Az Úr Szolgájáról szóló második ének
49 Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett. S így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet.” Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem: „Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”Csodálatos hazatérés a fogságból
Ezt mondja az Úr, Izrael Megváltója és Szentje, annak, akinek életét megvetették, akit a nemzetek megutáltak, a kényurak szolgájának: Királyok állnak majd fel, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le, az Úr miatt, aki hűséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott. Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget. A foglyokhoz így szólok: „Gyertek ki!” A sötétben ülőkhöz meg: „Gyertek a napvilágra!” Minden út mentén legelhetnek majd, és minden halmon legelőt találnak. Nem éheznek és nem szomjaznak, forró szél nem éri, s nap sem égeti őket. Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli őket. Minden hegyet úttá teszek nekik, és feltöltöm az ösvényeket. Nézzétek, ezek messze távolból jönnek, azok északról és nyugatról, amazok meg Szinim földjéről. Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein. Így panaszkodott Sion: „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek. Hordozd körül tekintetedet és lásd: Egybegyűlnek mindnyájan és idejönnek, hozzád. Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr –, mint ékszert, úgy viseled majd őket; és ahogy fölékesítik a menyasszonyt, úgy övezed körül magad velük. Mert elpusztított vidékeid és romjaid, és az egész pusztává lett ország szűkek lesznek lakóidnak, mivel akik elpusztítottak, már messze vannak. Azt mondják majd fiaid, akiket már elveszettnek hittél: „Szűk nekem itt ez a hely! Adj nagyobb teret, ahol lakhassak!” Te pedig azt gondolod majd magadban: „Ki szülte nekem őket? Hiszen én meddő voltam és gyermektelen. Ki nevelte föl őket? Elhagyatott, magamra maradt voltam: Honnan származnak hát ezek?” Ezt mondja Isten, az Úr: Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek és intek zászlómmal a nemzeteknek. Erre ölükben hozzák vissza fiaidat, lányaidat meg a vállukon hozzák. Királyok táplálnak majd, és királynék lesznek a dajkáid. Földre borulva hódolnak előtted, s a lábad porát nyalják. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és hogy akik bennem bíznak, nem vallanak szégyent. El lehet-e venni a zsákmányt az erőstől, és megszabadulhat-e a fogoly a vitéz harcostól? Igen! Mert az Úr mondja: Az erőstől megszabadulnak a foglyok, és a vitéz harcostól elveszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg a gyermekeidet. Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktől, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód, és a te Megváltód, Jákob erőse.Az Úr ismételten felkínálja az üdvösséget
50 Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam? Vagy ki a hitelezőm, akinek eladtalak benneteket? Bizony, gonoszságaitok miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat. Miért nem találtam senkit, amikor eljöttem? És miért nem felelt senki, amikor felhangzott hívó szavam? Talán túlságosan rövid a kezem ahhoz, hogy megváltást szerezzen? Vagy nincs elég erő bennem, hogy szabadulást adjak? Nos, egyetlen fenyegető szóval kiszárítom a tengert, és sivataggá teszem a folyamokat, úgyhogy megrothadnak víz hiányában a halak és szomjan pusztulnak. Gyászba borítom az egeket, és zsákruhát borítok rá takaróul.Az Úr Szolgájáról szóló harmadik ének
A) A SZOLGA BESZÉDE Isten, az Úr megadta a nyelvet, a tanítványok nyelvét. Hogy megfelelhessek a fáradtaknak, maga adja ajkamra a szót. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok. Isten, az Úr nyitotta meg a fülemet. S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg. Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat velem perbe? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Jöjjön ide hozzám! Isten, az Úr siet segítségemre. Ki ítélhet el? Lám, mindnyájan elenyésznek, mint a ruha, amelyet a moly emésztett meg. B) BUZDÍTÁS A SZOLGA KÖVETÉSÉRE Mind, aki közületek féli az Urat, az ő szolgája szavára hallgasson. Ha meg sötétségben jár és nincs világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére! De ti, mind, akik tüzet gyújtottatok és tüzes nyilakat csináltatok, jussatok a saját tüzetek lángjába és a tüzes nyilak közé, amiket gyújtottatok! Az én kezemből ér ez utol benneteket, mind ott hevertek majd gyötrelmeitekben.
10
Körülnéztem, s lám, az égboltozaton, amely a kerubok feje fölött volt, mintha zafírkő lett volna, s olyasvalami látszott fölöttük, mint egy trón.
Ekkor így szólt a fehér ruhába öltözött emberhez: „Menj a kerubok alatt levő kerekek közé, végy tele marokkal a kerubok alatt levő parázsból, és hintsd a városra!” S a szemem láttára odament.
A kerubok a templom jobb oldalán álltak, amikor az ember bement, és a felhő betöltötte a belső udvart.
Az Úr dicsősége a kerubokról a templom küszöbéhez szállt, a templom tele lett a felhővel, és az udvart betöltötte az Úr dicsősége ragyogásával.
A kerubok szárnyainak csattogása a külső udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten hangja, amikor beszél.
Akkor ezt a parancsot adta a fehér ruhába öltözött embernek: „Végy tüzet a kerubok közt levő kerekek közül!” Erre az odament és megállt a kerék mellett.
A kerub kinyújtotta kezét a kerubok között levő tűz felé, vett belőle, és a fehér ruhába öltözött ember kezébe adta. Az elvette és kiment.
Akkor azt láttam, mintha a keruboknak emberi kezük lett volna a szárnyuk alatt.
Megfigyeltem: Négy kerék volt a kerubok mellett, mindegyik kerék egy kerub mellett, s a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit.
Úgy látszott, hogy mind a négy egyforma, s mintha az egyik kerék a másikban lett volna.
Amikor mentek, négy irányban haladtak, s nem fordultak meg menet közben, hanem abban az irányban mentek, amerre a fej irányította őket, és nem fordultak meg menet közben.
Egész testük, hátuk, kezük és szárnyuk, valamint a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négyüknek.
Hallottam, hogy a kerekeknek ezt a nevet adták: „galgal”.
Mindegyiknek négy arca volt: az első bikaarc volt, a második emberi arc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc.
A kerubok fölemelkedtek; ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kebár folyónál láttam.
Amikor a kerubok járkáltak, a kerekek haladtak mellettük, amikor a kerubok fölemelték szárnyukat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek ottmaradtak mellettük.
Amikor megálltak, azok is megálltak, amikor fölemelkedtek, azok is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke volt bennük.
Az Úr dicsősége elhagyja a templomot.
Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött. A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földről, s amikor eltávoztak, velük voltak a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsősége ott volt fölöttük. Ez az az élőlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak. Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnya alatt. Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt, maga előtt.Jeruzsálem bűnei.
11 A lélek fölemelt, és elvitt az Úr templomának keleti kapujához, amely kelet felé néz. S lám, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt, és ezek között láttam Azur fiát, Jaazanját és Benajahu fiát, Pelatjahut, a nép vezetőit. Az Úr így szólt hozzám: „Emberfia, ezek a férfiak gonoszságot forralnak, és rossz tanácsot adnak ebben a városban. Azt mondják: Ugye nemsokára fölépülnek a házak? Ezek az üst, s mi vagyunk a hús. Jövendölj hát ellenük, jövendölj emberfia!” Leszállt rám az Úr lelke, és így szólt hozzám: „Beszélj! Ezt mondja az Úr: Így beszéltek Izrael háza, s jól tudom, mi van a szívetekben. Megsokszoroztátok a vérontást ebben a városban, és áldozataitokkal vannak tele az utcák. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: A megöltek, akikkel tele van a város, ők a hús, (a város) meg az üst, benneteket azonban eltávolítalak onnét. Féltek a kardtól, azért kardot hozok rátok – mondja az Úr, az Isten. Kivetlek a városból, az ellenség kezére adlak benneteket, és ítéletet tartok fölöttetek. Kard élén hulltok el Izrael határain belül, végrehajtom rajtatok az ítéletet, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Ez a város nem lesz számotokra üst, és ti nem lesztek benne a hús: Izrael földjén tartok ítéletet fölöttetek, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, akinek nem tartottátok meg a törvényeit és nem követtétek a parancsait, hanem a körülöttetek lévő népek szokásai szerint éltetek.” Míg jövendöltem, az történt, hogy meghalt Benaja fia, Pelatjahu. Arcra borultam és hangosan felkiáltottam: „Jaj, Uram, Isten, elpusztítod Izrael maradékát?”Isten új szövetséget ígér a száműzötteknek.
Az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia, Jeruzsálem lakói így szóltak testvéreidhez, fogolytársaidhoz és Izrael egész házához: Távol vagytok az Úrtól, azért a miénk lett az ország. Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem őket messzire, a népek közé, szétszórtam őket idegen országokba, s rövid időre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek. Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: „Összegyűjtelek benneteket a népek közül, egybegyűjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét. Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó. Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat, és teljesítsék őket. Akkor a népem lesznek, én meg az Istenük leszek. De akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenletes tetteikhez tapad, azoktól számon kérem útjaikat – mondja az Úr, az Isten.”Az Úr dicsősége elhagyja Jeruzsálemet.
Akkor a kerubok fölemelték szárnyukat, s a kerekek is követték őket. Fölöttük ott volt Izrael Istenének dicsősége. Az Úr dicsősége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van. A lélek fölemelt és látomásban elvitt a káldeusokhoz, a száműzöttek közé, az Isten lelke, azután eltűnt a látomás, amit láttam, s én mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Úr látnom engedett.
Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot.
Egynémely fecsegő úgy hat, mint a kardszúrás, de a bölcsek nyelve gyógyulást hoz.
Az igazmondó ajak mindig megmarad, de a hazugság nyelve csak egy pillanatig.
A gonoszságot forralóknak keserűség a szívük, azoké, akik jó tanácsot adnak, csupa öröm.