Cidkija király elküldte Júkált, Selemja fiát és Szofonja papot, Maaszja fiát Jeremiás prófétához ezzel az üzenettel: »Imádkozz értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!« Jeremiás akkor szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe. Közben a fáraó serege kivonult Egyiptomból, és amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeaiak meghallották hírét, elvonultak Jeruzsálem alól. Ekkor hangzott az Úr igéje Jeremiás prófétához: »Így szól az Úr, Izrael Istene: Így beszéljetek Júda királyához, aki hozzám küldött titeket, hogy megkérdezzetek engem: Íme, a fáraó serege, mely segítségetekre kivonult, visszatér országába, Egyiptomba. Visszatérnek a káldeaiak is, ostrom alá veszik ezt a várost, elfoglalják és felégetik tűzzel. Így szól az Úr: Ne ámítsátok magatokat, mondván: ‘Biztosan elmennek tőlünk a káldeaiak’, mert nem mennek el! De még ha meg is vernétek az ellenetek harcoló káldeaiak egész seregét, úgyhogy csak néhány sebesült maradna meg belőle, mindegyik felkelne a sátrában, és felégetnék ezt a várost tűzzel.«
Jeremiás a börtönben Amikor tehát a káldeaiak hadserege elvonult Jeruzsálem alól a fáraó hadserege miatt, Jeremiás elindult Jeruzsálemből, hogy Benjamin földjére menjen, és kivegye onnan osztályrészét a nép között. De amikor a Benjamin-kapuhoz ért, ott volt egy felügyelő, név szerint Jeria, Hananja fiának, Selemjának a fia, aki elfogta Jeremiás prófétát, és azt mondta: »A káldeaiakhoz akarsz átszökni!« Jeremiás azonban így szólt: »Hazugság! Nem akarok átszökni a káldeaiakhoz!« De Jeria nem hallgatott rá, hanem elfogta Jeremiást, és a főemberekhez vitte. Haragudtak a főemberek Jeremiásra, ezért megverették és börtönbe vetették Jonatán írnok házában, mert azt tették meg fogháznak. Így került Jeremiás a tömlöcbe, a boltozatos üregbe, és ott maradt Jeremiás számos napon át. Egyszer érte küldött Cidkija király, és elhozatta őt. Megkérdezte tőle a király titokban, a házában: »Van-e ige az Úrtól?« Erre Jeremiás így szólt: »Van.« Majd ezt mondta: »Babilon királyának kezébe kerülsz.« Azután így szólt Jeremiás Cidkija királyhoz: »Mit vétettem ellened, szolgáid ellen és ez ellen a nép ellen, hogy fogházba vetettetek engem? Hol vannak prófétáitok, akik így prófétáltak nektek: ‘Nem jön Babilon királya ellenetek és ez ellen az ország ellen?’ Most tehát hallgass meg, kérlek, uram király! Jusson színed elé könyörgésem, és ne vitess vissza Jonatán írnok házába, nehogy meghaljak ott!«
Erre megparancsolta Cidkija király, hogy helyezzék át Jeremiást az őrség udvarába, és adjanak neki naponta egy kenyércipót a pékek utcájából, míg el nem fogy minden kenyér a városból. Jeremiás tehát az őrség udvarában maradt.
Jeremiás a ciszternában 38 Hallotta Sáfatja, Mátán fia, Gedalja, Fássúr fia, Júkál, Selemja fia és Fássúr, Malkija fia azokat az igéket, melyeket Jeremiás szólt az egész néphez, amikor ezt mondta: »Így szól az Úr: Aki ebben a városban marad, az meg fog halni a kard, az éhínség és a dögvész által; aki azonban kimegy a káldeaiakhoz, az élni fog, és zsákmányul kapja az életét, hogy éljen. Így szól az Úr: Egész biztosan a babiloni király seregének kezébe kerül ez a város, és az elfoglalja.«
Ezért a főemberek így szóltak a királyhoz: »Meg kell halnia ennek az embernek, mert megbénítja ezzel a harcosok kezét, akik megmaradtak ebben a városban, és az egész nép kezét, ha ilyen szavakat szól hozzájuk! Mert ez az ember ennek a népnek nem békességére, hanem vesztére törekszik.« Cidkija király erre így szólt: »Íme, ő a kezetekben van, hiszen a király semmit sem tehet ellenetek.« Fogták tehát Jeremiást, és bedobták Malkija királyfi ciszternájába, amely az őrség udvarában volt; köteleken bocsátották le Jeremiást. A ciszternában nem volt víz, csak sár, így Jeremiás belesüllyedt a sárba.
A próféta kimentése Meghallotta az etióp Abdemelek, egy udvari ember, aki a király házában volt, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király akkor éppen a Benjamin-kapuban ült. Kiment Abdemelek a király házából, és így szólt a királyhoz: »Uram király! Gonoszul cselekedtek ezek az emberek mindent, amit Jeremiás prófétával tettek, amikor bedobták a ciszternába. Meghalt volna a helyén is az éhínség miatt, mert nincs már kenyér a városban.« Erre megparancsolta a király az etióp Abdemeleknek: »Végy magad mellé innen harminc férfit, és emeld ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna!« Abdemelek tehát maga mellé vette a férfiakat, bement a király házába, a kincstár alatt levő helyiségbe, és hozott onnan elnyűtt ruhadarabokat és szakadt rongyokat. Majd leengedte azokat köteleken Jeremiásnak a ciszternába. Ezt mondta az etióp Abdemelek Jeremiásnak: »Tedd az elnyűtt és szakadt rongyokat hónod alá a kötelekre!« Jeremiás úgy is tett. Akkor kihúzták Jeremiást a köteleken, és kiemelték a ciszternából. Jeremiás azután az őrség udvarában maradt.
Utolsó figyelmeztetés a királynak Majd érte küldött Cidkija király, és elhozatta magához Jeremiás prófétát a harmadik bejárathoz, mely az Úr házában volt. Akkor így szólt a király Jeremiáshoz: »Kérdezek tőled valamit. Ne titkolj el előlem semmit!« Erre Jeremiás azt mondta Cidkijának: »Ha kijelentést közlök veled, nemde biztosan megölsz engem? Ha pedig tanácsot adok neked, nem hallgatsz rám.« Cidkija király ezért titokban megesküdött Jeremiásnak: »Amint él az Úr, aki alkotta nekünk ezt a lelket, bizony nem öllek meg, és nem adlak ezeknek a férfiaknak kezébe, akik életedre törnek!« Akkor Jeremiás ezt mondta Cidkijának: »Így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Ha kimégy Babilon királyának vezéreihez, élni fog lelked, és ezt a várost nem égetik fel tűzzel; élni fogsz te és házad is. De ha nem mégy ki Babilon királyának vezéreihez, ez a város a káldeaiak kezébe kerül, és felégetik tűzzel; te sem menekülsz meg kezükből.« Erre így szólt Cidkija király Jeremiáshoz: »Félek azoktól a júdaiaktól, akik átpártoltak a káldeaiakhoz; nehogy kezükbe adjanak, és ők csúfot űzzenek belőlem!« De Jeremiás azt mondta: »Nem adnak! Hallgass csak az Úr szavára, melyet mondok neked, akkor jó dolgod lesz, és élni fog a lelked! De ha vonakodsz kimenni, ez az az ige, amelyet mutatott nekem az Úr: Íme, az összes asszonyt, aki megmaradt Júda királyának házában, kiviszik Babilon királyának vezéreihez; és ők ezt mondják:
‘Megcsaltak és föléd kerekedtek
bizalmas embereid;
belesüllyedt lábad az iszapba,
ők pedig meghátráltak.’
Erre azt mondta Cidkija Jeremiásnak: »Senki se tudja meg ezeket az igéket, nehogy meghalj! Ha pedig meghallják a főemberek, hogy beszéltem veled, és hozzád mennek, s azt mondják neked: ‘Add tudtunkra, mit beszéltél a királlyal, ne titkold el előlünk, akkor nem ölünk meg! Mit beszélt veled a király?’, akkor mondd nekik: ‘A király elé terjesztettem kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jonatán házába, nehogy meghaljak ott!’« El is jöttek mind a főemberek Jeremiáshoz, és kikérdezték; ő pedig egészen annak megfelelően tájékoztatta őket, ahogy a király parancsolta. Azok békén hagyták, mert nem derült ki semmi. Jeremiás azután az őrség udvarában maradt mindaddig a napig, amelyen Jeruzsálemet elfoglalták.
Ez történt, amikor elfoglalták Jeruzsálemet:
ISTEN NÉPE MEGMENEKÜL: 8,1- 16,25
Judit származása és élete 8 A városban élt ezekben a napokban Judit, Merári leánya, aki Ox fia, aki József fia, aki Oziel fia, aki Elkia fia, aki Ananja fia, aki Gedeon fia, aki Rafain fia, aki Ahitób fia, aki Eliáb fia, aki Natanael fia, aki Szalamiél fia, aki Szúrisaddaj fia, aki Simeon fia, aki Izrael fia. Férje, Manassze ugyanabból a törzsből és családból származott, meghalt az árpaaratás idején. Felügyelt a mezőn a kévekötőkre, a tűző nap érte a fejét, ágynak esett és meghalt Betúliában, az ő városában. Eltemették atyáihoz a mezőn, amely Dótain és Balámon között van. Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja. Egy kis szobát rendezett be háza tetején, csípője körül szőrzsákot viselt és özvegyi ruhát öltött magára, mindennap böjtölt özvegysége óta, kivéve a szombat előestéjét, a szombatot, az újhold előestéjét, az újhold napját, az ünnepnapokat és Izrael házának örömünnepeit. Megjelenése nagyon szép volt, s egész lénye vonzó, okos szívében, jó és tisztességes. Férje, Manassze, József fia, Ahitób fia, Melkisz fia, Eliáb fia, Natanael fia, Szúrisaddáj fia, Simeon fia, Izrael fia aranyat és ezüstöt, szolgákat, szolgálókat, jószágot és szántóföldeket hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt. Senki sem mondott rosszat róla, mert nagyon istenfélő volt.Judit megszánja a népet Meghallotta a nép elkeseredett zúgolódását a város elöljárói ellen, mivel elvesztették bátorságukat a víz hiánya miatt. Megtudta Judit azt is, hogy mit mondott nekik Ozija, hogyan esküdött meg, hogy öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak. Elküldte szolgálóját, aki minden jószágára felügyelt, és hívatta Ozijat, Kabrit és Karmit, városának elöljáróit.
Judit beszéde a vének előtt Amikor azok eljöttek hozzá, így szólt hozzájuk: »Hallgassatok meg engem Betúlia lakóinak elöljárói, mert nem helyesen szóltatok a nép előtt ezen a napon és esküvel állítottátok azt Isten és magatok között és azt mondtátok, hogy át fogjátok adni a várost ellenségeinknek, ha ezekben a napokban az Úr, a mi Istenünk nem jön segítségünkre. Kik vagytok ti, hogy kísértitek Istent a mai napon és Isten helyére állítjátok magatokat az emberek fiai között? A mindenható Urat kísértitek és nem értetek meg soha semmit. Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni és eszének járását kibogozni, hogyan tudnátok az Istent, aki mindezeket alkotta, kifürkészni, gondolatát megismerni és tervét megérteni? A legkevésbé testvéreim! Ne ingereljétek az Urat, a mi Istenünket, mert ha nem akar ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van hatalma arra, hogy oltalmazzon, amely napokon akar, vagy elpusztítson minket ellenségeink előtt. Ti ne próbáljátok zálogba venni Urunk Istenünk akaratát, mert Isten nem olyan, mint az ember, hogy meg lehet fenyegetni, vagy mint az ember fiát meg lehet ítélni. Ezért ha szabadulást várunk tőle, hívjuk őt segítségül és meghallgatja szavunkat, ha neki úgy tetszik.
Nemzetségeink között nincs a mai napon olyan törzs, sem nemzetség, nép vagy város, amely emberkézzel alkotott isteneket imádna, amint ezt megtették azokban a napokban, amiért atyáink kardélre s fosztogatásra jutottak és elestek ellenségeink színe előtt. Mi viszont nem ismerünk más Istent rajta kívül, akitől remélnénk, hogy nem vet meg minket és nem vonja meg üdvösségét fajtánktól.
Mert ha mi hatalmukba esünk, akkor egész Júda elesik, kifosztják szentélyünket, és az ő megszentségtelenítését Isten vérünkön kéri számon, testvéreink halála, országunk szolgasága, örökségünk elnéptelenedése fejünkre száll vissza a népeknél, ahol szolgálunk. Botrány és gyalázat tárgya leszünk mindazok előtt, akik legyőznek minket, mert szolgaságunk nem hoz jóindulatot, hanem szégyenletessé teszi azt az Úr, a mi Istenünk. Most tehát testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tőlünk függ életük, a szentély, a templom, az oltár ránk támaszkodik.
Mindezek mellett adjunk hálát az Úrnak, a mi Istenünknek, aki próbára tesz minket, mint atyáinkat. Emlékezzetek arra, hogyan bánt Ábrahámmal és Izsákkal, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyja testvérének, Lábánnak nyáját őrizte. Amint őket nem égette el, amikor szívüket kipróbálta, minket sem büntet, hanem figyelmezteti az Úr ostorával azokat, akik hozzá közelednek.«
Ozija így szólt hozzá: »Amit szóltál, tiszta szívből mondtad és senki sem tudja szavaidat megcáfolni, mert nem ma lett nyilvánvaló bölcsességed, hanem napjaid kezdetétől tudja az egész nép okosságodat és szíved jószándékát. A nép azonban nagyon szenved a szomjúságtól, és arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk nekik, és esküvel köteleztük magunkat, amit nem szeghetünk meg. Most tehát imádkozzál értünk és biztosan meghallgat téged Istenünk, mert istenfélő asszony vagy: küldjön az Úr esőt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el.«
Judit így szólt hozzájuk: »Hallgassatok rám és a bölcsesség tettét hajtom végre, amely tovább él nemzedékről nemzedékre népünk fiai körében. Álljatok a kapunál az éjszaka, én pedig kimegyek szolgálómmal, és azokban a napokban, amelyeknek elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeinknek, az Úr meglátogatja Izraelt kezem által, ezt remélem én. Ne kutassátok, mit akarok tenni, mert nem mondok el semmit nektek, amíg valóra nem válik, amit cselekszem.« Ozija és az elöljárók így szóltak hozzá: »Menj békével, az Úr Isten legyen előtted, hogy megbosszuld ellenségeinket.« Lejöttek a felső szobából és visszatértek szállásukra.
Judit imája 9 Judit pedig arccal a földre borult, hamut hintett fejére, megszaggatta ruháját és levetette a zsákruhát, amely rajta volt, és akkor, amikor Jeruzsálemben az Úr házában bemutatják az esti illatáldozatot, hangos szóval kiáltott Judit az Úrhoz és így szólt: »Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe az idegenek megbüntetésére, akik becstelenségükben erőszakoskodtak és meggyalázó célból felfedték a szűz ágyékát. Mert azt mondtad: ‘Ilyen ne történjék’, s mégis megtették. Ezért vezéreiket halálra adtad és ágyukat, amelyet lealacsonyított a hűtlenség, vérfürdővé változtattad, megverted a szolgákat a hatalmasok mellett és a hatalmasokat trónjukon. Asszonyaikat zsákmányul adtad, leányaikat fogságra és minden zsákmányukat szétosztottad szeretett fiaidnak, akik féltékenyen buzgólkodtak érted és undorodtak vérük meggyalázásától és segítségül hívtak téged. Ó Isten, én Istenem hallgass meg engem, az özvegyet. Te vitted végbe a régmúlt eseményeket, a mostaniakat és a jövőbelieket kigondoltad és megtörténtek, amelyeket elgondoltál. Az események, amelyeket elhatároztál, előállnak és így szólnak: ‘Íme, itt vagyunk.’ Minden utad készen van és előre látod teremtményeidet.
Nézd, az asszírok magabiztosak erejükben, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk karjára, remélnek lándzsáikban, pajzsaikban, íjukban és parittyáikban, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háború sorsát, s Úr a te neved. Törd meg hatalmaddal erejüket, örök Isten, alázd meg erősségüket erőddel és haragodban szórd szét, ami erősségük. Azt tervezték, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, meggyalázzák a szentélyt, ahol dicsőséges neved pihen, vassal felforgatják oltárod szarvát. Nézd gőgjüket, s küldd haragodat fejükre, adj kezembe, nekem az özvegynek, erőt ahhoz, amit kigondoltam, 10és ajkam fortélyával verd meg a szolgát az úr mellett és az urat szolgája mellett, törd meg gőgjét egy özvegy kezével. Nem a sokaságban van a te erőd, sem hatalmad az erősekben, hanem te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítője, a gyengék támasza, az eltaszítottak oltalmazója, az elkeseredettek szabadítója.
Igen, igen, atyám Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek teremtője, mindennek Királya, amit teremtettél, hallgasd meg imádságomat, add, hogy csalfa nyelvem megsebezze és összezúzza azokat, akik kegyetlen terveket szőttek szövetséged és szent templomod, Sion hegye és a fiaid által birtokolt ház ellen. Ismertesd meg minden nemzettel és minden törzzsel, hogy te vagy minden hatalom és erő Istene és rajtad kívül nincs más védelmezője Izrael népének«.
Jegyzetek
9,10 Judit arra céloz, hogy szépségével elcsábítja és megöli Holofernészt. Joga van ezt ravaszsággal és erőszakkal is megtenni, mert Holofernész háborút visel Betúlia ellen.
Aki lenézi a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét,
aki örvend más romlásán, nem marad büntetlen.
Az öregek koronája az unokák,
s a fiúk dicsősége a felmenőik.
Nem illik ékes beszéd a balga szájába,
még kevésbé hazugság az előkelő ajkára.
8 A remény kedves drágakő a várakozónak,
bármerre fordul, okosan cselekszik.
Jegyzetek
17,8 A remény: talán helyesebben: a megvesztegető ajándék.