Az emmauszi csata.
4 Gorgiász maga mellé vett ötezer gyalogost és ezer válogatott lovast. A sereg éjszaka kelt útra, hogy rajtaüssön a zsidók táborán és észrevétlenül megsemmisítse őket. A várban szolgáló emberek voltak a vezetőik. Júdás hallott felőle, s maga indult el katonáival, hogy a király seregét leverje Emmausznál addig, amíg a csapatok szerte vannak, a táboron kívül. Gorgiász éjszaka ért oda a zsidók táborába, de nem talált ott senkit. Erre a hegyekben kereste őket. Azt gondolta: „Máris menekülnek előlünk!” Hajnalban megjelent Júdás háromezer férfival a síkságon, de nem volt megfelelő vértjük és kardjuk, amilyet szerettek volna. Ugyanakkor látták, hogy a pogányok tábora körül van véve sáncokkal és lovasokkal – csupa harcedzett katona. Akkor Júdás így szólt embereihez: „Ne féljetek sokaságuktól és ne rettegjetek támadásuktól. Gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink a Vörös-tengernél, amikor a fáraó seregével üldözte őket. Most hívjuk segítségül az eget, hogy könyörüljön rajtunk, emlékezzék atyáink szövetségére, és pusztítsa el ma ezt a sereget a szemünk láttára. Akkor majd minden pogány nép megtudja, hogy van, aki megszabadítja és megmenti Izraelt!” Amikor az idegenek fölemelték tekintetüket és látták, amint a zsidók kivonulnak ellenük, elhagyták a tábort, hogy fölvegyék a harcot. Júdás katonái megfújták a kürtöket és összecsaptak velük. A pogányokat megverték, úgyhogy a síkságra menekültek. A hátramaradottakat mind kardélre hányták. Egészen Gézerig üldözték őket, Idumea, Asdod és Jamnia síkságára. Mintegy háromezer ember esett el itt. Amikor Júdás seregével visszatért az üldözésből, így szólt a néphez: „Ne kapjatok a zsákmányon! Mert még egy másik csata áll előttünk. Gorgiász itt van seregével a közelünkben a hegyek közt. Álljatok szemben az ellenséggel, és vívjatok meg vele. Aztán majd nyugodtan zsákmányolhattok.” Alighogy befejezte Júdás a szavait, már látszott az egyik csapat, amint közeledett a hegyek közül. Ez észrevette, hogy (a táborban maradottakat) legyőzték, a tábort pedig felgyújtották. Mert a füst, amelyet láttak, jelezte, mi történt. Ennek láttán nagyon megijedtek. S amikor megpillantották Júdás seregét a síkságon, harcra készen, a filiszteusok földjére menekültek. Júdás erre a táborbeli zsákmány felé vette az irányt. Rengeteg aranyat, ezüstöt, lila és piros bíborszövetet és értéktárgyat összeszedtek. Hazatérve himnuszokat és háladalokat zengtek az égnek: „Mert jó, irgalma örökkévaló.” Így azon a napon nagy szabadulást látott Izrael.Liziász első hadjárata.
Azok az idegenek, akik megmenekültek, mind Liziászhoz mentek, és jelentették neki az esetet. Amikor meghallotta, megrendült és elcsüggedt. Mert nem szándéka szerint mentek a dolgok Izraellel, és a király parancsa sem teljesült. A következő esztendőben szerzett hát hatvanezer válogatott harcost és ötezer lovast, hogy teljesen kiirtsa őket. Benyomultak Idumeába és Bet-Curnál letáboroztak. Júdás tízezer férfival szállt szembe velük. Amikor a hatalmas haderőt megpillantotta, imádkozott, ezekkel a szavakkal: „Áldott vagy, Izrael szabadítója! Megtörted az óriás erejét szolgád, Dávid által, a filiszteusok seregét pedig Saul fiának és fegyverhordozójának, Jonatánnak a kezére adtad. Add ezt a sereget népednek, Izraelnek a hatalmába. Hadd vesszenek el haderejük és lovasságuk ellenére. Töltsd el őket félelemmel! Vedd el büszke bátorságukat! Rettegjenek a vereségtől. S hulljanak el azok kardja élén, akik szeretnek téged, hogy aztán mindannyian énekkel dicsőítsenek, akik elismerik a nevedet.” Aztán egymásnak rontottak. Liziász seregéből mintegy ötezer ember elesett – közelharcban estek el. Amikor Liziász látta serege pusztulását és Júda seregének harcra készségét, s azt hogy mennyire el vannak szánva; vagy tisztességben élni, vagy meghalni, visszatért Antiochiába. Újabb zsoldosokat szerzett, hogy még erősebb sereggel térjen vissza Júdeába.A templom megtisztítása és fölszentelése.
Júdás és testvérei így beszéltek: „Lám, megsemmisültek ellenségeink! Menjünk hát fel, tisztítsuk meg és szenteljük föl a templomot!” Az egész sereg összegyűlt és felvonult Sion hegyére. Látták az elpusztított szentélyt, az égőáldozat megszentségtelenített oltárát, a fölégetett kapukat, az előudvarokban a bozótot, amely mint valami erdőben vagy hegyen, úgy elburjánzott, és a szétrombolt helyiségeket. Erre megszaggatták ruhájukat, nagy jajgatásban törtek ki, és hamut szórtak a fejükre. Arcra borultak a földön, kürtjeleket adtak és hangosan esedeztek az éghez. Akkor Júdás parancsot adott embereinek, hogy vegyék fel a harcot a várat megszállva tartó csapatokkal, addig ő megtisztítja a szentélyt. Aztán feddhetetlen és törvényt megtartó papokat választott. Ezek megtisztították a szentélyt, és a botrány köveit tisztátalan helyre vitték. Az égőáldozatok megszentségtelenített oltára ügyében tanácsot tartottak, hogy mit tegyenek vele. Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják, nehogy azzal gúnyolják őket, hogy a pogányok megszentségtelenítették. Tehát lerombolták az oltárt. A köveket a templomdombon egy arra alkalmas helyre rakták, míg próféta nem támad, aki majd megmondja a teendőket. Aztán a törvény előírásának megfelelően faragatlan köveket vettek, és a régi mintájára új oltárt építettek. A szentélyt is újra fölépítették, és fölszentelték a templom belsejét meg az előudvarokat. Új fölszerelést is készítettek az istentisztelethez, és bevitték a mécstartót, valamint az illatáldozat bemutatására szolgáló oltárt meg az asztalt a templomba. Az illatáldozat oltárán tömjént égettek, a mécstartón pedig meggyújtották a mécseseket, és ezek megvilágították a templom belsejét. Kenyeret tettek az asztalra, és újra fölszerelték a kárpitokat. Így végbevitték, amibe belefogtak. A 148. esztendőben a kilencedik hónap – azaz a Kiszleu hónap – huszonötödik napjának hajnalán nekiláttak, és az égőáldozatok újonnan emelt oltárán áldozatot mutattak be a törvény szerint. Ugyanabban az időben és ugyanazon a napon szentelték fel, amelyen a pogányok megszentségtelenítették, dicsőítő énekekkel, citera, hárfa és cintányér kíséretében. Az egész nép leborult. Magasztaló és dicsőítő énekeket zengtek az égnek, amely sikerre vitte ügyüket. Az oltár fölszentelését nyolc napig ünnepelték. Örömükben égőáldozatot és hálaáldozatot mutattak be a szabadulásért, aztán dicsőítő áldozatot. A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és pajzsocskákkal díszítették, helyreállították a kapukat meg a helyiségeket, és ellátták őket ajtókkal. Túláradó öröm kerítette hatalmába a népet, hogy lemosták a pogányok okozta szégyenfoltot. Júdás, testvérei és Izrael egész közössége elhatározta, hogy az oltár fölszentelésének napjait minden esztendőben megünneplik öröm és ujjongás közepette ugyanabban az időben, Kiszlév hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át. Abban az időben Sion hegyét magas fallal és erős bástyákkal vették körül, nehogy visszatérjenek a pogányok és lerombolják, mint korábban tették. Aztán Júdás őrséget helyezett oda, hogy védelmezze Sion hegyét. Bet-Curt is megerősítette, mint valami várat, hogy a népnek Idumeával szemközt legyen egy erődje.Az uralkodó hivatala
10 A bölcs uralkodó erősíti népét, az okosnak kormánya jól meg van szervezve. Olyan a nép, mint a fejedelme, amilyen a város feje, olyanok a lakói is. Az ostoba király tönkreteszi a várost, okos vezetéssel a város gyarapszik. A földkerekségnek Isten az ura, ő rendel föléje a kellő időben jó vezetőt. Az Úr kezében van minden sikernek a kulcsa, ő ad tekintélyt a törvény hozójának.Az önteltség ellen
Ne neheztelj másra, bármilyen hibás is, önteltség ne vezesse sose tetteidet. A gőg gyűlöletes Isten s ember előtt, s a jogtalanságot egyként bűnnek tartják. Az egyik népről a másikra száll át a hatalom, a jogtalanság, a pénz, s az erőszak miatt. Milyen fennhéjázó a por és a hamu, pedig a belei máris undort keltők. A hosszú betegség kifog az orvoson, aki ma király, holnap halott lehet. Ha meghal az ember, milyen sors vár rá? Korhadás, rothadás, s férgek várnak rá. Gőgössé lesz, aki elhagyja az Urat, és a Teremtőtől elfordítja szívét. Mert a kevélységnek a bűn a kezdete, a megátalkodott csak úgy ontja a bűnt. Ezért sújtja az Úr külön csapásokkal, míg egészen meg nem semmisíti. A gőgösek trónját felforgatja az Úr, s az elnyomottakat ülteti helyükre. A büszkék gyökerét kitépi az Isten, s az alázatosokat ülteti helyükre. A népek országát elpusztítja az Úr, az írmagjukat is kiirtja a földről. Lesöpri őket a földről és kiirtja: még az emlékük is eltűnik a földről. Embernek nem áll jól a dölyfös önteltség, asszony szülöttének a pimasz dühösködés.Tiszteletre méltó emberek
Mely nemzet áll becsben? Az emberi nemzet. Melyik nép áll becsben? Amelyik az Urat féli. Mely nemzet megvetett? Az emberi nemzet. Melyik népet nézik le? Amelyik nem ismer törvényt. A testvérek körében a főnek jár ki a tisztelet, az Isten szemében meg az Urat félőknek. Gazdag, tekintélyes, vagy szegény az ember: mindnek dicsősége az Úrnak félelme. A szegényt, ha bölcs, nem szabad megvetni, azt meg, aki bűnös, nem szabad tisztelni. Tisztelik az urat, királyt és hatalmast, de az istenfélőnél egyikük sem nagyobb. Értelmes szolgának szabadok szolgálnak, s az okos ember nem indulatoskodik.Alázat és igazság
Ne játszd a bölcset, amikor dolgozol, s ne dicsekedj, amikor nélkülözöl. Jobb, ha dolgozol, s mindened van bőven, mint ha valaki dicsekszik, s nincsen amit egyék. Fiam, csak mértékkel dicsérd magadat, és annyi tekintélyt szerezz, amennyi megillet. Ki tartja igaznak, aki magához sem az, és ki becsüli meg azt, aki magát gyalázza? Akad szegény, akit okossága miatt becsülnek, másokat pedig a vagyonuk miatt becsülnek meg. Akit szegényként is sokra tartanak, azt, ha meggazdagszik, még többre becsülik. Akit addig is megvetnek, míg gazdag, még jobban megvetik, ha elszegényedik.Ne ítélj látszat szerint!
11 A bölcsesség fölemeli a szegény fejét, s a főemberek között juttat neki helyet. Senki fiát ne dicsérd a szépsége miatt, s a külseje miatt ne vess meg senkit. Milyen kicsi a méh a röpködők között, mégis, amit termel, az pompás édesség. A ruhádra, amit hordasz, ne légy soha büszke, és ne tetszelegj, hogyha más magasztal. Mert a Fölségesnek művei csodásak, de a ténykedését senki sem láthatja. Már nem egy uralkodó az utcára került, és megkoronáztak semmibe vetteket. Megvetés lett sorsa számos hatalmasnak, és sok nagyra tartott került más kezére.Megfontoltság és nyugalom
Amíg utána nem jársz a dolognak, ne kárhoztass senkit, vizsgáld ki az ügyet, csak azután korholj. Addig ne felelj, amíg mást meg nem hallgatsz, és ne beszélj bele a más beszédébe. Ne vitázz olyasmin, amihez nincs közöd, s az istentelenek vitáiban ne végy részt. Fiam, ne vágj bele sokféle üzletbe, adósságra jutsz, ha szaporítod őket. Akkor sem éred el célodat, ha rohansz, s hiába menekülsz, nem tudsz szabadulni. Van, aki töri magát, fárad és gyötrődik, mégse halad eléggé dolgával.Csak Istenben bízzál!
Van, aki ellankad és segítségre szorul, erőben szegény, csak gyengeségben gazdag, de az Úrnak irgalommal tekint rá a szeme, és ki is emeli nyomorúságából. Fölemeli fejét, hogy sokan csodálják. A jó és a balsors, az élet és a halál, a szegénység és a gazdagság: minden Istentől van. A jó emberek megtartják az Úr adományát, tetszése örökös jólétet biztosít. Gazdag lett a fösvény, mert gyötörte magát, pedig csak ennyi lesz a jutalma, nem több: amely napon mondja, „Végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem,” nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia. Tarts ki munkád mellett, lelj benne örömet, és öregedjél meg a foglalkozásodban. Ne nézd csodálkozva a bűnös műveit, bízzál az Úrban, s maradj meg a munkád mellett. Mert az Úr számára nagyon könnyű dolog a szegényt hirtelen gazdaggá tenni. A jámbor jutalma az Úrnak áldása; áldását kiárasztja egy szempillantás alatt. Ne mondd: „Mire volna nekem még szükségem, mi az a jó, aminek még híjával vagyok?” Ne mondd: „El vagyok látva mindennel, érhet-e bármiféle balsors?” Egyetlen jó nap is feledteti a bajt, s a boldogság emlékét egy rossz nap is eltörli. Könnyen kifizeti Isten az embert a halála napján érdemei szerint. Ha rossz idők járnak, feledésbe merül az élvezet, az embernek a halála tárja fel tetteit. Míg meg nem hal, ne mondj boldognak senkit, csak a halálakor lehet latra vetni az embert.Ne bízzál a gonosz emberben!
Akárki jöttmentet ne vezess házadba, mert az alattomos sok-sok cselt vet. Mint a kosárba zárt fogoly a gőgös szív, kémhez hasonlít, aki gyenge pontot keres. A rágalmazó rosszra csavarja el a jót, kivetnivalót lel még a legjobb dolgokon is. Egyetlen szikrából nagy tűz támad, a mihaszna ember vérre leselkedik. Óvakodj a gonosztól, mert rosszat forral, nehogy örök szégyenfoltot ejtsen rajtad. Ha befogadod az idegent, zavart kelt körötted, elidegenít családod tagjaitól is.Jót tenni.
12 Amikor jót teszel, tudd, hogy kivel teszed, s akkor jótetteid nem vesznek majd kárba. Tégy jót a jó emberrel, s hálát aratsz, ha nem is őnála, a Mindenhatónál. Ne tégy jót azzal, aki kitart a rosszban, s aki nem hajlandó semmi jót sem tenni. A jó emberrel tégy jót, ne a bűnöst segítsd. Azzal tégy jót, aki alázatos, s az istentelennek ne juttass semmit se. Tagadd meg tőle a kenyeret, ne etesd, mert különben nálad erősebbé válik. S a sok jóért, amit tettél vele, kétszeres balsors lesz az osztályrészed. Mert a Mindenható gyűlöli a bűnöst, és a gonoszoknak rendszerint megfizet. Adj a jó embernek, de a bűnösön ne segíts.Igaz és hamis barátok
Jó sorsban nem tudjuk, ki a jó barátunk, balsorsban kiderül, ki az ellenségünk. Hogyha jól megy sorod, ellenséged mérges, barátod is elhagy, mikor bajba kerülsz. Ne bízzál sose az ellenségedben, gonoszsága, mint a fém, egyre rozsdásabb lesz. Hogyha hallgat is rád, s meghajol előtted, akkor is vigyázz és őrizkedj tőle. Úgy tégy, mint amikor a tükröt tisztítod: meglátod, végül is eltűnik róla a rozsda. Ne engedd meg neki, hogy melletted álljon, nehogy félrelökjön és helyedre lépjen. Ne tűrd el azt se, hogy jobbodon üljön, mert még tolakodva elfoglalja széked, akkor aztán hitelt adsz szavamnak, és rá emlékezve megbánod, amit tettél. Ki szánja a bűvölőt, ha megmarja a kígyó, vagy azokat, akik fenevadak közelébe mennek? Így jár, aki gonosz emberhez szegődik, és belegabalyodik az ő bűneibe. Amíg állsz lábadon, nem fedi fel magát, de hogyha meginogsz, nem tart ki melletted. Szájával barátod (minden) ellenséged, de szívében arra tör, hogy verembe lökjön. Mind a két szemével sír az ellenséged, de véredet szívja, amíg módjában van. Hogyha baj ér, magad körül látod, úgy tesz, mintha segítene és a sarkadban van. Csóválja a fejét, kezét összecsapja, mindenfélét suttog, s arcát fintorítja.
Áldásban részesül a jóságos tekintetű, mert a kenyérből juttat a szegényeknek.
Űzd el a gúnyolódót és elmegy vele a pör is, vége lesz a vitának és a gyalázkodásnak.
Az Úr a tiszta szívűeket szereti, akinek sima a nyelve, annak a király a barátja.
Az Úr szeme őrködik a tudás fölött, amit az álnok hirdet, azt meghiúsítja.