Az Úr bosszúja; Edom veszedelme
63 Ki az, aki Edomból jön, Boszrából, vörös ruhában; aki oly ékesen van öltözve s úgy lépdel, ereje teljében? Én vagyok az, aki igazságot beszélek, és hatalmam van a szabadításra. Miért vörös hát rajtad a ruha, s öltözeted miért olyan, mint a szőlőtaposóké? Magam tapostam a sajtót, népemből senki sem volt velem. Indulatomban összetapostam, haragomban összetiportam őket. Vérük így ruhámra fröccsent, egész öltözetem vérfoltos lett. Mert a bosszú napja volt a szívemben, s elérkezett megtorlásom esztendeje. Körülnéztem, de nem akadt senki, aki segítsen; csodálkoztam, de nem találtam támaszt. Akkor a saját karom jött segítségemre, és haragom lett a gyámolom. Összetiportam a népeket indulatomban, széttapostam őket haragomban, és kiontottam vérüket a földre.Bűnbánati zsoltár
Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket, mérhetetlen irgalmában és szeretetében. Azt mondta: „Mégis az én népem, a fiaim, akik nem lesznek hűtlenek.” És kiszabadította őket minden nyomorúságból. Nem valami követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket. Szeretetében és irgalmasságában maga váltotta meg őket. Karjába vette és hordozta őket az elmúlt idő minden napján. Ők mégis lázongtak ellene, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségük lett, és harcba szállt ellenük. Akkor megemlékeztek a régmúlt időkről, és Mózesről, az ő szolgájáról. Hol van, aki kihozta a tengerből nyájának pásztorát? Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét? Aki Mózes jobbja felől cselekvéshez látott dicsőséges karjával; aki szétválasztotta előttük a vizeket, hogy örök nevet szerezzen magának; aki átvezette őket a tengeren, oly könnyen, mint a lovat a pusztában? Nem botladoztak többé, mint a jószág, amely lemegy a völgybe. Az Úr lelke vezette őket, míg nyugalmat nem leltek; valóban, úgy vezetted népedet, hogy dicsőséges nevet szerezz magadnak. Tekints le az égből, és figyelj ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad, hol szívednek irgalmassága? Ne tartsd vissza tőlünk könyörületed, mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva „Megváltónk” a neved. Miért hagytad Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért. Miért törtek be az istentelenek szentélyedbe, miért tiporták ellenségeink szent helyedet? Olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtől fogva felettünk; mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket. Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek, 64 mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid előtt, és a nemzetek megrendülnének színed előtt. Mert te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt, és amilyenekről soha nem hallott senki. Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak. Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidat eszében tartja. Lám, megharagudtál ránk, s mégis tovább vétkeztünk; bizony régóta lázongunk ellened. Olyanok lettünk mind, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél. Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának. Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan. Ne haragudj ránk annyira, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra. Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk. Szent városaidat lerombolták, a Sion pusztává lett, Jeruzsálem elhagyatottá, a ház, amely szentélyünk és dicsőségünk volt, ahol atyáink dicsőítettek, lángok martaléka lett; romokban hever minden, ami oly drága volt nekünk. Uram, vajon eltűrheted ezt megindultság nélkül, és hallgathatsz mérhetetlenül megalázva minket?Az Úr kardja.
21 Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, fordítsd arcodat dél felé, beszélj déli irányban, jövendölj a Negeb vidékének erdeje ellen! Mondd a Negeb erdejének: Halld az Úr szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, tüzet gyújtok benned, s az megemészt minden zöldellő és minden száraz fát. Az emésztő tüzet nem lehet megfékezni, úgyhogy minden képmás elég benne déltől északig. Minden ember meglátja majd, hogy én, az Úr gyújtottam meg, és nem lehet eloltani. Erre azt mondtam: Jaj, Uram, Istenem, azt mondják rólam: „Ez mindig rejtélyeket mond nekünk.” Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem ellen, beszélj a szentély ellen, és jövendölj Izrael földje ellen! Így beszélj Izrael földjéhez: Ezt mondja az Úr: Nézd, ellened fordulok, kirántom hüvelyéből kardomat, és elpusztítom benned az igazat és a bűnöst. Mivel igazat és bűnöst egyaránt el akarok benned pusztítani, azért minden ember ellen kijön hüvelyéből kardom, déltől északig. S minden ember megtudja, hogy én, az Úr rántottam ki a kardot hüvelyéből, úgyhogy többé nem tér oda vissza. Te meg, emberfia, sóhajts megtört szívvel! Sóhajts keserűséggel telve a szemük láttára! Ha megkérdezik tőled: „Miért sóhajtozol?” – akkor ezt feleld: „Egy hír miatt, amely ha ideér, minden szív elalél, minden kéz elerőtlenedik, minden lélek elcsügged, s minden térd szétfolyik, mint a víz. Igen, ez mind elérkezik és valóra válik – mondja az Úr, az Isten.” Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, jövendölj! Így beszélj: Ezt mondja az Úr. Mondd: A kard, a kard ki van élesítve és meg van fenve. A nagy öldöklésre van kiélesítve, hogy villogjon, azért… Azért adták oda kifényesíteni, hogy megragadják. Jól kifényesítették és megfenték a kardot, hogy az öldöklő kezébe adják. Kiálts és jajgass, emberfia, mert népemnek van szánva, Izrael főembereinek: kardélre kerülnek, népemmel együtt. Üss a combodra, mert a próbatétel közel van, és a semmibe vett jogar nem lesz többé – mondja az Úr, az Isten. Te meg, emberfia, jövendölj, és csapd össze a kezed! Kétszer akkora legyen a kard, legyen háromszor nagyobb az öldöklés kardja, az öldöklés nagy kardja, amely körös-körül rémületet kelt. Remegtesse meg a szívet és szedjen tömérdek áldozatot! Minden kapuba kardot tettem, hogy villámokat szórjon és éles legyen az öldöklésre. Hátra, jobbra, balra, előre. Mert én is összecsapom a kezemet és kitöltöm haragomat. Én, az Úr mondtam ezt.Babilon királya az útkereszteződésnél.
Az Úr szózatot intézett hozzám: Te meg, emberfia, jelölj ki két utat, hogy eljöjjön rajtuk Babilon királyának kardja. Mindkettő ugyanabból az országból induljon ki. Készíts útjelzőt a városba vezető út elejére. Jelöld meg a kardnak az utat Ammon fiainak Rabbatja felé és Júda felé, Jeruzsálem vára ellen. Babilon királya megáll az elágazásnál, a két út elején, hogy jóslatot kérjen: rázza a nyilakat, megkérdezi a teráfokat, szemügyre veszi a májat. Jobbjában a sors Jeruzsálemre esett, hogy állítson fel faltörő kosokat, nyissa meg a száját, adjon parancsot az öldöklésre, törjön ki csatakiáltásban, állítson faltörő kosokat a kapuk ellen, hányjon sáncot, s építsen falat. Az ő szemükben ez csak hamis jövendölés – hiszen szent esküik vannak –, de ő emlékezteti őket bűnükre, és elfogja őket. Azért ezt mondja az Úr, az Isten. Mivel felidéztétek bűneiteket, minden tettetekben kinyilvánítottátok vétkeiteket, ezek ellenetek tanúskodnak, azért kézre kerültök. Neked meg, Izraelnek méltatlan és gonosz fejedelme, akinek elérkezik a napja az utolsó bűntett idején, ezt mondja az Úr, az Isten: Vedd le fejedről a pántot, tedd le koronádat! Ami van, az nem marad meg. Ami alacsony, az fölemelkedik, ami magas, az alacsonnyá lesz. Rommá, rommá, rommá teszem, és nem is lesz többé, amíg csak el nem jön az, akit megillet az ítélet, és át nem adom neki.Ammon büntetése.
Te meg, emberfia, jövendölj: Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Beszélj Ammon fiai ellen és gyalázkodásuk ellen: A kard, a kard ki van vonva, hogy öldököljön, ki van fenve, hogy pusztítson és villogjon, hogy míg hamis látomásaid lesznek és hazugságokat jövendölnek neked, addig az a gonosz istentelenek nyakára kerüljön, akiknek elérkezik napjuk utolsó gonosz tettük elkövetésével. Térj vissza hüvelyedbe! Ez az a hely, ahol teremtettél, ez születésed helye, itt ítélkezem fölötted. Rád zúdítom haragomat, felszítom ellened indulatomat, vad emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak. Tűz martaléka leszel, véred kiomlik az országban, emléked elenyészik – én, az Úr mondtam ezt.Jeruzsálem bűne.
22 Az Úr szózatot intézett hozzám: Hát te, emberfia, te nem mondasz ítéletet? Nem mondasz ítéletet a vér városára? Tárd elé minden iszonyatos bűnét! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj e városnak, amely vért ont magában, úgyhogy elérkezik az órája; bálványokat állít földjére, és beszennyezi magát. A vérrel, amelyet kiontottál, bűnt követtél el, a bálványokkal, amelyeket állítottál, beszennyezted magad, siettetted napjaidat és elérkeztél éveid végéhez. Ezért gyalázat tárgyává teszlek a népek számára, nevetség tárgya leszel az egész földnek. Akik közel és akik távol vannak tőled, kigúnyolnak, te becstelen s csupa zavargásból álló város. Lám, Izrael főemberei azon vannak – a maguk kénye-kedvére –, hogy vért ontsanak. Megvetik benned az apát és az anyát, erőszakot követnek el az idegennel, elnyomják az özvegyet és az árvát. Szent dolgaimat megveted, és szombatjaimat megszeged. Rágalmazó emberek vannak benned, akik vért ontanak. Olyanok vannak benned, akik a hegyeken esznek és gyalázatos dolgokat művelnek. Fölfedik benned apjuk szemérmét, erőszakot követnek el az asszonnyal tisztulása idején. Az egyik meggyalázza benned szomszédja feleségét, a másik azzal szennyezi be magát, hogy megbecsteleníti menyét, ismét más erőszakot követ el nővérén, saját apja lányán. Megvesztegetésül ajándékot fogadnak el benned, hogy vért ontsanak, uzsorakamatot és ráadást fogadsz el, erőszakkal kifosztod embertársadat, rólam pedig elfeledkezel – mondja az Úr, az Isten. Nos, összecsapom kezemet a jogtalan haszon miatt, amelyre szert tettél, és a benned kiontott vér miatt. Képes lesz a szíved, hogy ellenálljon, erős lesz a kezed azon a napon, amelyet rád hozok? Én, az Úr mondtam ezt, és végbe is viszem. Szétszórlak a népek közé, szétszélesztelek a népek közé, elsöpröm a tisztátalanságot, amely benned van. Szégyent vallok miattad a népek előtt, te pedig megtudod, hogy én vagyok az Úr. Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, Izrael tisztátalan fém lett számomra. Mindnyájan réz, ón, vas, ólom az olvasztókemencében – tisztátalan fémmé váltak. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel mindnyájan tisztátalan fémmé váltatok, azért Jeruzsálembe gyűjtelek össze titeket. Amint összegyűjtik az olvasztókemencébe az ezüstöt, rezet, vasat, ólmot, ónt, és tüzet gyújtanak alá, hogy megolvassza az egészet, ugyanúgy én is összegyűjtelek benneteket haragomban és indulatomban, és megolvasztalak titeket. Összegyűjtelek titeket, és fölszítom ellenetek haragomat, hadd olvadjatok meg benne. Amint megolvad az ezüst az olvasztókemencében, ugyanúgy megolvadtok ti is, és megtudjátok, hogy én, az Úr zúdítottam rátok haragomat. Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, mondd meg neki: Olyan ország vagy, amely sem esőt, sem záport nem fogad be a harag napján. Főemberei olyanok benne, mint az ordító oroszlán, amely széttépi zsákmányát. Felfalják az embereket, elrabolják az értékeket és kincseket, és megsokasítják az özvegyek számát. Papjai megsértették törvényemet, megszentségtelenítették szentélyemet, nem tettek különbséget a szent és a nem szent között, nem magyarázták meg, mi a különbség a tiszta és tisztátalan között, elfordították szemüket szombatjaimról, és csak gyalázat ért köztük. A főemberek olyanok benne, mint a farkas, amely széttépi zsákmányát, vért ontanak, romlásba döntik az embereket, csak hogy elrabolhassák javaikat. Prófétái hamis látomásokkal és hazug jövendölésekkel takargatták a vétkeket. Így beszéltek: Ezt mondja az Úr, az Isten, noha az Úr nem szólt. Az ország népe megsokszorozta az erőszakot és a rablást, elnyomta a szegényt és a szűkölködőt, jogtalanul erőszakoskodott az idegennel. Kerestem köztük olyan embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam. Akkor rájuk zúdítottam haragomat, megemésztettem őket haragom tüzével. Tetteik visszaszálltak fejükre – mondja az Úr, az Isten.
A rossz követ szerencsétlenségbe taszít, a hűséges küldött boldogulást hoz.
Aki megveti az intést, annak szegénység és szégyen jut, aki meghallgatja a feddést, annak tisztességben lesz része.
A teljesült kívánság jólesik a szívnek, a balgának borzalom a rossznak kerülése.
Tarts a bölcsekkel és magad is bölcs leszel, aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár.