4711 Szállj le és ülj a porba, Babilon szűzi leánya! Ülj le a földre! Nincs többé trónod, káldeusok leánya. Többé már nem mondanak bájosnak és gyönyörűnek. 22 Vedd a malmot, őrölj lisztet, vesd le fátyladat, emeld föl hosszú ruhádat, fedd föl lábad szárát, s úgy gázolj át a folyókon! 33 Vetkőzz meztelenre, hadd lássák szégyened! Mert bosszút akarok állni, és ettől nem tarthat vissza senki. 44 Megváltónk, akit a Seregek Urának hívnak, Izrael Szentje mondja: 55 Ülj csendben, húzódj a sötétségbe, káldeusok leánya, mert már nem hívnak többé országok úrnőjének. 66 Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és a kezedbe adtam őket, de te nem voltál irántuk könyörülettel, még az öregekre is súlyos igát raktál, 77 és azt gondoltad: „Örökre úrnő leszek.” Soha nem hánytad-vetetted meg szívedben, és nem gondoltad meg, hogy mi lesz ennek a vége. 88 Hallgass hát ide, te könnyűvérű, aki oly biztonságban élsz és azt mondod szívedben: „Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más, én nem leszek soha özvegy, és a gyermektelenséget nem ismerem.” 99 Bizony utolér mind a kettő, hirtelenül, egyetlen napon. A gyermektelenség és az özvegység rád nehezedik teljesen, és nem segítenek varázsigéid, sem a hathatósnak hitt igéző szózatok. 1010 Mily vakmerő voltál gonoszságodban, amikor így szóltál: „Nincs senki, aki látna.” Ez az okoskodás és nagy tudományod vezetett téged félre. Azt is mondtad magadban: „Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más.” 1111 Ezért rád tör majd a csapás, s nem háríthatod el varázslattal. Rád ront a veszedelem, s nem fordíthatod el magadtól. Hirtelen ér utol a romlás, még mielőtt eszedbe vehetnéd. 1212 Állj hát elő igéző szózataiddal és töméntelen varázslatoddal, amelyekkel ifjúságodtól fogva annyit vesződtél. Gondolod, hogy segítségedre lehetnek? Gondolod, hogy bárkit visszariaszthatnak? 1313 Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elő és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik az újhold napján jelentik, hogy mi vár rád a közeljövőben. 1414 Bizony, olyanok lesznek ezek, mint a pelyva: tűz emészti meg őket. Nem menthetik meg életüket a lángok erejétől, mert nem izzó parázs lesz az, amelynél melegedni lehet, és nem is tűzhely, amely mellé odaülhetnének. 1515 Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta vesződtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad.
Az Úr egyedül cselekszik: Ő ismeri a jövőt
4811 Halljátok, Jákob háza, mind, akik Izrael nevét viselitek, és Júda magvából származtok! Ti, akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, csakhogy nem hűséges szívvel és nem őszintén, 22 mégis a szent város nevét viselitek, és Izrael Istenére támaszkodtok, akinek ez a neve: „a Seregek Ura.” 33 Amik eddig történtek, azokat előre kijelentettem; az én szám hirdette meg, én adtam tudtotokra. Aztán hirtelen megtettem és beteljesedtek. 44 Jól tudtam, hogy megátalkodott vagy, vasinakból van a nyakad és ércből a homlokod, 55 azért jelentettem ki neked jó előre mindent, mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked, nehogy azt mondhasd majd: „Az én bálványom vitte ezeket végbe, az én faragott képem és bálványszobrom határozott így.” 66 Hallottad és láttad ezt mind, teszel-e hát tanúságot róla? És most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz. 77 Ebben a szempillantásban, éppen most teremtettem meg őket, ezért eddig nem hallottál felőlük semmit. Így aztán nem mondhatod: „Nos, én tudtam róluk.” 88 Csakhogy sem nem hallottad, sem nem tudtad, hisz füledet nem nyitottam meg előre, mert tudtam, hogy mindenestül hűtlen vagy, és lázadónak hívnak születésed óta. 99 Nevemért fogom vissza haragomat, dicsőségemért fékezem magam, nehogy elpusztítsalak. 1010 Lám, megtisztítottalak, mint az ezüstöt, kipróbáltalak a nyomorúság kohójában. 1111 Magamért, csakis magamért tettem ezt meg. Mert hogy tűrhetném, hogy meggyalázzák nevemet? Dicsőségemet nem engedem át másnak soha.
Cirusz, az Úr kedveltje
1212 Hallgass rám, Jákob, s meghívottam, Izrael! Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó. 1313 Az én kezem rakta le a föld alapjait, és az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, egyszerre jelentkeznek. 1414 Gyűljetek egybe mindnyájan és halljátok: Ki jelentette ezt ki előre közülük? „Az én kedveltem végbeviszi, amit akarok, Babilonon és a káldeusok nemzetségén.” 1515 Én, saját magam mondtam ezt és én hívtam el; iderendeltem és szerencsésen végbevittem a terveit. 1616 Gyertek ide és halljátok: „Kezdettől fogva sose mondtam nektek semmit titokban, és amíg ezek teljesedésbe nem mennek: ott vagyok.” – „Most meg maga Isten, az Úr küld, a lelke által.”
Az Úr terve Izraellel
1717 Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje: Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell. 1818 Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához. 1919 Nemzetséged annyi volna, mint a föveny, és ivadékod, mint a homokszem. Neved sohasem tűnne el, és nem halványodnék el szemem előtt.
A Bábelből való kivonulásra
2020 Vonuljatok ki Babilonból! Meneküljetek a káldeusok közül! Hirdessétek ezt ujjongó szóval, adjátok tudtul; terjesszétek el a föld határáig! Így beszéljetek: „Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot.” 2121 Valóban, nem szenvedtek szomjúságtól, amikor a pusztában vezette őket. A kősziklából fakasztott nekik vizet, megrepesztette a sziklát, és víz fakadt belőle. 2222 De nincs békéjük az istenteleneknek – mondja az Úr.
811 A 6. évben a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda vénei meg előttem ültek, fölöttem volt az Úr keze. 22 Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tűz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc. 33 Egy kézhez hasonlót nyújtott felém, megragadott a fejem egyik hajfürtjénél fogva, aztán fölemelt a lélek ég és föld közé, s isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe a belső kapu bejáratához, amely északra néz, ahol a féltékenység bálványa volt, amely féltékenységre ingerelt. 44 S lám, ott volt Izrael Istenének dicsősége, amelyet a síkságon láttam. 55 Így szólt hozzám: „Emberfia, fordítsd tekintetedet észak felé!” Észak felé fordítom tekintetemet, s lám, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, egészen a bejáratnál. 66 Így szólt hozzám: „Emberfia, látod mit művelnek? Szörnyűség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta el kell hagynom szentélyemet. De látsz még szörnyűbb dolgokat is.” 77 Ezután elvitt a templomtér bejáratához. Körülnéztem, és egy lyukat láttam a falban. 88 Így szólt hozzám: „Emberfia, törd át a falat!” Áttörtem a falat és ajtó tűnt elő. 99 Ekkor azt mondta: „Lépj be és lásd azt a szörnyűséget, amit itt művelnek.” 1010 Bementem és körülnéztem: a falak körös-körül tele voltak mindenféle csúszómászó és visszataszító állat ábrázolásával és Izrael háza bálványainak képeivel. 1111 Izrael házának vénei, hetven férfi állt a bálványok előtt – köztük Safán fia, Jaazanjahu is –, s mindegyiknek füstölő volt a kezében, és szállt a tömjén füstje. 1212 Akkor ezt mondta nekem: „Láttad, emberfia, mit művelnek a sötétben Izrael házának vénei, ki-ki a maga képekkel díszített szobájában? Azt mondják: Az Úr nem lát minket, az Úr magára hagyta országát.” 1313 Majd így szólt hozzám: „Látsz még szörnyűbb dolgokat is, amiket művelnek.” 1414 Akkor levezetett az Úr temploma kapujának a bejáratához, amely északra néz. Ott asszonyok ültek, és Tammuzt siratták. 1515 Így szólt hozzám: „Láttad ezt, emberfia? Látsz még szörnyűbb dolgokat is.” 1616 Most bevitt az Úr templomának a belső udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek és leborultak kelet felé a Nap előtt. 1717 Így szólt hozzám: „Láttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik, amik itt folynak? Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé. 1818 Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólítgatnak majd, de nem hallgatom meg őket.”
A büntetés.
911 Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: „Gyertek elő, város ostorai! Mindegyiktek tartsa kezében öldöklő szerszámait!” 22 És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett. 33 Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán, 44 és így szólt hozzá: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne.” 55 A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: „Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! 66 Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!” Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak. 77 És így szólt hozzájuk: „Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!” Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak. 88 Míg ők öldököltek, én a helyemen maradtam, arcra borultam a földön és így kiáltottam: „Jaj, Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?” 99 Ezt mondta nekem: „Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát. 1010 Ezért most én sem nézek rájuk irgalommal és nem könyörülök, hanem számon kérem rajtuk útjaikat.” 1111 Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, e szavakkal jelentette: „Megtettem, amit parancsoltál.”
1313 Az ajkak hibáiba bonyolódik a rossz, az igaz megmenekül a szorongatástól. 1414 Szája gyümölcséből jóllakik jóval az ember, mindenki élvezi tettének jutalmát. 1515 A bolond egyenesnek véli útját, az okos ember hallgat a tanácsra. 1616 A balgán rossz kedve mindjárt meglátszik, az okos elrejti kudarcát.