49
Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.
(Ésa 50,4; Jer 1,4)
Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.
(Jer 1,9.10; Préd 12,13)
És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök.
És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.
(Ésa 6,14.15)
És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem!
(5Móz 23,2.4-8)
Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!
(Ésa 42,6.7;60,3; Luk 2,30.32)
Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.
(Ésa 52,14.15;53,3; Zsolt 22,7)
Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
(Ésa 61,2;54,3;61,4)
Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz:
(Ésa 42,7)
Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi.
(Jel 7,16; Ésa 35,7;43,19.20;48,21;40,10.11;42,16)
És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
(Ésa 35,8;51,3;52,9; Luk 2,25)
Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről!
Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!
(Ésa 35,8;51,3;52,9; Luk 2,25; Zsolt 96,11)
És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!
(Jób 3,13-15; Zsolt 17,15;73,24)
Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
(Zsolt 27,10)
Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.
(2Móz 25,40.1Krón;28,11.19)
Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled.
(Ezék 6,13.2Krón;28,3;33,6;Jer 7,32.2Kir;16,3.4)
Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.
(Ésa 60,4)
Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.
(Ésa 65,4; Ezék 16,24)
Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!
És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?
(Ezék 16,36;23,16.40)
Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.
(Ésa 11,10;60,4.5.6;66,12-14)
És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.
(Zsolt 72,9; Mik 7,17)
Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?
(Ésa 5,8.9.29)
Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.
(Ésa 56,4.5;49,8; Zsolt 37,11;69,37; Máté 5,5)
És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene!
(Jel 14,20; Ésa 9,19;Jel 16,6)
50
Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel őt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért adattatok el, és bűneitekért bocsáttatott el anyátok!
(Ésa 57,17.5Móz;24,1; Mik 2,9; Malak 2,14.15; Jer 3,8; Máté 5,31.32;18,25.2Móz;21,7.2Kir;4,1)
Miért jöttem, holott nem volt ott senki? hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erő? Ímé, én dorgálásommal kiszáraztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbűzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak.
(Ésa 51,15;59,1; Máté 8,27)
Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat.
(Jel 6,12)
Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erősítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.
(1Sám 9,15;20,2; Zsolt 40,7)
Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.
(Zsid 10,5.7; Jer 17,16; Ámós 3,8)
Hátamat odaadám a verőknek, és orczámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés előtt.
(Máté 5,39-47;18,4; Ján 13,1-11.5Móz;25,9.4Móz;12,14; Máté 26,67)
És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.
(Jer 1,18; Ezék 3,8.9)
Közel van, a ki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elő! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám!
(Róm 8,33; Jób 13,19;41,1-20)
Ímé, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg őket!
(Ésa 51,8)
Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az ő szolgája szavára? ő, a ki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!
(Ésa 51,1.7)
Ímé, ti mind, a kik tüzet gyujtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, a melyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez rátok; fájdalomban fogtok feküdni!
(Jóel 1,14;2,12; Dán 10,2.13)
10
És látám, és ímé a mennyezeten, a mely a Kérubok feje fölött vala, látszék felettök, mint valami zafirkő, olyan, mint egy királyi széknek formája.
(Ezék 1,22.26)
És szóla a gyolcsba öltözött férfiúnak, és mondá: Menj be a forgókerekek közé a Kérubok alá, és töltsd meg tenyereidet égő üszöggel onnét a Kérubok közül, és szórd a városra. És beméne szemem láttára.
(Ezék 9,3.16)
A Kérubok pedig állanak a háztól jobbra, mikor a férfi beméne, és a felhő betölté a belső pitvart.
(1Kir 8,10.11)
És eltávozék az Úr dicsősége a Kérubról, a ház küszöbére, és megtelék a ház a felhővel, és a pitvar betelék az Úr dicsőségének fényességével.
(Ezék,10 18. 2 Móz. 25,18. 22.)
És a Kérubok szárnyainak csattogása meghallaték a külső pitvarig, mint az erős Isten hangja, mikor beszél.
(Ezék 1,24)
És lőn, mikor parancsolt ama gyolcsba öltözött férfinak, mondván: Végy tüzet a forgókerekek közül, a Kérubok közül, az beméne, és álla a kerék mellé.
(4Móz 14,15.20-24)
És kinyújtá egy Kérub a kezét a Kérubok közül a tűzhöz, mely vala a Kérubok között, és vőn és tevé a gyolcsba öltözöttnek markába, ki elvevé és kiméne.
(Ezék 1,8)
És látszék a Kérubokon emberi kéznek formája szárnyaik alatt.
(Jer 23,2;50,6.1Pét;2,25)
És látám, és ímé, négy kerék vala a Kérubok mellett, egyik kerék vala az egyik Kérub mellett és a másik kerék a másik Kérub mellett, és olyanok valának a kerekek, mintha tarsiskőből volnának.
(Ezék 1,15)
És mintha volna mind a négyöknek ugyanazon egy formája, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna.
(Ésa 1,21; Hós 2,1)
Jártokban mind a négy oldaluk felé mennek vala, meg nem fordulnak vala jártokban, hanem arra, a merre a fő fordult, mennek vala utána, meg nem fordulnak vala mentökben.
(Ezék,10 15. 20.)
És egész testök és hátok és kezeik és szárnyaik és a kerekek rakva valának szemekkel köröskörül mind a négy kerekükön.
(Ezék 1,18)
Hallám, hogy a kerekeket forgókerekeknek nevezték fülem hallatára.
(3Móz 20,10.5Móz;22,22)
És négy orczája vala mindeniknek, az első orcza vala Kérub-orcza, és a második orcza ember-orcza, a harmadik oroszlán-orcza és a negyedik sas-orcza.
(Ezék 1,10)
És fölemelkedének a Kérubok. Ez ama lelkes állat, a melyet láttam a Kébár folyó mellett.
(Ezék 33,21.2Kir;25,1-11)
És mikor járnak vala a Kérubok, járnak vala a kerekek is mellettök, mikor pedig felemelék a Kérubok szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, nem fordulának el a kerekek sem az ő oldaluktól.
(Jer 52,13.14)
Ha azok állanak vala, ezek is állának, és ha azok felemelkednek vala, fölemelkedének ezek is velök, mert a lelkes állat lelke vala bennök.
(Ezék 1,5-13.20.21)
És elvonula az Úrnak dicsősége a ház küszöbétől, és álla a Kérubok fölé.
(Ezék,10 4.)
És fölemelék a Kérubok szárnyaikat, és fölemelkedének a földről szemem láttára kimentökben és a kerekek is mellettök; és megállának az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izráel Istenének dicsősége vala felül ő rajtok.
(Ezék 28,1)
Ez ama lelkes állat, a melyet láttam az Izráel Istene alatt a Kébár folyó mellett, és megismerém, hogy Kérubok valának.
(Ezék,10 35. Hós. 2,3.)
Négy orczája vala mindeniknek és négy szárnya mindeniknek és emberi kezek formája vala szárnyaik alatt.
(2Kir 17,6-12;1Móz 13,13;18,20.21.24.25; Ésa 1,10.21)
És orczáik formája: ugyanazok az orczák valának, a melyeket a Kébár folyó mellett láttam, tudniillik formájokat és őket magokat. Mindenik a maga orczája felé megy vala.
(Ezék 1,10)
11
És fölemelt engem a lélek, és bevive az Úr házának keleti kapujához, a mely néz keletnek, és ímé, a kapu bejáratánál huszonöt férfi vala, kik között látám Jaazanját, Azzur fiát, és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit.
(Siral 4,6)
És mondá nékem: Embernek fia! ezek a férfiak, a kik gonoszt eszelnek ki és rossz tanácsot adnak ebben a városban,
(1Móz 13,10)
Mondván: Nem egyhamar fogunk házakat építeni; ez a város a fazék, mi pedig a hús.
(Ezék,11 7. 11.)
Azért prófétálj ellenök; prófétálj, embernek fia!
(Ezék,11 46.)
És esék reám az Úr lelke, és mondá nékem: Mondjad, így szól az Úr: Így szólottatok, Izráel háza! és a mi lelketekben készül, én tudom.
(4Móz 14,22.29;27,64.65)
Sokakat öltetek meg ebben a városban, és utczáit megtöltöttétek megölettekkel.
(2Kir 21,16)
Ezért, így szól az Úr Isten: Megöletteitek, kiket a város közepére vetettetek, ezek a hús, a város pedig a fazék, és titeket kivisznek belőle.
(Ezék,11 3.)
Fegyvertől féltetek, fegyvert hozok reátok, azt mondja az Úr Isten.
(2Kir 25,1-11; Jer 42,16)
És kiviszlek titeket belőle, és adlak titeket idegenek kezébe, és tartok ítéletet fölöttetek.
(Ezék 36,14)
Fegyver miatt hulljatok el, Izráel határán ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
(2Kir 25,5-7)
E város ne legyen fazekatok, hogy ti benne hús legyetek, Izráel határán ítéllek el titeket.
(Ezék,11 3.)
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert az én végzéseimben nem jártatok, és rendeléseimet nem cselekedtétek, hanem a pogányok módja szerint cselekedtetek, a kik körültetek vannak.
(2Móz 19,5-8; Jer 44,16-19)
És lőn, mikor prófétáltam, Pelatjáhu, Benájáhu fia meghala, én pedig orczámra esém és kiálték nagy felszóval, és mondék: Ah, ah, Uram Isten, te véget vetsz Izráel maradékának!
És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván:
(Jer 31,32.33)
Embernek fia! a te atyádfiai, atyádfiai, a te rokonaid és Izráel egész háza együtt azok, a kikről Jeruzsálem lakói ezt mondják: távozzatok el az Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségül.
(Ésa 4,3.4)
Ezokáért mondjad: így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem őket a pogányok közé, és szétszórtam őket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid időre a tartományokban, a melyekbe mentek.
Ennekokáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Egybegyűjtelek titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, a melyekben szétszórattatok, és adom néktek Izráel földjét.
(Jer 29,10)
És bemennek oda és eltávolítják minden ő fertelmességeit és minden útálatosságait ő belőle.
(Ésa 4,2.3)
És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testökből, és adok nékik hússzívet;
(Jer 2,32.39;38,8.9;Ezék 18,31)
Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.
De a kiknek szívök az ő fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, mondja az Úr Isten.
(Ezék,11 6. 9. Ezék 9,5-8.)
És fölemelék a Kérubok szárnyaikat s a kerekek mellettök, és Izráel Istenének dicsősége rajtok felül vala.
(Ezék 10,19)
És felszálla az Úrnak dicsősége a város közepéből, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van.
(Ezék,11 9. Zsolt. 83,13.)
A lélek pedig felvőn engem, és vive Káldeába a foglyokhoz látásban az Isten lelke által, és felszálla előlem a látás, a melyet láttam.
(Ezék 1,1.2)
És elbeszélém a foglyoknak az Úrnak minden beszédét, a melyet nékem megjelentetett.
(Ezék,11 5.)
Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
(Péld,12 12. Zsolt. 52,4.)
Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
(Zsolt 32,9;Péld 10,13)
Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
(Péld,12 5.)
Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.