezem. Tán a holtakon akarsz csodát tenni? Fölkelnek még az árnyak, hogy dicsérjenek? A sírban emlegetik még jóságodat, és hűségedet a holtak országában? Felfogják-e csodáidat a sötétségben, és a feledés földjén kegyelmedet? Ám én, Uram, tehozzád kiáltok, már hajnalban eléd száll imám. Miért veted el a lelkemet, Uram, miért rejted el arcodat előlem? Ifjúkorom óta gyenge vagyok, s fenyeget a halál. Viseltem borzalmaidat és betegeskedtem. Haragod tüze átjárt, a fájdalmak semmivé tettek. Folyvást körülvesznek, mint az áradó víz, mind együtt szorongatnak. Barátom, bizalmasom elidegenítetted; már csak a sötétség ölel körül.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0