A bálványimádás korholása. Beszéd a végső időkről.
65 Hagytam, hogy közeledjenek, akik azelőtt nem kérdeztek; hogy megtaláljanak, akik nem kerestek. Íme, itt vagyok! Íme itt vagyok! – így szóltam a nemzethez, amely nem hívta segítségül a nevemet. Minden nap kiterjesztettem kezemet a lázongó nép felé, amely rossz úton jár, a saját gondolatainak útján. A nép felé, amely a szemem láttára folyton-folyvást haragra ingerel; azzal, hogy a kertekben mutat be áldozatokat; tömjént éget a téglákon; a sírboltokban tanyázik; zugokban éjszakázik; disznóhúst eszik, és tisztátalan ételek vannak a fazekaiban. „Maradj távol – mondják –, ne közelíts hozzám, mert különben megszentellek.” Ez a nép füst az orromban, és szüntelenül égő tűz. Íme, minden fel van írva a színem előtt: és nem nyugszom addig, amíg meg nem fizetek nekik, gonoszságaikért és atyáik gonoszságaiért egyaránt – mondja az Úr. Azoknak, akik a hegyeken áldoztak és a halmokon megcsúfoltak, mind megfizetek, érdemük szerint. Ezt mondja az Úr: Amikor már must található a szőlőfürtben, azt szokták mondani: Ne törjétek össze, mert áldás van benne. Ugyanígy teszek én is a szolgáimért; nem pusztítom el őket egészen, hanem új nemzedéket nevelek magamnak Jákobból és Júdából, ivadékot, mely majd örökli hegyeimet. Választottaim öröklik őket, s a szolgáim fogják lakni. A Sáron mezeje nyájak legelőjévé lesz; az Ákor völgye csordák pihenőhelye. Így lesz ez majd népem számára, amely majd engem keres. Titeket azonban, akik elhagytátok az Urat, és elfelejtettétek szent hegyeimet; akik asztalt állítottatok Gádnak, és Meninek italáldozatot töltöttetek; titeket kard élére szánlak, és mindnyájan elhulltok majd az öldöklésben. Mert hívtalak ugyan benneteket, de nem válaszoltatok; szóltam hozzátok, de nem akartatok rám hallgatni. Azt tettétek, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választottátok. Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Meglátjátok, szolgáim esznek, ti meg éhen maradtok. Meglátjátok, hogy szolgáim isznak, ti meg szomjazni fogtok. Meglátjátok, szolgáim örülnek majd, ti meg szégyent vallotok. Igen, szolgáim énekelni fognak szívük örömében, ti meg ordítani szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgattok. Választottaim átok gyanánt használják majd hátrahagyott neveteket: „Így pusztítson el téged az Úr!” De szolgáimnak új nevet adok majd. Ha valaki áldást kér magára a földön, azt fogja kérni, hogy az igaz Isten áldja meg; és ha esküt tesz a földön, az igaz Istenre esküszik. Mert a hajdani nyomorúság feledésbe megy, és eltűnik a szemem elől. Mert új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek. Örüljetek és ujjongjatok azon mindörökké, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet „öröm”-nek teremtem és népét „ujjongás”-nak. Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás. Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít. Házakat építenek, és ők laknak benne; szőlőt telepítenek, és ők élvezik gyümölcsét. Nem azért építkeznek, hogy más lakjék benne; s nem azért ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem életkora hasonló lesz a fák életkorához; és választottaim maguk veszik hasznát kezük minden munkájának. Nem fáradoznak majd hiába, és nem a pusztulásra szülik gyermekeiket, hanem az Úrtól megáldottak nemzedéke lesznek, s gyermekeik is velük egyetemben. Még mielőtt szólítanának, már válaszolok; még be sem fejezik szavukat, már meghallgatom őket. Együtt legelészik majd a farkas és a bárány; szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör; és a kígyónak por lesz az eledele. Sehol nem ártanak és nem pusztítanak az én szent hegyemen – mondja az Úr.Jeruzsálem és Szamária jelképes története.
23 Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, volt két asszony, egy anyának voltak a lányai. Ezek paráználkodtak Egyiptomban fiatalkoruktól fogva. Hagyták, hogy simogassák ott a mellüket és cirógassák szűzi keblüket. Az idősebbet Oholának hívták, a húgát Oholibának. Az enyémek voltak, s fiúkat és lányokat szültek. Oholának Szamária a neve, Oholibának Jeruzsálem. Ohola hűtlen lett hozzám, szerelemre gyulladt szeretői, a szomszédos asszírok iránt, akik bíborba öltözött helytartók és vezérek, megnyerő ifjak, paripára termett lovasok voltak. Paráználkodott ezekkel a válogatottakkal, az asszírok fiaival, ezek iránt gyulladt szerelemre, és megfertőzte magát a bálványaikkal. Nem hagyott fel az Egyiptomban elkezdett paráznasággal sem; már ifjúságában együtt háltak vele, simogatták szűzi keblét, és paráználkodást folytattak vele. Ezért kedveseinek – az asszírok fiainak – adtam, akik iránt szerelemre gyulladt. Ezek fölfedték mezítelenségét, elvitték fiait és lányait, őt magát meg karddal pusztították el. Így lett hírhedt az asszonyok között, mert végrehajtották rajta az ítéletet. Húga, Oholiba mindennek tanúja volt, de mégis, vágya és paráznasága még botrányosabb volt, mint nővéréé. Szerelemre gyulladt a szomszédos asszírok iránt, akik bíborba öltözött helytartók és vezérek, pompás öltözékű, paripára termett lovasok voltak, mind fiatalok és vonzók. Láttam, hogy beszennyezte magát. Mindkettő ugyanazon az úton járt. De ő még továbbment kicsapongásában: amikor a falra festett férfiakat, a káldeusok piros színnel festett képeit látta, akiknek öv volt a derekukon, széles turbán a fejükön, s mindegyiknek fejedelmi megjelenése volt – Babilonnak Káldeából származó fiait ábrázolták ezek a képek –, ezeknek a puszta látására is vágy ébredt benne irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába. Babilon fiai eljöttek, hogy megosszák vele a szerelmi ágyat, és beszennyezték őt paráznaságukkal. Miután beszennyezte magát velük, elfordult tőlük. Amikor aztán nyíltan űzte paráznaságait, és fölfedte szégyenét, elhagytam, mint ahogyan nővérét is elhagytam. Megsokszorozta paráznaságait, mint fiatalsága napjaiban, amikor Egyiptom földjén űzte paráznaságait. Olyan heves vágy gyulladt benne szeretői iránt, mint amilyen a szamárnak az ösztöne, vagy a csődörnek a bujasága. Kerested fiatalságod tisztátalanságait, azt az időt, amikor Egyiptomban simogatták melledet és cirógatták szűzi kebledet. Ezért, Oholiba, ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, felbújtom ellened szeretőidet, akiktől elfordultál, s idevezetem őket ellened mindenfelől: Babilon fiait, a káldeusokat, Pekód, Soa és Koa és velük Asszíria minden fiát, a fiatal és megnyerő férfiakat, a helytartókat és vezéreket, a kiváló harcosokat és a híres lovasokat. Rád törnek északról szekerekkel és kerekekkel és rengeteg néppel. Páncéllal, sisakkal és pajzzsal jönnek ellened mindenfelől, és én átengedem nekik az ítéletet, hogy saját törvényeik szerint ítélkezzenek fölötted. Rád szabadítom féltékenységemet, hadd bánjanak el veled. Levágják orrodat és füledet, s ami megmarad belőled, az kard martaléka lesz. Fiaidat és lányaidat elhurcolják, ami pedig megmarad belőled, azt tűz emészti meg. Megfosztanak ruhádtól, és elveszik ékszereidet. Véget vetek vétkednek és Egyiptomban elkezdett paráználkodásaidnak. Nem emeled rájuk többé a szemedet, és nem gondolsz többé Egyiptomra. Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, azok kezébe adlak, akiket gyűlölsz, azok kezébe, akiktől elfordultál. Gyűlölettel telve bánnak veled, elviszik munkád gyümölcsét, téged meg otthagynak teljesen meztelenül. Így lelepleződik szemérmetlenséged és szégyenletes paráználkodásod. Így bánnak majd veled, mert paráználkodtál a népekkel, és beszennyezted magadat bálványaikkal. Nővéred útjain jártál, ezért az ő kelyhét adom kezedbe. Ezt mondja az Úr, az Isten: Nővéred mély és öblös kelyhét iszod majd, amely oly sokat fogad magába, és nevetség és gúny tárgyává leszel. Részegséggel és szomorúsággal telsz el. Ez az elhagyatottság és a rettegés kelyhe, nővérednek, Szamáriának a kelyhe. Kiiszod és fenékig üríted, aztán darabokra töröd, és megsebzi a melledet. Én mondtam ezt – mondja az Úr, az Isten. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel megfeledkeztél rólam és elvetettél, viseld gyalázatodat és paráznaságaidat. Az Úr így szólt hozzám: Emberfia, nem mondasz ítéletet Ohola és Oholiba fölött, és nem veted szemükre gonoszságukat? Házasságtörők voltak, vér tapad a kezükhöz, házasságot törtek bálványaikkal. Sőt, még a fiaikat is, akiket nekem szültek, a tűzbe küldték, hogy megeméssze őket. Még ezt is megtették velem: beszennyezték szentélyemet azon a napon, és megszegték szombatjaimat. Amikor feláldozták gyermekeiket bálványaiknak, azon a napon eljöttek szentélyembe, hogy meggyalázzák. Igen, még ezt is megtették házamban. Sőt, a távoli országból is eljöttek a hívott emberek, akikért követ ment, s te megfürödtél a kedvükért, kifestetted a szemedet, ékszerekkel díszítetted magadat. Pompás ágyra ültél, ez elé asztalt készítettek, és te erre tetted tömjénemet és olajomat. Gondtalan tömeg lármája hallatszott ott a rengeteg ember miatt, akiket a pusztából vezettek elő. Karperecet tettek kezükre, s fényes koronát a fejükre. Így szóltam: A házasságtörések miatt elgyengült asszonnyal folytatnak paráznaságot. S még folytatja a kicsapongást, úgy járnak hozzá, mint a ringyóhoz. Így jártak Oholához és Oholibához, ezekhez az elzüllött asszonyokhoz is. Az igaz emberek azonban házasságtörő asszonyoknak ítélik őket, olyanoknak, akik vért ontanak, mert házasságtörők, és vér tapad a kezükhöz. Ezt mondja az Úr, az Isten: Hívják össze ellenük a gyülekezetet, s szolgáltassák ki őket! A gyülekezet kövezze meg őket és szabdalja darabokra a kardjával; öljék meg fiaikat és lányaikat is, házaikat meg borítsák lángba. Megtisztítom majd a földet a gonoszságtól, s minden asszony számára intő példa lesz ez, hogy ne kövessenek el hasonló gonoszságokat. Megtorlom gonoszságtokat, viselitek bálványimádásotok bűnének terhét, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, az Isten.Híradás Jeruzsálem ostromáról.
24 A 9. esztendő tizedik hónapjának tizedik napján az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, a mai napot jól jegyezd meg magadnak, mert Babilon királya a mai napon támadta meg Jeruzsálemet. Mondj ezért példabeszédet a lázongó nemzedéknek! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Tégy fel a tűzre egy üstöt, s önts bele vizet! Tégy bele húsdarabokat, ízes falatokat, combot és lapockát, töltsd meg jó csontokkal! A legjavát válaszd ki a nyájból! Tégy alá fát, forrald fel, hogy még a csontok is megfőjenek, amik benne vannak. Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj a vérontás városának, a megrozsdásodott üstnek, amelyről nem lehet a rozsdát eltávolítani. Vedd ki az egyik darabot a másik után! Nem vetnek rá sorsot. Mert a vér, amelyet kiontott, megmarad benne, kopár sziklára öntötte ki, nem a földre öntötte, hogy befödhetné a por. Hogy felszítsam haragomat és bosszút állhassak, kopár sziklára öntöttem a vért, amelyet kiontott, hogy ne lepje be semmi. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj a vérontás városának! Nagy máglyát rakok. Hordj össze sok fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg a húst, főjön meg teljesen, és a csontok emésztődjenek meg! Aztán tedd föl az üstöt üresen a tűzre, hogy érce áttüzesedjen, a szenny elolvadjon rajta, s a rozsda leperegjen. A sok rozsda azonban a tűztől sem pergett le róla. Meg akartalak tisztítani tisztátalanságod szennyétől, de nem lettél tiszta, nem tisztultál meg szennyedtől. Nem is leszel tiszta mindaddig, amíg ki nem töltöm rajtad haragomat. Én, az Úr mondtam ezt, s szavam beteljesedik. Semmit sem engedek el, nem irgalmazok és nem engesztelődöm meg. Útjaid és tetteid szerint ítélkezem fölötted – mondja az Úr, az Isten.A próféta feleségének halála.
Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, nézd, elveszem tőled hirtelenül szemed gyönyörűségét. De ne keseredj el és ne sírj, könnyeid ne folyjanak! Sóhajts halkan, ne tarts halotti gyászt; turbánodat tedd föl a fejedre, sarud legyen a lábadon, ne takard el szakálladat és ne edd az emberek kenyerét! Reggel szóltam a néphez, s este meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint jártam el. A nép így szólt hozzám: „Nem magyarázod meg, hogy mit jelent számunkra, amit teszel?” Ezt válaszoltam: „Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Szólj Izrael házához: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, megszentségtelenítem szentélyemet, erőtök forrását, büszkeségetek tárgyát, szemetek fényét, lelketek gyönyörűségét. Fiaitok és lányaitok, akiket hátrahagytatok, kard élén vesznek el. És ti is úgy tesztek majd, mint ahogy én tettem: nem takarjátok be szakállatokat, nem eszitek az emberek kenyerét, turbánotok a fejeteken lesz, sarutok a lábatokon, nem jajgattok és nem siránkoztok. Elpusztultok bűneitek miatt, és csak egymás előtt sóhajtoztok majd. Ezekiel meg jel lesz nektek: Ugyanazt teszitek pontosan ti is, amit ő tett. És amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” Emberfia, azon a napon, amikor majd megfosztom őket erejük forrásától, büszkeségük tárgyától, szemük fényétől, lelkük gyönyörűségétől, fiaiktól és lányaiktól, azon a napon majd egy menekült érkezik hozzád, hogy erről hírt adjon neked. Azon a napon nyíljék meg a szád, és beszélj a menekült előtt: beszélj és ne légy többé néma! Jel leszel számukra, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
A bűnöst üldözi a szerencsétlenség, az igazakat jóval jutalmazzák.
A jónak öröksége unokáira száll, a bűnös vagyona az igaz része lesz.
A szegény új szántása bő kenyeret terem, van, aki tönkremegy, mert igazságtalan.
Aki nem használ pálcát, gyűlöli a fiát, aki meg szereti, az megfenyíti.
Az igaz addig eszik, amíg jól nem lakik, a gonoszoknak üres marad a gyomruk.