MÁSODIK ÉNEK AZ ÚR SZOLGÁJÁRÓL: 49,1-9a
49
1 Hallgassatok rám, szigetek,
és figyeljetek, népek, a távolból!
Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva,
anyám méhétől emlegette nevem.
Olyanná tette számat, mint az éles kard,
keze árnyékában rejtett el engem;
olyanná tett, mint a hegyes nyíl,
tegzébe dugott engem.
3 Így szólt hozzám: »Szolgám vagy,
Izrael, benned fogok megdicsőülni.«
De én azt mondtam: »Hasztalan fáradoztam,
hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet.
De igazságom az Úrnál van,
és munkám jutalma Istenemnél.«
5 Most pedig így szól az Úr,
aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem,
hogy visszavezessem hozzá Jákobot,
és Izrael hozzá gyűljön;
mert becses vagyok az Úr szemében,
és Istenem lett az én erőm;
ezt mondta: »Kevés az, hogy szolgám légy,
hogy helyreállítsd Jákob törzseit,
és Izrael maradékát visszatérítsd;
a nemzetek világosságává teszlek,
hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.«
Így szól az Úr,
Izrael megváltója, Szentje,
ahhoz, akit megvetnek az emberek,
akit utálnak a nemzetek,
a kényurak szolgájához:
»Királyok látnak majd, és felállnak,
fejedelmek, és leborulnak,
az Úr miatt, aki hűséges,
Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott téged.«
Így szól az Úr:
»A kegyelem idején meghallgatlak téged,
és a szabadulás napján megsegítelek;
megőrizlek, s a nép szövetségévé teszlek,
hogy helyreállítsd az országot,
és kioszd az elpusztított örökséget;
SION HELYREÁLLÍTÁSA: 49,9b-50,3
A hazavezető út szépsége –
hogy azt mondd a foglyoknak:
‘Jöjjetek ki!’,
és azoknak, akik sötétségben vannak:
‘Lépjetek a napvilágra!’
Az utak mellett legelnek majd,
és minden kopár dombon lesz legelőjük.
Nem éheznek és nem szomjaznak,
nem sújtja őket forróság és nap,
mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket,
és vizek forrásához irányítja őket.
Minden hegyemet úttá teszem,
és ösvényeim kiemelkednek.
12 Íme, ezek messziről jönnek,
és íme, azok északról meg nyugatról,
mások pedig Sziním földjéről.«
Ujjongjatok, egek, és örvendj, te föld,
ujjongásban törjetek ki, hegyek!
Mert megvigasztalja népét az Úr,
és szegényein megkönyörül.
14 Azt mondta Sion:
»Elhagyott engem az Úr,
és Uram megfeledkezett rólam.«
Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony,
nem könyörül-e méhe magzatán?
Még ha az meg is feledkeznék,
én akkor sem feledkezem meg rólad!
Íme, tenyeremre rajzoltalak téged;
falaid előttem vannak szüntelen.
Sietnek építőid;
rombolóid és pusztítóid pedig kivonulnak belőled.
Hordozd körül szemedet, és lásd:
mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád!
»Életemre mondom – szól az Úr –,
hogy valamennyit díszként öltöd fel,
és magadra kötöd őket, mint a menyasszony.«
Mert romjaid és pusztaságaid,
elpusztított országod
most szűk lesz lakóidnak,
és távol lesznek pusztítóid.
Mondani fogják még füled hallatára
gyermektelenséged fiai:
»Szűk nekem a hely,
adj teret, hogy ott lakhassam!«
Akkor ezt mondod majd szívedben:
»Ki szülte nekem ezeket?
Hiszen én gyermektelen és meddő vagyok,
száműzött és eltaszított.
Ki nevelte fel ezeket?
Íme, én egyedül maradtam;
hol voltak ezek?«
Így szól az Úristen:
»Íme, fölemelem kezemet a nemzetek felé,
és a népek felé fölemelem zászlómat;
ölben hozzák majd fiaidat,
és leányaidat vállukra emelik.
Királyok lesznek a gondozóid,
és fejedelemasszonyaik a dajkáid;
arccal a földre borulnak előtted,
és lábad porát nyalják.
Akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr,
és nem szégyenülnek meg, akik bennem remélnek.«
24 El lehet-e venni a hőstől a prédát,
és az erőszakosnak zsákmánya megszabadulhat-e?
Bizony, így szól az Úr:
»A hősnek zsákmányát is elveszik,
és az erőszakosnak prédája megszabadul.
Akik veled perelnek, azokkal én fogok perelni,
és fiaidat én szabadítom meg.
Megetetem elnyomóidat saját húsukkal,
és mint a musttól, megittasodnak saját vérüktől.
Akkor megtudja minden ember,
hogy én vagyok az Úr, a te szabadítód,
és a te megváltód, Jákob Hatalmasa.«
»Hol van anyátok válólevele,
amellyel elbocsátottam őt?
Vagy ki az én hitelezőm,
akinek eladtalak titeket?
Íme, bűneitek miatt adtalak el titeket,
és vétkeitek miatt bocsátottam el anyátokat.
Amikor eljöttem, miért nem volt ott senki?
Amikor kiáltottam, miért nem volt, aki válaszoljon?
Vajon túl rövid a kezem a megváltáshoz?
Vagy nincs bennem erő a megmentésre?
Íme, fenyegetésemmel kiszárítom a tengert,
sivataggá teszem a folyókat;
elrothadnak halaik víz nélkül,
és szomjan pusztulnak.
Gyászba öltöztetem az eget,
és zsákruhát adok rá takaróul.«
HARMADIK ÉNEK AZ ÚR SZOLGÁJÁRÓL: 50,4-9
4 Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét,
hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat.
Fölébreszti reggel,
reggel fölébreszti fülemet,
hogy hallgassam, mint a tanítványok.
Az Úristen megnyitotta fülemet,
én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg.
Hátamat odatartottam az ütlegelőknek,
és orcámat a tépdesőknek;
arcomat nem rejtettem el
a gyalázás és köpdösés elől.
De az Úristen megsegít engem,
ezért nem ér gyalázat;
ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő,
és tudom, hogy nem szégyenülök meg.
Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem.
Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt!
Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám!
Íme, az Úristen megsegít engem,
ki mondhat bűnösnek?
Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha,
moly emészti meg őket.
BÁTORÍTÁS A BIZALOMRA: 50,10-52,12
Az isteni segítség ereje
10 Ki féli közületek az Urat,
és hallgat szolgája hangjára?
Aki sötétségben jár,
és nincs világossága,
bízzék az Úr nevében,
és támaszkodjék Istenére!
Íme, ti mindnyájan, akik tüzet gyújtotok,
akik gyújtónyilakkal szerelitek fel magatokat,
jussatok tüzetek lángjába,
és a gyújtónyilak közé, melyeket meggyújtottatok!
Az én kezem által történt ez veletek;
kínban fogtok feküdni.
Jegyzetek
49,1 A szolgát, Izraelt, Isten választotta, Ő adta ajkára a szót, hogy világosságot vigyen a nemzeteknek. Bár úgy tűnik, fáradozása hiábavaló, Isten mégsem fogja hagyni, hogy népe elbukjon.
49,3 Az Izrael szó néhány héber kéziratból hiányzik.
49,5 A szolga (itt egy próféta), akinek Izrael ellenállt, most a pogányokhoz kap küldetést.
49,12 Sziním a mai Asszuán környéke.
49,14 Isten nem felejti el a lerombolt Jeruzsálemet, térképét a tenyerére rajzolta.
49,24 A hős Babilon királya.
50,1 A nép panasza: elküldtél, mint férj a feleségét, eladtál, mint egy apa a fiát a hitelezőnek. Ám Isten visszakérdez: Hol a válólevél, és hol a hitelező?
50,4 A szolga ártatlanul szenved.
50,10 Később beillesztett intés: aki az Urat féli, higgyen a szolgának.
A kerubok pedig a ház jobb oldalán álltak, miközben a férfi belépett, és a felhő betöltötte a belső udvart. Az Úr dicsősége pedig elszállt a kerubról a ház küszöbéhez. A ház megtelt a felhővel, és az udvar megtelt az Úr dicsőségének fényességével. A kerubok szárnyának csattogása a külső udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten szózata, amikor beszél.
Akkor parancsot adott a gyolcsba öltözött férfinak ezekkel a szavakkal: »Végy tüzet a kerubok közt levő kerekek közül!« Az bement és megállt a kerék mellett. Az egyik kerub kinyújtotta kezét a kerubok közül a tűz után, amely a kerubok közt volt, vett belőle, és annak a kezébe adta, aki gyolcsba volt öltözve; az elvette és kiment. A kerubokon pedig emberi kézhez hasonló valami jelent meg szárnyaik alatt. És íme, azt láttam, hogy négy kerék van a kerubok mellett; az egyik kerék az egyik kerub mellett, s a másik kerék a másik kerub mellett; a kerekek pedig olyannak látszottak, mint a ragyogó tarziskő. Úgy látszott, hogy mind a négynek ugyanolyan alakja van, mintha kerék volna a kerék belsejében. Amikor jártak, négyfelé mentek, és nem fordultak meg jártukban, hanem amerre az első fordult, arra a helyre követték őt a többiek is és nem fordultak meg. Az egész testük, nyakuk, kezük, szárnyaik és az íveik – a négy kerék pereme – tele voltak szemekkel. Hallottam, amint ezeket a kerekeket forgóknak nevezte. Mindegyiknek négy arca volt: első arca kerubarc, második arca emberi arc, a harmadik oroszlánarc, és a negyedik sasarc. A kerubok felemelkedtek – ez ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kebár folyó mellett láttam. S amikor a kerubok mentek, mellettük haladtak egyszersmind a kerekek is, és amikor a kerubok felemelték szárnyaikat, hogy felemelkedjenek a földről, a kerekek sem maradtak vissza, hanem azok is mellettük voltak. Amikor a kerubok megálltak, megálltak a kerekek is, és amikor azok felemelkedtek, felemelkedtek ezek is, mert az élet lelke volt bennük.
Az Úr kivonul a templomból 18Akkor az Úr dicsősége átvonult a templom küszöbén, és megállt a kerubok felett. Ekkor a kerubok felemelték szárnyaikat és felemelkedtek a földről előttem. Amikor kivonultak, a kerekek is követték őket, megálltak az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izrael Istenének dicsősége volt felettük. Ezek azok az élőlények, amelyeket Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett; ekkor megértettem, hogy kerubok voltak. Négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya volt mindegyiknek, és emberi kézhez hasonló valami volt szárnyaik alatt. Az arcuk teljesen olyan volt, mint azok az arcok, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam, úgyszintén alakjuk is; és mindegyikük azon igyekezett, hogy arccal előre haladjon.
Büntető ítélet Jeruzsálem vezetői ellen 11 1Ekkor a lélek felemelt engem és bevitt az Úr házának keleti kapujához, amely napkelet felé nézett; és íme, a kapu bejáratában huszonöt férfi volt. Köztük láttam Jaazonját, Ázur fiát, és Pelatját, Benája fiát, a nép fejedelmeit. Ekkor azt mondta nekem: »Emberfia, ezek azok a férfiak, akik istentelenséget forralnak és igen gonosz tervet szőnek ebben a városban. Azt mondják: ‘Ugye a házak már régen felépültek? Ez az üst, és mi vagyunk a hús!’ Ezért jövendölj róluk, jövendölj, emberfia!« – Akkor rám szállt az Úr lelke és azt mondta nekem: »Beszélj! Így szól az Úr: Így beszéltetek, Izrael háza; ismerem én szívetek gondolatait! Számtalan embert megöltetek ebben a városban, és utcáit megöltekkel töltöttétek be. Ezért így szól az Úr Isten: Megöltjeitek, akiket benne odavetettetek, ők a hús, a másik pedig az üst, s titeket kiviszlek onnan. Ti féltek a kardtól, én mégis kardot hozok rátok – mondja az Úr Isten. – Kivetlek titeket onnan s az ellenség kezébe adlak, és végrehajtom rajtatok az ítéletet. Kard által estek el; Izrael határain ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! Nem lesz számotokra üst, és ti nem lesztek benne a hús; Izrael határain ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem jártatok parancsaim szerint, és nem cselekedtétek meg törvényeimet, hanem a körülöttetek lakó nemzetek törvényei szerint éltetek.«
Történt pedig, hogy amikor jövendöltem, meghalt Pelatja, Benája fia. Erre én arcra borultam és hangos szóval kiáltottam és mondtam: »Jaj, Úr Isten! Egészen megsemmisíted-e Izrael maradékát?«
Izrael újjászületése Erre az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia! Testvéreid, rokonaid és Izrael egész háza, ők mindazok, akikhez Jeruzsálem lakói így szóltak: ‘Távozzatok el messzire az Úrtól, nekünk adatott birtokul az ország!’ Azért így szól az Úr Isten: Mivel messzire juttattam őket a nemzetek közé, és mivel szétszórtam őket azokba az országokba, egy kevéssé megszentelem őket azokban az országokban, amelyekbe jutottak. Mondd tehát: Így szól az Úr Isten: Összegyűjtelek titeket a népek közül és egybegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szét vagytok szórva, és nektek adom Izrael földjét. Bevonulnak oda, és eltávolítják onnan minden botrányát és utálatosságát. Egy szívet adok nekik és új lelket öntök beléjük; elveszem testükből a kőszívet, és hús-szívet adok nekik, hogy parancsaim szerint járjanak, és ítéleteimet megtartsák és megcselekedjék, és az én népemmé legyenek, én pedig az ő Istenükké legyek. Akiknek azonban botrányaik és utálatosságaik után jár a szívük, azoknak útjuk terhét a fejükre rakom« – mondja az Úr Isten.
Erre a kerubok fölemelték szárnyaikat, és velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, és felettük volt Izrael Istenének dicsősége. 23Az Úr dicsősége pedig fölemelkedett a város belsejéből, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van.
Ekkor a lélek felemelt engem és a látomásban elvitt Káldeába a száműzöttek közé az Isten lelke által; aztán eltűnt előlem a látomás, amelyet láttam. Én pedig elmondtam a száműzötteknek az Úr minden igéjét, amelyet nekem kijelentett.
Jegyzetek
10,18 A kerubok élő trónszekeret alkotnak, melyen Isten elhagyja a templomot.
11,1 A Kr. e. 597 után megmaradottak a nép jobbik részének képzelik magukat (ők a „hús a fazékban”), ám pusztulás vár rájuk. A megjövendölt ítélet egyből utol is éri az egyik hallgatót.
11,23 Az Olajfák hegye.
Aki azt mondja, amit tud, az igazat vall,
aki pedig hazudik, csalárd tanú.
Van, akinek fecsegése olyan, mint a karddöfés,
a bölcsek nyelve pedig, mint az orvosság.
Igaz ajkak helytállnak örökké,
de a felelőtlen tanú hazug nyelvet kohol.
Fondorlat van azok szívében, akik gonoszt forralnak,
de öröm éri azokat, akik békességet javasolnak.