811 Ezekben a napokban hírét vette a dolognak Judit, Merárinak a lánya, (aki) Ox fia volt, az József fia, az Oziel fia, az Elkia fia, az Ananiás fia, az Gideon fia, az Rafain fia, az Achitub fia, az Illés fia, az Helkiás fia, az Eliab fia, az Natanael fia, az Szalamiel fia, az Szaraszadé fia, az meg Izrael fia. 22 Férje, Manassze, aki ugyanabból a törzsből és családból való volt, az árpa aratása idején meghalt. 33 Felügyelt az aratókra a mezőn, és napszúrás érte. Ágynak esett és meghalt, városában, Betiluában. A Dotain és Balamon között elterülő mezőn temették el, atyái mellé. 44 Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja. 55 Háza tetején szobát rendezett be magának. Csípője körül szőrzsákot viselt és özvegyi ruhát öltött magára. 66 Özvegysége óta mindennap böjtölt, kivéve a szombat előestéjét, a szombatot, az újhold előestéjét, az újhold napját, valamint Izrael házának örömünnepeit. 77 Nagyon szép volt, s egész lénye vonzó. Férje, Manassze, aranyat és ezüstöt, szolgákat és szolgálókat, jószágot és szántóföldet hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt. 88 Senki nem mondott rá semmi rosszat, mert nagyon istenfélő volt.
Judit megfeddi a város elöljáróit.
99 Judit megtudta, hogy a nép vízhiány miatt elkeseredett, és zúgolódott a város elöljárói ellen. Azt is hallotta, hogy mit mondott nekik Uzija, hogy megesküdött: öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak. 1010 Elküldte szolgálóját, aki minden jószágra ügyelt, hogy hívja el Chabriszt és Charmiszt, a város elöljáróit. 1111 Amikor elmentek hozzá, azt mondta nekik: „Hallgassatok meg, Betilua lakóinak elöljárói! Nem volt igazatok ma, amikor azt mondtátok a népnek és esküvel is megerősítettétek, hogy a várost átadjátok ellenségeinknek, ha az Úr a megszabott időben nem segít. 1212 Kik vagytok, hogy így kísértitek a mai nap az Urat, és az emberek fiai közül fölé helyezitek magatokat? 1313 Próbára teszitek az Urat, a Mindenhatót? Így nem ismeritek meg nagyságát soha! 1414 Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni, sem eszének járását kibogozni. Hogyan tudnátok akkor ezek alkotóját, az Istent kifürkészni, gondolataiba behatolni és terveit megérteni? Nem testvéreim! Óvakodjatok tőle, hogy az Urat, Istenünket haragra ingereljétek. 1515 Mert ha nem akar is minket ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van ereje hozzá, hogy azokban a napokban, amikor neki tetszik, megoltalmazzon, vagy ellenségeink szeme láttára elpusztítson minket. 1616 Ne vállaljatok kezességet az Úrnak, a mi Istenünknek szándékaira! Mert az Isten nem olyan, mint az ember, akit meg lehet fenyegetni vagy meg lehet ingatni, mint az ember fiát. 1717 Ezért amíg arra várunk, hogy szabadulást ad, hívjuk segítségül. Ha úgy tetszik neki, meghallja szavunk. 1818 Nincs nemzetségeink között egy sem, nincs ma egyetlen olyan törzs, nemzetség, család, falu vagy város sem, amely emberkéz alkotta isteneket imádna, amint ez az elmúlt időkben megtörtént. 1919 Atyáink ezért kerültek kardélre, azért fosztották ki őket, s azért estek el nyomorultul ellenségeik előtt. 2020 Mi azonban nem ismerünk más istent rajta kívül. Így remélhetjük, hogy nem tekint ránk megvetéssel és nem fordul el fajtánktól. 2121 Ha mi hatalmukba esünk, amint tervezitek, egész Júdeát meghódítják, és kifosztják szent helyeinket. Akkor vérünkkel kell fizetnünk megszentségtelenítésükért. 2222 Testvéreink legyilkolása, az ország fogságba hurcolása, örökségünk elnéptelenedése a mi fejünkre száll vissza a népek között, amelyeknek a rabszolgái leszünk. Botrány és gúny tárgya leszünk legyőzőink szemében. 2323 Szolgaságunk ugyanis nem vezet jóra, hanem szégyenletes büntetéssé teszi az Úr, a mi Istenünk. 2424 Most tehát, testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tőlünk függ az életük, ránk támaszkodik a szentély, a templom és az oltár! 2525 Ezért adjunk hálát az Úrnak, Istenünknek, aki próbára tesz minket, éppúgy, mint atyáinkat. 2626 Gondoljatok arra, hogyan bánt Ábrahámmal, mint tette próbára Izsákot, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyai nagybátyjának, Lábánnak juhait őrizte. 2727 Mert amint őket megpróbálta, hogy kifürkéssze szívüket, ugyanúgy minket sem büntet, hanem inkább figyelmezteti Isten a próbatétellel azokat, akik hozzá közelednek.” 2828 Uzija így válaszolt neki: „Amit mondtál, azt jó lélekkel mondtad, és senki sem tud ellene vetni semmit. 2929 Nem ma vált először bölcsességed nyilvánvalóvá! Gyermekkorod óta ismerte az egész nép okosságodat és szívednek jó szándékát. 3030 De hát a nép nagyon szenvedett a szomjúságtól, s arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk, és esküvel köteleztük magunkat, ezt sem szeghetjük meg. 3131 Mivel azonban istenfélő asszony vagy, könyörögj Istenhez, hogy küldjön záporesőt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el.” 3232 Judit így válaszolt neki: „Hallgassatok rám! Olyan tettet viszek végbe, hogy emlékezete nemzedékről nemzedékre száll népünk fiai körében. 3333 Éjszaka álljatok a kapunál, s én szolgálómmal kimegyek. Azokban a napokban, amelyeknek az elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeiteknek, az Úr meglátogatja kezem által Izraelt. 3434 Ne kérdezzétek, hogy mit akarok tenni. Nem mondom meg nektek, amíg végre nem hajtom.” 3535 Uzija és az elöljárók azt mondták neki: „Menj békével, s vezessen Isten, az Úr járjon előtted ellenségeink megbüntetésére.” 3636 Azok elhagyták a felső szobát, s visszatértek szállásukra.