AscensionPress 365 napos terv - 220. nap

Fogság, Iz61-62, Ezek20, Péld13,13-16


Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
A próféta küldetése
61 1Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak. 2Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját. Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, 3és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket. Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd őket, akiket az Úr ültetett el, az ő dicsőségére. 4Fölépítik az ősi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyreállítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek. 5Idegenek állnak elő és legeltetik nyájaidat, szántóvetőid és vincellérjeid is más nemzetből valók lesznek. 6Benneteket meg az Úr papjainak hívnak, és így neveznek: Istenünk szolgái. A nemzetek gazdagságát élvezitek majd, és kincseikkel ékesíthetitek magatokat. 7Mivel kétszeres volt a gyalázatuk, hisz megvetés és leköpdösés volt a részük, azért kétszeres lesz az örökségük is az országban, és örökké tartó lesz az örömük. 8Mert én, az Úr szeretem az igazságot, ám a rablást meg a gazságot gyűlölöm. Megjutalmazom őket hűségemben, és örök szövetséget kötök velük. 9Sarjadékuk híres lesz a nemzetek között, és minden ivadékuk a népek körében. Akik látják őket, elismerik majd, hogy ez az a nemzedék, amelyet megáldott az Úr. 10„Ujjongó örömmel örülök az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, s az igaz élet köntösébe burkolt, mint a vőlegényt, aki koszorút visel, és mint a menyasszonyt, aki ékszerekkel díszíti magát.
Újabb ének Jeruzsálem dicsőséges helyreállításáról
11Mert amint a föld megtermi növényeit, és a kert kisarjasztja a veteményeket, úgy sarjasztja ki az Úr az igazságosságot, és a magasztalást, minden nép színe előtt.” 62 1Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugszom, míg föl nem ragyog igazsága, mint a hajnal, és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl. 2Meglátják majd a népek igazságodat, és a királyok dicsőségedet. Új néven hívnak majd, amellyel az Úr ajka nevez el. 3A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében. 4Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: „én gyönyörűségem”, és országodat: „menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy. 5Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened. 6Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, sem éjjel, sem nappal nem hallgathatnak. Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok. 7Ne hagyjatok nyugtot neki, míg Jeruzsálemet föl nem építi és dicsőségessé nem teszi a földön. 8Az Úr megesküdött jobbjára és dicsőséges karjára: Soha többé nem adom gabonádat eleségül ellenségeidnek; és nem hagyom, hogy idegenek igyák borodat, amelyért te munkálkodtál. 9Hanem, akik betakarítják a termést, azok egyék meg, és dicsőítsék az Urat; akik leszüretelték a szőlőt, azok igyák a borát, szentélyem udvaraiban.
Befejező gondolatok
10Vonuljatok ki, vonuljatok ki a kapukon! Tegyétek népemnek járhatóvá az utat, egyengessétek el az ösvényt, szedjétek fel róla a követ! Emeljetek zászlót a népeknek! 11Az Úr hirdeti ezt a föld határáig: „Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, eljön Szabadítód, vele van jutalma, előtte meg szerzeménye. 12Szent népnek hívják majd őket, az Úr megváltottjainak. Téged meg keresett városnak neveznek, nem elhagyottnak.”
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Izrael hűtlenségének története.
20 1A 7. esztendőben, az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján eljöttek néhányan Izrael vénei közül, hogy megkérdezzék az Urat, és leültek elém. 2Az Úr szózatot intézett hozzám: 3Emberfia, szólj Izrael véneihez. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Vajon azért jöttetek, hogy megkérdezzetek? Amint igaz, hogy élek, nem hagyom, hogy megkérdezzetek – mondja az Úr, az Isten. 4Ítéletet tartasz fölöttük? Ítélkezel fölöttük, emberfia? Tárd eléjük atyáik iszonyatos bűneit, 5és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izraelt, s Jákob nemzetsége felé kinyújtottam a kezem, a tudtukra adtam Egyiptom földjén, kezemet esküre emelve, ezekkel a szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 6Ezen a napon fölemeltem a kezem és megesküdtem, hogy kivezetem őket Egyiptom földjéről, és elvezérelem őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet kiválasztottam számukra, s amely minden más országnál szebb. 7Így szóltam hozzájuk: Vessétek el azokat a szörnyeket, amelyeken kinek-kinek a szeme csügg, és ne szennyezzétek be magatokat Egyiptom bálványaival. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek! 8Ám ők fellázadtak ellenem és nem akartak rám hallgatni. Senki sem vetette el azokat a szörnyeket, amelyeken csüggött, és nem hagyták el Egyiptom bálványait. Erre azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat és kitöltöm rajtuk bosszúmat Egyiptom földjén. 9De tekintettel voltam a nevemre, s mégsem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek előtt, amelyek közt voltak, mert hiszen kijelentettem, hogy kivezetem népemet Egyiptom földjéről, a szemük láttára. 10Ezért kihoztam őket Egyiptom földjéről, és a pusztába vezettem őket. 11Törvényeket adtam nekik, és tudtukra adtam parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar. 12Nekik adtam szombatjaimat is, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztük, s megtudják, hogy én, az Úr megszentelem őket. 13Izrael háza fellázadt ellenem a pusztában, nem igazodtak törvényeimhez, elvetették parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar, és folyvást megszegték szombatjaimat. Azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat a pusztában, és kiirtom őket. 14De tekintettel voltam nevemre s nem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek előtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem őket. 15De fölemeltem ellenük a kezemet a pusztában, s megesküdtem, hogy nem vezérelem el őket a nekik szánt tejjel-mézzel folyó földre, amely minden más országnál szebb. 16Elvetették parancsaimat, nem igazodtak törvényeimhez, megszegték szombatjaimat, mert szívük bálványaikon csüggött. 17De szemem irgalommal nézett rájuk, lemondtam róla, hogy elpusztítsam őket, és nem irtottam ki őket a pusztában. 18Így szóltam fiaikhoz a pusztában: Ne kövessétek atyáitok életmódját, ne tartsátok meg szokásaikat, ne szennyezzétek be magatokat bálványaikkal. 19Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! Igazodjatok törvényeimhez, tartsátok szem előtt parancsaimat és teljesítsétek őket. 20Szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelül szolgáljanak köztem és köztetek, s így megtudják, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 21De a fiaik is fellázadtak ellenem, s nem igazodtak törvényeimhez, nem tartották szem előtt és nem teljesítették parancsaimat, amelyeket meg kell tartania annak, aki élni akar, s megszegték szombatjaimat. Azt gondoltam, rájuk zúdítom haragomat és kitöltöm rajtuk bosszúmat a pusztában. 22De visszavontam kezemet, tekintettel voltam nevemre, s nem tettem így, nehogy gyalázat érje a népek előtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem őket. 23Még egyszer esküre emeltem kezemet ellenük a pusztában, hogy szétszórom őket a népek közé, és szétszélesztem őket az országokba. 24Mert nem tartották meg parancsaimat, elvetették törvényeimet, megszegték szombatjaimat, és szemük apáik bálványain csüggött. 25Ezért olyan parancsokat adtam nekik, amelyek nem voltak jók, olyan szokásokat, amelyek nem tartanak életben. 26Beszennyeztem őket áldozati ajándékaikkal: tűzbe küldték elsőszülötteiket, hogy így megbüntessem őket és megtudják: én vagyok az Úr. 27Ezért emberfia, szólj Izrael házához! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Még azzal is gyaláztak atyáitok, hogy hűtlenek voltak hozzám. 28Amikor elvezettem őket arra a földre, amelyre fölemelt kézzel megesküdtem, hogy nekik adom, ahol csak megláttak egy kiemelkedő dombot, vagy bármilyen zöldellő fát, bemutatták áldozataikat és felajánlották adományaikat, amelyek engem haragra ingereltek, elégették illatszereiket és kiöntötték italáldozatukat. 29Akkor így szóltam hozzájuk: Miféle magaslat, ahová mentek? Ezért nevezik mind a mai napig Bamának. 30Mondd meg ezért Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten: Atyáitok útjain járva beszennyezitek magatokat, amikor paráználkodtok bálványaikkal, 31amikor áldozatot mutattok be, s amikor tűzbe külditek gyermekeiteket; beszennyezitek magatokat bálványaitokkal mind a mai napig. Én meg hagyjam, hogy Izrael háza megkérdezzen? Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr, az Isten –, nem hagyom, hogy megkérdezzetek. 32Nem válik valóra, amit az eszetekben forgattok, amikor azt mondjátok: „Olyanok leszünk, mint a népek, mint az idegen országok törzsei: fának és kőnek szolgálunk.” 33Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr, az Isten –, erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó haraggal én uralkodom majd fölöttetek. 34Kivezetlek benneteket a népek közül, és összegyűjtelek az idegen nemzetek közül, ahova szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó haraggal. 35S elvezetlek benneteket a népek pusztaságába, és ott szemtől szemben ítéletet tartok. 36Amint ítéletet tartottam atyáitok fölött Egyiptom földjének pusztájában, úgy ítélkezem majd fölöttetek is – mondja az Úr, az Isten. 37Botom alatt kell majd elvonulnotok, és csak keveset vezetek vissza belőletek. 38Kiválasztom közületek a lázadókat, akik fellázadtak ellenem, kivezetem őket abból az országból, ahol laknak, de Izrael földjére nem lépnek be – akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 39Ti meg, Izrael háza – mondja az Úr, az Isten –, menjen csak ki-ki, és szolgáljon a bálványainak, de aztán – esküszöm – rám fogtok hallgatni, és nem szentségtelenítitek meg többé szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal. 40Mert szent hegyemen, Izrael magas hegyén – mondja az Úr, az Isten –, ott szolgáljon nekem Izrael egész háza, mindenki, aki csak abban az országban él. Ott majd szívesen veszem és elfogadom ajándékaitokat, legjava adományotokat és mind, amit csak nekem szenteltek. 41Mint kellemes illatot, úgy fogadlak majd benneteket, amikor kivezérellek a népek közül, összegyűjtelek a nemzetek közül, ahová szétszóródtatok, és rajtatok mutatom meg, hogy szent vagyok a népek szeme láttára. 42Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert visszavezetlek benneteket Izrael földjére, arra a földre, amelyre fölemelt kézzel megesküdtem, hogy atyáitoknak adom. 43Ott majd visszagondoltok útjaitokra és gonosz tetteitekre, amelyekkel beszennyeztétek magatokat, és undorodtok magatoktól a sok gonoszság miatt, amit elkövettetek. 44Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd nevem iránti tiszteletből, és nem gonosz útjaitok és romlott életmódotok szerint bánok veletek, Izrael háza – mondja az Úr, az Isten.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
13Aki megveti a tanítást, az elpusztul, a parancs tisztelője sértetlen marad. 14A bölcs tanítása az élet forrása a halál hálójának elkerülésére. 15A jónak belátása kegyelmet szerez, a gonoszok útja hajlíthatatlan. 16Az okos megfontolt szándékkal cselekszik, bolondságot kotor elő a balgatag.
Előző nap Olvasási terv Következő nap