Cidkija megkérdezi Jeremiást az 588. évi ostrom idején.
3711 Konjah, Jojakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király. Nebukadnezár, Babilon királya tette meg Júda országának királyává. 22 De sem ő, sem szolgái, sem az ország népe nem hallgattak azokra a szavakra, amelyeket az Úr Jeremiás próféta által mondott nekik. 33 Cidkija elküldte Juchalt, Selemja fiát és Cefanja papot, Maaszeja fiát Jeremiás prófétához, ezzel az üzenettel: „Könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!” 44 Jeremiás ekkor még szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe. 55 Közben a fáraó serege közeledett Egyiptomból; amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeusok ennek hírét vették, elvonultak Jeruzsálem alól. 66 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: 77 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg Júda királyának, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzetek: A fáraó serege, amely felvonult, hogy segítséget hozzon nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba. 88 És visszatérnek a káldeusok is, hogy megtámadják ezt a várost; el is foglalják és felgyújtják. 99 Így szól az Úr: Ne ámítsátok hát magatokat és ne mondjátok: Biztosan elmennek a káldeusok, mert nem mennek el. 1010 Még ha úgy megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok seregét, hogy csak néhány sebesült maradna meg belőle, akkor is mind fölkelne, ki-ki a sátrában, hogy felgyújtsák ezt a várost.
Jeremiás elfogatása; helyzetének javulása.
1111 Amikor a káldeusok serege a fáraó seregének fenyegetésére abbahagyta Jeruzsálem ostromát, 1212 Jeremiás elindult Jeruzsálemből, hogy Benjamin földjére menjen, és ott szétossza birtokát a rokonai között. 1313 Amikor már a Benjamin-kapunál járt, az oda kirendelt kapuőr: Jirija, Selemja fia, Hananja unokája elfogta Jeremiás prófétát. „Te a káldeusokhoz akarsz szökni!” – kiáltott rá. 1414 „Nem igaz – válaszolta Jeremiás –, nem szököm a káldeusokhoz.” De Jirija nem hallgatott Jeremiásra, hanem megragadta és a főemberek elé vitte. 1515 Ezek a főemberek haragudtak Jeremiásra, azért megverték, majd Jehonatan írnok házában fogságba vetették. Ezt a házat ugyanis börtönné alakították át. 1616 Így került Jeremiás egy föld alatti üregbe. Ott is maradt hosszú ideig. 1717 Egyszer Cidkija király érte küldött, majd a palotájában titokban kihallgatta a király. „Van-e valami üzenete az Úrnak?” – kérdezte. „Van – felelte Jeremiás és hozzátette –, Babilon királyának kezére kerülsz.” 1818 Majd ezt mondta Jeremiás Cidkija királynak: „Mit vétettem ellened vagy a szolgáid és a nép ellen, hogy fogságba vetettél? 1919 Hol vannak a prófétáitok, akik így jövendöltek: Babilon királya nem vonul föl ellenetek és az ország ellen? 2020 Most hát hallgass meg, uram, királyom! Teljesítsd kegyesen ezt a kérésemet: Ne küldj vissza Jehonatan írnok házába, nehogy meghaljak ott!” 2121 Cidkija király erre megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az őrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütők utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ottmaradt az őrség udvarában.
Jeremiást ciszternába dobják, de Ebed-Melech kiszabadítja.
3811 Akkor Mattan fia, Sefatja, Paschur fia, Gedalja, Selemja fia, Juchal és Melkija fia, Paschur meghallotta azt a szózatot, amelyet Jeremiás ezekkel a szavakkal intézett az egész néphez: 22 „Ezt mondja az Úr: Aki ebben a városban marad, az mind kard, éhínség vagy döghalál áldozata lesz; aki azonban elmenekül és megadja magát a káldeusoknak, élni fog, zsákmányul kapja életét, és így életben marad. 33 Ezt mondja az Úr: Ez a város a babiloni király seregének kezére kerül, el fogja foglalni.” 44 Ezek a vezető emberek így szóltak a királyhoz: „Ölesd meg, kérünk, ezt az embert, mert szánt szándékkal megbénítja a városban maradt harcosok kezét, sőt, az egész nép kezét is, ha ilyesmit beszél nekik. Ez az ember ugyanis a népnek nem a javát keresi, hanem inkább a romlását.” 55 Erre Cidkija király így válaszolt: „Hiszen a kezetekben van; a király semmit nem tehet ellenetek.” 66 Erre megfogták Jeremiást és Malkija királyfi ciszternájába vetették, amely az őrség udvarán van; kötélen engedték le bele. Víz nem volt a ciszternában, csak sár; így Jeremiás belesüppedt a sárba. 77 Ám a kusita Ebed-Melech, a királyi palota egyik udvari tisztje meghallotta, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király éppen a Benjamin-kapunál volt. 88 Akkor Ebed-Melech kijött a palotából, és így szólt a királyhoz: 99 „Uram, királyom! Ezek az emberek igen gonosz dolgot vittek végbe Jeremiás próféta ellen, amikor a ciszternába dobták, hogy ott meghaljon.” 1010 Erre a király ezt a parancsot adta a kusita Ebed-Melechnek: „Végy magad mellé három embert innen, és húzd ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna!” 1111 Ebed-Melech tehát embereket vett maga mellé, bement a palotába, a ruhafélék tárába, és kihozott onnan néhány ócska, szakadozott ruhadarabot, majd kötélen leengedte őket Jeremiásnak a ciszternába. 1212 Aztán így szólt a kusita Ebed-Melech Jeremiáshoz: „Ezeket az ócska, szakadozott ruhadarabokat tedd a hónod alá a kötélre.” Jeremiás úgy is tett. 1313 Így aztán kiemelték Jeremiást a kötelek segítségével és kihozták a ciszternából. Jeremiás továbbra is az őrség udvarában maradt.
Jeremiás és Cidkija utolsó beszélgetése.
1414 Aztán magához hívatta Cidkija király Jeremiás prófétát az Úr templomába vezető harmadik bejárathoz. „Szeretnék valamit kérdezni tőled – mondta a király Jeremiásnak –, de ne titkolj el előlem semmit sem.” 1515 Jeremiás így válaszolt Cidkijának: „Ha nyíltan szólok hozzád, vajon nem sújtasz-e halállal? És ha tanácsot adok, úgysem hallgatsz rám.” 1616 Erre Cidkija király titkon megesküdött Jeremiásnak: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki az életet adta nekünk, nem adlak halálra és nem szolgáltatlak ki ezeknek a férfiaknak a kezére, akik az életedre törnek.” 1717 Jeremiás tehát így beszélt Cidkijához: „Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Ha kimenekülsz és megadod magad a babiloni király vezéreinek, megmented életedet; ezt a várost sem gyújtják fel, és életben maradsz családoddal együtt. 1818 De ha nem menekülsz ki, és nem adod meg magad a babiloni király vezéreinek, ez a város a káldeusok kezére kerül, és lángba borítják; te magad sem menekülsz meg kezüktől.” 1919 Cidkija király erre így felelt Jeremiásnak: „Félek azoktól a júdaiaktól, akik már a káldeusokhoz szöktek; hátha kezükbe kerülök, aztán csúfot űznek belőlem.” 2020 „Nem kerülsz – válaszolta Jeremiás –, csak hallgass az Úr szavára, amelyet hozzád intéztem. Mert így jó dolgod lesz és életben maradsz. 2121 Ha pedig vonakodol kimenekülni, akkor halld azt, amit mutatott nekem az Úr: 2222 Azokat az asszonyokat, akik megmaradtak Júda királyának palotájában, kivezetik majd Babilon királyának főembereihez. És ezt a gúnydalt éneklik: Rászedtek és félrevezettek a bizalmas barátaid. Ugye, most iszapba süppedt a lábad? Ők meg odébbálltak! 2323 Valóban összes feleségedet és gyermekedet kivezetik majd a káldeusokhoz; te magad sem menekülsz meg kezükből, hanem Babilon királyának fogságába jutsz. És ezt a várost is tűz emészti meg.” 2424 Cidkija erre így szólt Jeremiáshoz: Vigyázz, ne tudja meg senki ezt a beszélgetést, nehogy halállal lakolj! 2525 Ha pedig a főemberek meghallják, hogy beszéltem veled, és erre elmennek hozzád ezzel a kérdéssel: „Add tudtunkra, hogy mit beszéltél a királlyal, ne titkolj el előlünk semmit, mert különben halálra adunk”, 2626 akkor ezt válaszold nekik: „A király elé terjesztettem azt a kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jehonatan házába, nehogy meghaljak ott.” 2727 Valóban el is mentek a főemberek Jeremiáshoz, hogy kikérdezzék, s ő pontosan úgy válaszolt nekik, ahogy a király meghagyta. Erre békében hagyták, mert nem tudtak meg semmit a beszélgetésből. 2828 Jeremiás az őrség udvarában maradt egészen addig a napig, amelyen Jeruzsálemet elfoglalták.
811 Ezekben a napokban hírét vette a dolognak Judit, Merárinak a lánya, (aki) Ox fia volt, az József fia, az Oziel fia, az Elkia fia, az Ananiás fia, az Gideon fia, az Rafain fia, az Achitub fia, az Illés fia, az Helkiás fia, az Eliab fia, az Natanael fia, az Szalamiel fia, az Szaraszadé fia, az meg Izrael fia. 22 Férje, Manassze, aki ugyanabból a törzsből és családból való volt, az árpa aratása idején meghalt. 33 Felügyelt az aratókra a mezőn, és napszúrás érte. Ágynak esett és meghalt, városában, Betiluában. A Dotain és Balamon között elterülő mezőn temették el, atyái mellé. 44 Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja. 55 Háza tetején szobát rendezett be magának. Csípője körül szőrzsákot viselt és özvegyi ruhát öltött magára. 66 Özvegysége óta mindennap böjtölt, kivéve a szombat előestéjét, a szombatot, az újhold előestéjét, az újhold napját, valamint Izrael házának örömünnepeit. 77 Nagyon szép volt, s egész lénye vonzó. Férje, Manassze, aranyat és ezüstöt, szolgákat és szolgálókat, jószágot és szántóföldet hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt. 88 Senki nem mondott rá semmi rosszat, mert nagyon istenfélő volt.
Judit megfeddi a város elöljáróit.
99 Judit megtudta, hogy a nép vízhiány miatt elkeseredett, és zúgolódott a város elöljárói ellen. Azt is hallotta, hogy mit mondott nekik Uzija, hogy megesküdött: öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak. 1010 Elküldte szolgálóját, aki minden jószágra ügyelt, hogy hívja el Chabriszt és Charmiszt, a város elöljáróit. 1111 Amikor elmentek hozzá, azt mondta nekik: „Hallgassatok meg, Betilua lakóinak elöljárói! Nem volt igazatok ma, amikor azt mondtátok a népnek és esküvel is megerősítettétek, hogy a várost átadjátok ellenségeinknek, ha az Úr a megszabott időben nem segít. 1212 Kik vagytok, hogy így kísértitek a mai nap az Urat, és az emberek fiai közül fölé helyezitek magatokat? 1313 Próbára teszitek az Urat, a Mindenhatót? Így nem ismeritek meg nagyságát soha! 1414 Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni, sem eszének járását kibogozni. Hogyan tudnátok akkor ezek alkotóját, az Istent kifürkészni, gondolataiba behatolni és terveit megérteni? Nem testvéreim! Óvakodjatok tőle, hogy az Urat, Istenünket haragra ingereljétek. 1515 Mert ha nem akar is minket ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van ereje hozzá, hogy azokban a napokban, amikor neki tetszik, megoltalmazzon, vagy ellenségeink szeme láttára elpusztítson minket. 1616 Ne vállaljatok kezességet az Úrnak, a mi Istenünknek szándékaira! Mert az Isten nem olyan, mint az ember, akit meg lehet fenyegetni vagy meg lehet ingatni, mint az ember fiát. 1717 Ezért amíg arra várunk, hogy szabadulást ad, hívjuk segítségül. Ha úgy tetszik neki, meghallja szavunk. 1818 Nincs nemzetségeink között egy sem, nincs ma egyetlen olyan törzs, nemzetség, család, falu vagy város sem, amely emberkéz alkotta isteneket imádna, amint ez az elmúlt időkben megtörtént. 1919 Atyáink ezért kerültek kardélre, azért fosztották ki őket, s azért estek el nyomorultul ellenségeik előtt. 2020 Mi azonban nem ismerünk más istent rajta kívül. Így remélhetjük, hogy nem tekint ránk megvetéssel és nem fordul el fajtánktól. 2121 Ha mi hatalmukba esünk, amint tervezitek, egész Júdeát meghódítják, és kifosztják szent helyeinket. Akkor vérünkkel kell fizetnünk megszentségtelenítésükért. 2222 Testvéreink legyilkolása, az ország fogságba hurcolása, örökségünk elnéptelenedése a mi fejünkre száll vissza a népek között, amelyeknek a rabszolgái leszünk. Botrány és gúny tárgya leszünk legyőzőink szemében. 2323 Szolgaságunk ugyanis nem vezet jóra, hanem szégyenletes büntetéssé teszi az Úr, a mi Istenünk. 2424 Most tehát, testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tőlünk függ az életük, ránk támaszkodik a szentély, a templom és az oltár! 2525 Ezért adjunk hálát az Úrnak, Istenünknek, aki próbára tesz minket, éppúgy, mint atyáinkat. 2626 Gondoljatok arra, hogyan bánt Ábrahámmal, mint tette próbára Izsákot, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyai nagybátyjának, Lábánnak juhait őrizte. 2727 Mert amint őket megpróbálta, hogy kifürkéssze szívüket, ugyanúgy minket sem büntet, hanem inkább figyelmezteti Isten a próbatétellel azokat, akik hozzá közelednek.” 2828 Uzija így válaszolt neki: „Amit mondtál, azt jó lélekkel mondtad, és senki sem tud ellene vetni semmit. 2929 Nem ma vált először bölcsességed nyilvánvalóvá! Gyermekkorod óta ismerte az egész nép okosságodat és szívednek jó szándékát. 3030 De hát a nép nagyon szenvedett a szomjúságtól, s arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk, és esküvel köteleztük magunkat, ezt sem szeghetjük meg. 3131 Mivel azonban istenfélő asszony vagy, könyörögj Istenhez, hogy küldjön záporesőt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el.” 3232 Judit így válaszolt neki: „Hallgassatok rám! Olyan tettet viszek végbe, hogy emlékezete nemzedékről nemzedékre száll népünk fiai körében. 3333 Éjszaka álljatok a kapunál, s én szolgálómmal kimegyek. Azokban a napokban, amelyeknek az elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeiteknek, az Úr meglátogatja kezem által Izraelt. 3434 Ne kérdezzétek, hogy mit akarok tenni. Nem mondom meg nektek, amíg végre nem hajtom.” 3535 Uzija és az elöljárók azt mondták neki: „Menj békével, s vezessen Isten, az Úr járjon előtted ellenségeink megbüntetésére.” 3636 Azok elhagyták a felső szobát, s visszatértek szállásukra.
Judit imája.
911 Judit leborult arccal a földre, hamut szórt a fejére, s fölfedte a vezeklőruhát, amelyet viselt. Éppen az az óra volt, amikor Jeruzsálemben, az Isten templomában bemutatják az esti illatáldozatot. Judit hangosan könyörgött az Úrhoz. Így szólt: 22 „Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe, hogy álljon bosszút az idegeneken, akik fölfedték egy szűznek az ágyékát, hogy bemocskolják, lemeztelenítették ágyékát, hogy szégyenbe hozzák, és meggyalázták méhét, hogy megalázzák. Mert azt mondtad: ilyen ne történjék meg, s mégis megtették. 33 Ezért elöljáróikat halálra adtad, ágyukat meg, amelyet lealacsonyított a hűtlenség, vérfürdővé tetted. Megverted a szolgákat uraikkal és az urakat szolgáikkal együtt. 44 Asszonyaikat zsákmányul adtad, lányaikat meg fogságba küldted. Minden vagyonukat szétosztottad kedves fiaid közt, akiket az érted való buzgalom emésztett, undorodtak vérük meggyalázásától, s téged hívtak segítségül. Ó Isten, én Istenem, hallgass meg engem is, az özvegyet! 55 A te műved volt, ami régen történt, s az is, ami most vagy a jövőben megy végbe. Kigondoltad a jelent és a jövőt, s az történt, amit te akartál. 66 Terveid előállnak és így szólnak: Nos, itt vagyunk! Mert minden utadat előkészítetted, és előre látod ítéletedet. 77 Nézd, az asszíroknak erős a seregük, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk erejére. Számítanak lándzsára és pajzsra, íjra és parittyára, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háborúk sorsát. 88 Úr a neved. Hatalmaddal törd meg erejüket, s haragodban morzsold szét, ami erősségük. Azt tervezik, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, beszennyezik a sátrat, dicsőséges nevednek pihenőhelyét, és vasukkal felfordítják oltárodnak szarvát. 99 Nézd, milyen kevélyek, s küldd haragodat a fejükre! Adj kezembe – nekem, az özvegynek – erőt ahhoz, amit tenni szándékozom. 1010 Ajkam fortélyával verd meg a szolgát urával és az urat szolgájával! Törd össze gőgjét egy asszony keze által! 1111 Mert a te erőd nem a sokaságban van, hatalmad nem az erőszakosakban. Te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítsége, a gyengék támasza, az elhagyottak menedéke, az elkeseredettek szabadítója. 1212 Igen, atyámnak Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek Teremtője és Királya mindennek, amit csak teremtettél, hallgasd meg imámat! 1313 Adj nekem csalfa nyelvet, hogy megsebezzem és összezúzzam azokat, akik kegyetlen tervet szőttek szövetséged ellen, szent házad ellen, Sion hegye és a fiaid háza ellen. 1414 Add, hogy az egész nép és minden törzs megtudja, hogy te vagy az Úr, minden hatalom és erő Istene, és rajtad kívül senki más nem oltalmazza Izrael népét.”
55 Aki szegényt gúnyol, az Teremtőjét bántja, aki örül a bajának, nem marad büntetlen. 66 Gyermekeinek gyermeke az öreg koronája, a gyerekek díszei meg az ősök. 77 Balgához nem illik ékesszóló beszéd, még kevésbé nemes szájába hazugság. 88 A megvesztegetés csábító ékszer, akárkihez fordul, megértésre talál.