1 Uram, te vagy az én Istenem,
magasztallak téged, dicsőítem nevedet,
mert csodákat műveltél,
rég eltervezett, biztos és igaz dolgokat.
Mert kőhalmazzá tetted a várost,
rommá a hozzáférhetetlen várat:
a kevélyek palotája többé már nem város,
soha többé föl nem épül.
Ezért tisztel téged az erős nép,
a hatalmas nemzetek városa fél téged,
mert támasza lettél a szegénynek,
erőssége a szűkölködőnek szorongattatásában;
menedék a zápor elől,
árnyék a forróság elől.
Az erőszakosok haragja olyan,
mint a hideg zápor:
mint forróságot a száraz vidéken,
megtöröd a kevélyek zajongását;
mint forróság a felhő árnyékában,
elnémul az erőszakosok diadaléneke.
6 Készít majd a Seregek Ura
minden népnek ezen a hegyen
zsíros lakomát,
lakomát színborokból,
zsíros, velős falatokból,
letisztult színborokból.
Ezen a hegyen leveszi a leplet,
a leplet, amely minden népre ráborult,
és a takarót, amely minden nemzetre ráterült.
Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált,
és letörli a könnyet minden arcról,
népe gyalázatát elveszi az egész földről.
Bizony, az Úr szólott!
Ezt mondják majd azon a napon:
»Íme, a mi Istenünk ő,
benne reméltünk, hogy megszabadít minket.
Ő az Úr, benne reméltünk,
ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán!
10 Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen.«
Eltapossák Moábot a lakóhelyén,
mint ahogy eltapossák a szalmát a trágyalében;
mikor széttárja a kezét benne,
ahogy széttárja az úszó az úszásra,
ő megalázza kevélységét, hiába csapkod kezével.
Falaid magas erődítményét ledönti,
megalázza, a földre, a porba sújtja.
»Erős városunk van nekünk,
oltalmul szolgál kőfal és bástya.
Nyissátok ki a kapukat,
hadd vonuljon be az igaz nemzet,
mely megtartja a hűséget!
Szándéka szilárd:
megőrzöd a békét,
a békét, mert benned bízik.
Bízzatok az Úrban örökkön örökké,
mert az Úr örök Kőszikla!
Mert ledönti a hegyen lakókat,
a kérkedő várost megalázza,
földig alázza, porba sújtja.
Láb tapossa, szegények lába,
szűkölködők léptei.
7 Az igaznak ösvénye egyenes, Uram,
az igaznak útját te egyengeted.
Ítéleteid ösvényén is terád vártunk, Uram,
nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk.
Lelkem utánad vágyódik éjszaka,
és bensőmben a lelkem téged keres.
Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön,
igazságot tanulnak a földkerekség lakói.
Ha kegyelmet kap is az istentelen,
nem tanul igazságot;
az igazság földjén gonoszul cselekszik,
és nem látja az Úr fenségét.
Uram, felemelkedett a kezed, de nem látják;
lássák meg szégyenkezve
féltő szereteted néped iránt!
Bizony, az ellenségeidnek készített tűz
megemészti őket.
Uram, te adsz nekünk békességet,
mert minden tettünket te vitted végbe nekünk.
Urunk, Istenünk, noha mások uralkodtak rajtunk, nem te,
mi azért egyedül téged, a te nevedet emlegetjük.
14 A halottak nem élnek,
az árnyak nem támadnak fel:
ezért látogattad meg és pusztítottad el őket,
és eltörölted minden emléküket.
Megsokasítottad a nemzetet, Uram,
megsokasítottad a nemzetet, megdicsőítetted magad;
kiterjesztetted az ország minden határát.
16 Uram, a szorongatásban téged kerestek,
imát suttogtak, mikor fenyítetted őket.
Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez,
vajúdik és kiált fájdalmában,
olyanok voltunk mi színed előtt, Uram.
Fogantunk, vajúdtunk,
mintegy szelet szültünk;
szabadulást nem szereztünk az országnak,
és nem születtek lakói a földnek.
19 Életre kelnek majd halottaid,
holttestük feltámad.
Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok!
Mert világosság harmata a te harmatod,
és a föld újjászüli az árnyakat.
20 Indulj, népem, menj be szobádba,
és zárd magadra ajtódat,
rejtőzz el egy rövid pillanatra,
míg el nem múlik a harag!
Mert íme, az Úr kilép lakóhelyéről,
hogy meglátogassa a föld lakóit bűnük miatt;
a föld megmutatja a vérüket,
és nem takarja be többé a megölteket.«
Azon a napon majd meglátogatja az Úr
kemény, nagy és erős kardjával
a Leviatánt, a gyors kígyót,
a Leviatánt, a tekergő kígyót,
és megöli a tengeri sárkányt.
2 Azon a napon szép szőlőskert lesz,
énekeljetek róla!
Én, az Úr, vagyok őrzője,
szüntelenül öntözöm;
nehogy baj érje,
éjjel-nappal őrzöm.
Harag nincs bennem:
miért adna nekem valaki tövist és tüskét?
Harcba szállok vele, s mindjárt fel is gyújtom:
vagy ragadja meg oltalmamat,
kössön békét velem, békét kössön velem!
A jövőben gyökeret ver Jákob,
virágzik és kihajt Izrael,
s betöltik a földkerekség színét terméssel.
7 Vajon megverte Izraelt úgy,
mint azt, aki őt verte?
Vagy gyilkolta-e őt úgy,
mint azokat, akik őt gyilkolták?
Elűzte, elvetette őt, s perelt vele;
elsodorta őt erős szelével a keleti szél napján.
Azáltal nyer bocsánatot Jákob bűne,
és vétke eltávolításának az a teljes gyümölcse,
ha olyanná tesz minden kőoltárt,
mint az összezúzott mészkő,
és nem maradnak fenn a szent fák és oszlopok.
10 Mert a megerősített város magára marad,
elhagyott és magányos hely lesz, mint a sivatag;
borjú legel rajta, ott heverészik,
s lerágja bokrait.
A szárazságban gallyai összetörnek,
asszonyok jönnek, és elégetik.
Nem értelmes nép ez,
ezért nem irgalmaz neki Alkotója,
és aki formálta, nem kegyelmez neki.
Ez történik majd azon a napon:
kicsépeli az Úr a kalászokat
a Folyamtól Egyiptom patakjáig,
és titeket összeszednek egyenként, Izrael fiai.
Ez történik majd azon a napon:
megfújják a nagy harsonát,
és visszajönnek, akik elvesztek Asszíria földjén,
s akik száműzöttek voltak Egyiptom földjén,
és leborulnak az Úr előtt
a szent hegyen, Jeruzsálemben.
Jegyzetek
25,1 A város jelképe minden istenellenes kultúrának (vö. Ter 11,1-9).
25,6 A végidő leírása mint boldog lakoma, melyen minden nép részt vesz.
25,10 Moáb itt minden istenellenes hatalmat jelképez.
26,1 A végidő megváltottjainak éneke.
26,7 Az igaz nem fél az ítélettől.
26,14 Izrael ellenségei elpusztultak, és nem kelnek fel többé.
26,16 A végidő gyötrelmei vajúdáshoz hasonlóak, ám a szülést Isten adja.
26,19 A „tieid”, vagyis Izrael fiai, feltámadnak a halálból.
26,20 Isten legyőzi az őskáoszt jelképező Leviatánt, miközben Izrael elrejtőzik, éppúgy, mint az egyiptomi kivonulás idején.
27,2 Vö. Iz 5,1-7.
27,7 Isten másként bünteti Izraelt, mint a többi népet.
27,10 A város jelképes (vö. 25,1-5).
Habakuk imája: 3,1-9
31 Habakuk próféta imádsága. A siralmak szerint.
Uram, eljutott hozzám a te híred,
és én megrettentem tetteidtől.
Keltsd életre művedet, Uram, a mi időnkben is,
a közeli években tedd ismeretessé!
De haragodban is gondolj az irgalomra!
3 Jön az Isten Témán felől,
és a Szent a Párán hegye felől;
dicsősége elborítja az egeket,
és dicséretével telve van a föld.
Ragyogása olyan, mint a napfény:
sugarak törnek elő kezéből,
ott van elrejtve ereje.
Színe előtt halad a halál,
s a dögvész jár lába előtt.
Megáll, és megrendíti a földet,
tekintetével szétszórja a nemzeteket;
és összetörnek az örök hegyek,
meghajlanak az ősrégi halmok
örökkévalóságának útjain.
7 Nyomorúságban látom Etiópia sátrait,
reszketnek Mádián földjének sátorlapjai.
Vajon a folyókra haragszol-e, Uram,
vagy a folyók ellen irányul-e bosszúd,
vagy a tenger ellen haragod,
hogy felszállsz lovaidra,
és diadalmas szekereidre?
9 Feszítve megfeszíted íjadat,
a tegzed tele van nyíllal.
Folyókat hasítasz a földbe.
Látásodra megrendülnek a hegyek,
kiáradnak az örvénylő vizek,
hallatja hangját a mélység,
magasra emeli kezét.
Nap és hold megállnak hajlékukban,
nyilaid fényességében,
villogó lándzsád ragyogásában letűnnek.
Bosszúságodban taposod a földet,
haragodban megbénítod a nemzeteket.
Kivonulsz néped megszabadítására,
felkentednek megszabadítására.
Levered a gonosz házának tetejét,
egészen a szikláig feltárod alapját.
Bárdaiddal átszegezed harcosainak vezérét,
akik szélvészként törnek elő, hogy szétszórjanak engem;
akik ujjonganak, hogy elnyelik rejtekhelyén a szegényt.
Utat készítesz lovaidnak a tengerben,
a nagy vizek iszapjában.
Mikor ezt hallottam, megrendült a belsőm,
e szóra megremegtek ajkaim.
korhadás hatolt csontjaimba,
megremegtek lépteim.
Vajha én nyugton lehetnék a szorongatás napján,
mely eljön a minket sanyargató népre!
17 Mert nem virágzik majd akkor a fügefa,
és nem fakad rügy a szőlőkben;
elpusztul az olajfa termése,
s a szántóföldek nem hoznak élelmet;
kivész az akolból a juh,
és nem lesz marha a jászoloknál:
én azonban örvendezem az Úrban,
és vigadozom szabadító Istenemben.
Az Isten, az Úr az én erősségem,
és ő olyanná teszi lábamat, mint a szarvasét;
és felvezet engem magaslataimra.
Az énekmesternek: húros hangszerre.
Jegyzetek
3,1 A cím jelzi, hogy a zsoltárt használták a liturgiában (vö. 3,19).
3,3 Temán Edom északi részén fekszik. Páránhoz vö. MTörv 33,2. Isten a Sínairól (Hórebről) Edom fölött érkezik.
3,7 Népek az akabai öböl környékén.
3,9 Isten harcol előbb a mitikus ősellenségek, majd a pogány népek ellen.
3,17 Későbbi kiegészítés.
A jámbor útját igaz volta egyengeti,
a gonoszt pedig gonoszsága elejti.
A becsületes embereket megmenti igaz voltuk,
a csalók pedig ármányaik tőrébe esnek.
A gonosz ember halála véget vet a reménynek,
s a vagyonba vetett bizalom szertefoszlik.
Az igaz megmenekszik a szorongatásból,
s a gonosz jut a helyébe.