2511 Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak és áldom a nevedet. Mert csodálatos dolgokat vittél végbe, rég eltervezett, hitelt érdemlő és igaz dolgokat. 22 Mert romhalmazzá tetted a várost, rommá a megerősített várat. A kevélyek palotája nem város többé, föl nem építik többé soha. 33 Ezért erős népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved. 44 Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek; menedéke a viharban, árnyéka a forróságban; mert az erőszakosak úgy tomboltak, mint a vihar. 55 Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hőséget az árnyékos felhő, elnémítottad az elnyomók diadalénekét.
A messiási lakoma
66 A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. 77 És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. 88 Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt. 99 Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén! 1010 Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében. 1111 És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét. 1212 Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.
Győzelmi ének.
2611 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős várunk van, védelmül kőfal és bástya szolgál. 22 Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges, 33 amelynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma. 44 Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla! 55 Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta, 66 úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szűkölködők talpa.
Zsoltár
77 Egyenes az igazak útja, az igaz ember ösvényét te egyengeted. 88 Ítéleteid útját jártuk s benned reméltünk, Urunk. Neved és emlékezeted után vágyódott a lelkünk. 99 Utánad vágyódik éjszaka a szívem, s téged keres a lelkem bensőmben. Mert ha ítéleted utoléri a földet, a mindenség lakói megtanulják az igazságot. 1010 Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével. 1111 Uram, magasra emeled a kezed, de ők nem látják meg. Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket. 1212 Uram, te békességet adsz nekünk, mert ahogy tetteinkkel megérdemeljük, úgy bánsz velünk. 1313 Urunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, nem te, de mi csak a te nevedet dicsérjük. 1414 A holtak nem kelnek életre s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted őket, még az emléküket is eltörölted. 1515 Gyarapítsd, Uram népedet, gyarapítsd! Adj dicsőséget népednek, s terjeszd ki országa határait! 1616 A szorongattatásban téged keresünk, Urunk, az elnyomatás nyomorával te fenyítettél meg minket. 1717 Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrő fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram színed előtt. 1818 Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek. 1919 Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog.
Jövendölés
2020 Menj be kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid időre, míg el nem múlik a harag. 2121 Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért. A föld felfedi a vért, és nem rejti tovább a megölteket. 2711 Azon a napon az Úr meglátogatja kemény, nagy és erős kardjával a leviatánt, a gyors kígyót, a leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt.
Az úr szőlője
22 Azon a napon ez az ének hangzik a színbort termő szőlőről: 33 Én, az Úr vagyok az őrzője, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal őrködöm felette. 44 Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot s bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene és felgyújtanám. 55 Igen, csak hogy oltalmat keressetek, s hogy békét kössetek velem, békét énvelem.
Jákob bocsánatot nyer, az elnyomó megbűnhődik
66 Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob, Izrael kihajt és virágba borul, és betölti gyümölcsével az egész földet. 77 Vajon úgy verte őt is az Úr, mint azokat, akik őt verték? Vagy úgy fenyítette tán meg, mint ahogy fenyítőit megfenyítette? 88 Bosszút áll rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján. 99 Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága, és vétke kiengesztelésének az lesz a gyümölcse, hogy minden oltárkövét, mint a mészkövet, porrá zúzza, és bálványok meg Nap-oszlopok sehol sem állnak többé. 1010 Mert az erős város pusztasággá lett, és elhagyatott, akár a sivatag. Borjú legelészik benne, s olykor elhever, majd lerágja gyér hajtásait. 1111 Ha elszáradnak a gallyai, letörik őket, aztán jönnek az asszonyok, s tűzre vetik. Mert érteni nem tudó nép ez, ezért Teremtője nem is kegyelmez neki, és aki alkotta, nem lesz hozzá irgalmas.
Jövendölés
1212 Azon a napon majd cséplést tart az Úr a Folyam medrétől Egyiptom patakjáig. Aztán összegyűjt benneteket egyenként, Izrael fiai. 1313 Azon a napon megfújják majd a nagy harsonát, erre eljönnek, akik Asszíria földjén vesztek el, és azok is, akiket Egyiptomba száműztek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben.
311 Habakuk próféta imája. A siralmak dallamára. 22 Uram, híred eljutott hozzám. Uram, tetteid megrendítettek; a mi időnkben is vidd őket végbe, a mi időnkben is add őket tudtul! Haragodban is gondolj az irgalomra! 33 Közeledik az Isten Támán felől, és Fárán hegyéről a Szent. (Szünet.) Dicsősége elborítja az egeket, méltósága betölti a földet. 44 Ragyogása olyan, mint a napfény, kezéből sugarak törnek elő, abban van ereje. 55 Előtte pestis jár, a nyomában láz halad. 66 Megrendíti a földet, ha feláll, megrémíti a népeket, ha körülnéz. Leomlanak az időtlen hegyek, összedőlnek az örök halmok: az ő útjai ősidőktől fogva. 77 Láttam Kusán rémülettől sújtott sátrait, és hogy mint remegtek Midián földjén a házak. 88 Uram, talán a folyamok ellen lángolt fel haragod? A tenger ellen indulatod? Ezért szállsz fel lovaidra, és diadalmas szekereidre? 99 Íjadat felvontad, a tegzed tele van nyíllal. (Szünet.) Patakokkal szántod fel a földet, 1010 ha meglátnak a hegyek, megrémülnek. Kiáradnak az örvénylő vizek, a mélység hallatja szavát, kezét magasra emeli. 1111 Hajlékában marad a nap és a hold, elrejtőzik nyilaidnak csillogása, lándzsáidnak villogása elől. 1212 Méltatlankodva tiprod a földet, haragodban elgázolod a népeket. 1313 Kivonulsz, hogy megszabadítsd népedet, hogy megszabadítsd fölkentedet. Romba döntöd a gonosznak házát, egészen a szikláig feltárod alapját. (Szünet.) 1414 Dárdáiddal átszegezted harcosainak vezérét, akik örömujjongással körüljártak, hogy szétszórjanak minket. Mintha csak rejtekhelyükre mennének, hogy megegyék a szegényt! 1515 Lovaddal összegázoltad a tengert, a nagy vizek iszapját. 1616 Meghallottam és megrendült a bensőm. Ajkaim remegtek hallatára, csontjaim elszuvasodtak, lépteim bizonytalanná váltak. Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre. 1717 (Nem rügyezik ki többé a fügefa, a szőlő nem hoz többé termést; az olajfa termése elpusztul, a szántóföld nem terem eledelt, a juh kivész az akolból, s ökör sem lesz az istállókban.) 1818 Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben. 1919 Az én erőm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba. (Az énekmester szerint. Húros hangszerre.)
55 A tiszta embernek igazságossága elsimítja útját, de a bűnös elbukik a bűne által. 66 Az igazat megmenti igazságossága, a hűtleneket megfogja a saját vágyuk. 77 A gonosznak minden reménye elszáll halálával, csalóka ábrándjai meghiúsulnak. 88 Az igaz kiszabadul a szorongatásból, s a gonosz kerül a helyére.