ÍTÉLET A NÉPEK FELETT ÉS A VÉGIDŐBELI ÜDVÖSSÉG: 63,1-66,24
Ítélet a népek felett 63
1 »Ki ez, aki Edomból jön,
vérvörös ruhákban Boszrából?
Ékes az öltözetében,
büszkén lépdel ereje teljében.«
»Én vagyok, aki igazságot szólok,
és hatalmam van a szabadításra.«
»Miért vörös az öltözeted,
és ruháid miért olyanok,
mint a szőlőprésben taposóé?«
»Egyedül tapostam a sajtót,
és a népek közül senki sem volt velem;
összetapostam őket haragomban,
és eltiportam őket indulatomban;
ráfröccsent nedvük ruháimra,
és egész öltözetemet beszennyeztem.
Mert bosszú napja van a szívemben,
és megváltásom esztendeje elérkezett.
Föltekintettem, de nem volt segítő,
és csodálkoztam, hogy nincs támogató;
de megszabadított engem saját karom,
és indulatom támogatott engem.
Népeket tapostam el haragomban,
összezúztam őket indulatomban,
és a földre csurgattam nedvüket.«
7 Az Úr kegyességét emlegetem,
az Úr dicső tetteit,
mindazt, amit velünk tett az Úr;
és nagy jóságát Izrael háza iránt,
amit velük tett irgalmassága szerint
és kegyességének nagysága szerint.
Ezt mondta: »Mégis az én népem ők,
fiaim, akik nem lesznek hűtlenek«;
és szabadítójukká lett.
Minden nyomorúságukban
nem követ vagy angyal,
hanem az ő arca szabadította meg őket;
szeretetében és szánalmában
maga váltotta meg őket;
felemelte és hordozta őket
a hajdankornak minden napján.
Ők azonban ellenkeztek,
és megszomorították szent lelkét;
ezért ellenségükké vált,
és ő maga harcolt ellenük.
De visszaemlékeztek a hajdankor napjaira,
Mózesre és népére.
Hol van, aki felhozta őket a tengerből,
nyájának pásztorával együtt?
Hol van, aki bensejébe helyezte
az ő szent lelkét?
Aki vezette Mózes jobbját dicső karjával;
aki kettéhasította előttük a vizet,
hogy örök nevet szerezzen magának;
aki vezette őket a mélységekben,
mint a lovat a pusztában,
úgyhogy nem botlottak meg?
Ahogy az állatot, mely leereszkedik a völgybe,
megpihenteti az Úr lelke,
úgy vezetted népedet,
hogy dicső nevet szerezz magadnak.
15 Tekints le az égből, és lásd,
szent és dicső lakóhelyedről!
Hol van féltő szereteted és hatalmad?
Bensőd felindulása és irgalmasságod
távol maradnak tőlem.
Mégis te vagy a mi atyánk!
Mert Ábrahám nem tud rólunk,
és Izrael nem ismer minket;
te vagy, Uram, a mi atyánk,
Megváltónk a te neved öröktől fogva.
Miért hagyod, Uram,
hogy letévedjünk útjaidról?
Miért keményíted meg szívünket,
hogy ne féljünk téged?
Fordulj vissza szolgáid miatt,
örökséged törzsei miatt!
Rövid idő alatt birtokba vették szent népedet,
ellenségeink taposták szentélyedet.
Olyanok lettünk,
mint akiken nem te uralkodtál öröktől fogva,
akiket nem a te nevedről neveztek el.
Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál!
Színed előtt a hegyek megrendülnének!
Ahogy meggyújtja a tűz a rőzsét,
és a vizet felforralja a tűz,
ismertesd meg nevedet ellenségeiddel,
hogy színed előtt megremegjenek a nemzetek,
2 amikor félelmetes dolgokat cselekszel,
melyeket nem vártunk!
Ha leszállnál, színed előtt a hegyek megrendülnének!
Ősidők óta senki sem hallotta,
fülével fel nem fogta,
szem nem látta, hogy volna isten rajtad kívül,
aki a benne bízókért cselekszik.
4 Elébe sietsz az örvendezőnek,
s annak, aki igazságot cselekszik,
és azoknak, akik útjaidon megemlékeznek rólad.
Íme, te megharagudtál, mert vétkeket követtünk el,
ezek közt vagyunk régóta; bárcsak megszabadulnánk!
Olyanok lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan,
és mint a szennyes ruha, olyan minden igazságunk.
Elhervadtunk mindnyájan, mint a falevél,
és bűneink, mint a szél, elsodornak minket.
Nincs, aki szólítaná nevedet,
aki felkelne, hogy beléd kapaszkodjék;
mert elrejtetted előlünk arcodat,
és bűneink hatalmába adtál minket.
7 De mégis, Uram, atyánk vagy te!
Mi vagyunk az agyag, és te a formálónk,
kezed alkotása vagyunk mindannyian.
Ne haragudj, Uram, oly nagyon,
és ne emlékezz örökké bűneinkre!
Íme, nézd, a te néped vagyunk mindnyájan!
Szent városaid pusztasággá lettek,
a Sion pusztasággá lett,
Jeruzsálem elhagyatottá.
A ház, mely szentélyünk és ékességünk volt,
ahol atyáink dicsértek téged,
tűz martaléka lett,
és romba dőlt minden, ami drága volt nekünk.
Vajon ezek ellenére visszafogod magad, Uram?
Hallgatsz, és még jobban megalázol minket?
Jegyzetek
63,1 Isten megsemmisíti Edomot, Izrael ősellenségét, mint egy szőlőtaposó.
63,7 Zsoltár, melyet a fogság utáni liturgiában használhattak.
63,7 Miért nem művel Isten ma is hatalmas csodákat, mint régen?
63,15 A nép Atyjához, az Istenhez kiált. Az ősatyák (Ábrahám, Jákob) halottak, ám Isten él és megszabadít ma is. Áttörheti az eget, mely Őt a világtól elválasztja, és leszállhat.
64,2 Ismétlés a 63,19-ből.
64,4 A közösség nyilvános bűnvallomása.
64,7 A zsoltár záró sorai megismétlik az eddigi kéréseket.
Dal Isten kardjáról Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem ellen, beszélj a szentély ellen és jövendölj Izrael földje ellen. Ezt mondd Izrael földjének: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok! Kirántom hüvelyéből kardomat és megölöm benned az igazat és az istentelent! Hogy megöljem benned az igazat és az istentelent, azért megy ki hüvelyéből kardom minden ember ellen, déltől egészen északig; hadd tudja meg minden ember, hogy én, az Úr, rántottam ki hüvelyéből kardomat és az nem tér vissza többé!
11Te pedig, emberfia, sóhajts ágyékszakadásig, keserűséggel sóhajtozzál előttük. És ha mondják neked: ‘Miért sóhajtozol?’ – mondd nekik: Egy hír miatt, mert eljön az; akkor majd elbágyad minden szív, ellankad minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vízben ázik; íme, eljön ez és meglesz« – mondja az Úr Isten.
Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, jövendölj és mondd: Így szól az Úr Isten: Beszélj!
A kard, a kard meg van élesítve
és ki van fenve!
Meg van élesítve, hogy leölje az áldozatokat;
ki van fenve, hogy villogjon.
Elmozdítod fiam jogarát,
ledöntesz minden fát!
16 Azért adtam fenésre,
hogy kézben tartsák;
meg van élesítve ez a kard
és ki van fenve,
hogy az öldöklő kezében legyen.
Kiálts és jajgass, emberfia,
mert az készen áll népem ellen,
készen Izrael minden menekülő vezére ellen;
a kard élére kerülnek népemmel együtt,
ezért üss combodra.
Mert megállta a próbát;
s mi lesz, ha majd megszünteti a jogart,
és az nem lesz többé? – mondja az Úr Isten. –
Te pedig, emberfia,
jövendölj, és tapsolj kezeddel;
sújtson kétszer a kard,
sújtson háromszor az öldöklő kard!
A nagy öldöklés kardja ez,
mely megrémíti őket,
elbágyasztja szívüket,
és naggyá teszi a pusztulást.
Minden kapujukba odaállítom az éles kard rémségét,
mely ki van fenve, hogy villogjon,
melyet felkötnek, hogy öldököljön!
‘Légy éles! Fordulj jobbra vagy balra,
amerre csak kedve tartja élednek!’
Mert én is tapsolok majd kezemmel
és kitöltöm bosszúságomat; én, az Úr, szóltam!«
Te pedig, emberfia, jövendölj, és mondd: Így szól az Úr Isten Ammon fiaihoz és az ő gyalázkodásukhoz, és mondd: Kard! Kard! Kirántottalak hüvelyedből, hogy öldökölj, kifentelek, hogy gyilkolj és villogj, hogy mialatt rólad hiábavalóságokat látnak és hazugságokat jövendölnek, téged a megölésre szánt istentelenek nyakára tegyenek, akiknek napja elérkezik, mihelyt betelik a gonoszság kitűzött ideje. 35Térj vissza hüvelyedbe! Azon a helyen, ahol megteremtettek, a saját szülőföldeden ítéllek meg, és kiöntöm rád bosszúságomat. Haragom tüzével fújok rád és oktalan emberek kezébe adlak, akik a végpusztulást kovácsolják. A tűznek eledele leszel, folyni fog véred az ország közepén, feledésbe jutsz, mert én, az Úr, szóltam!«
Isten panasza Jeruzsálem ellen 22 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Hát te, emberfia, nem mondasz ítéletet, nem mondasz ítéletet a vér városa felett? Mutasd meg neki minden utálatosságát és mondd: Így szól az Úr Isten: Ó, ez a város! Saját keblében ont vért, hogy eljöjjön az ő ideje, és önmaga ellen készít bálványokat, hogy megfertőzze magát! Vétkeztél az általad kiontott vérrel, megfertőzted magadat bálványaiddal, amelyeket készítettél, siettetted napjaidat és elhoztad esztendeid idejét; ezért gyalázatává teszlek a nemzeteknek, gúny tárgyává az egész földnek. Akik közel vannak hozzád és akik távol vannak tőled, ujjonganak majd feletted, te szennyes, hírhedt, rettenetes végű! Íme, benned Izrael fejedelmei mindannyian teljes erejükből azon vannak, hogy vért ontsanak. Az apát és az anyát gyalázattal illetik tebenned, a jövevényt elnyomják körödben, az árvát és az özvegyet megszomorítják közötted. Szent dolgaimat megvetetted, szombatjaimat megszentségtelenítetted. Rágalmazó férfiak vannak körödben, hogy vért ontsanak, a hegyeken esznek, gonoszságot cselekszenek körödben. Felfedik benned az apa szemérmét, megalázzák benned a havi folyást szenvedőt, amikor az tisztátalan. Mindenki utálatosságot cselekszik embertársának feleségével; az após gonoszul meggyalázza menyét, a testvér nővérén, saját apja leányán követ el erőszakot. Ajándékokat fogadnak el soraidban, hogy vért ontsanak; kamatot és ráadást szedsz, fukarságból elnyomod felebarátaidat, rólam pedig megfeledkezel – mondja az Úr Isten.
Íme, én összecsapom kezemet fukarságod fölött, amelyet tanúsítottál, és a vér fölött, amit körödben kiontottak. Vajon helytáll-e majd szíved vagy erős marad-e kezed azokban a napokban, amelyeket én hozok majd rád? Én, az Úr, szóltam és megcselekszem! Szétszórlak a nemzetek közé, elszélesztelek az országokba és véget vetek tisztátalanságodnak. Aztán birtokomba veszlek a nemzetek szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Úr!«
Az isteni harag kohója 17Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, salakká lett előttem Izrael háza; ezek mindnyájan réz és ón, vas és ólom a kemence közepén; ezüstnek salakjává lettek! Ezért így szól az Úr Isten: Mivel mindnyájan salakká lettetek, íme, én összegyűjtelek titeket Jeruzsálem közepén. Amint összegyűjtik az ezüstöt, a rezet, az ónt, a vasat és az ólmot a kemence közepén, hogy olvasztó tüzet gyújtsak benne, úgy gyűjtelek össze titeket bosszúmban és haragomban, és megnyugszom majd, ha megolvasztalak titeket. Összegyűjtelek titeket és megégetlek benneteket bosszúm tüzében, és megolvadtok annak közepette. Amint megolvad az ezüst a kemence közepén, olyanok lesztek ti is annak a közepén; és amikor kiöntöm rátok bosszúságomat, megtudjátok majd, hogy én vagyok az Úr!«
A nép züllöttsége Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, mondd neki: Te vagy az a tisztátalan föld, amelyre nem hull eső a bosszú napján! Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító és zsákmányt rabló oroszlán, úgy falják fel az embereket. A kincset és az értéket elrabolták, és megsokasították az özvegyek számát benne. Papjai megvetik törvényemet és megszentségtelenítik azt, ami szent előttem; szent és nem szent dolog között nem tesznek különbséget, a tisztátalant a tisztától nem különböztetik meg. Szombatjaimtól elfordítják szemüket, úgyhogy megszentségtelenítés ér engem közöttük. Főemberei olyanok benne, mint a prédát ragadozó farkasok; vért ontanak, romlásba döntenek embereket és kapzsiságból nyereséget hajhásznak. Prófétái pedig kötőanyag nélkül tapasztották be őket, amikor hiábavalóságokat láttak és ilyen hazugságot jósoltak nekik: ‘Így szól az Úr Isten’ – holott az Úr nem szólt! A föld népe kíméletlen az elnyomásban és erőszakosan rabol; a szűkölködőt és a szegényt sanyargatják, a jövevényt igazságtalan erőszakkal elnyomják. 30Kerestem köztük olyan embert, aki falat emelne és helytállna énelőttem a résben az országért, hogy el ne pusztítsam – de nem találtam! Ezért kiöntöm rájuk bosszúmat és haragom tüzében megemésztem őket; tetteiket fejükre olvasom« – mondja az Úr Isten.
Jegyzetek
21,1 Dél-Júda, az erdő pedig Jeruzsálem. A zöldellő és a száraz fa az igazakat és a bűnösöket jelenti (vö. 21,8).
21,11 A hír Jeruzsálem eleste.
21,16 Az „öldöklő” Nebukadnezár.
21,23 Nebukadnezár ingadozott egy ideig, hogy a lázadó Jeruzsálemet vagy pedig szövetségesét Rabbat-Ammont (Ammon fővárosát) pusztítsa el előbb.
21,32 Utalás a Messiásra (vö. Ter 49,10).
21,35 A versek eredetileg Babilon ellen íródtak, itt Ammonra vonatkoznak.
22,17 A pusztítás tüze nem tisztítja meg Jeruzsálemet, csak belső romlottságát (olyan mint az ősalak) teszi nyilvánvalóvá.
22,30 Nincs többé aki közbenjárna, mint egykor Mózes (vö. Kiv 32,10-14).
17 Gonosz küldönc bajba juttat,
de a megbízható követ orvosság.
Szegénység és gyalázat éri azt, aki elhagyja a fegyelmet,
de dicséretet szerez, aki enged a dorgálónak.
Teljesülő kívánság: csemege a léleknek,
felhagyni a rosszal: csömör a balgáknak.
Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz,
aki balgákkal barátkozik, hasonló lesz hozzájuk.
Jegyzetek
13,17 Az ókorban, amikor a hírközlés még igen nehezen működött, a megbízható követ rendkívül fontos volt.