25
1Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
(Ésa 42,6.7;60,3; Luk 2,30.32)
2Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
(Ésa 30,10.1Kir;22,27; Ezék 4,16.17)
3Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
(Ésa 61,2;54,3;61,4)
4Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
(Ésa 31,7)
5Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
(3Móz 26,3.4)
6És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
(Zsolt 22,27;23,5;55,1; Máté 8,11; Luk 14,15;22,16; Jel 19,9)
7S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
(Ésa 2,15)
8Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
(1Kor 15,54.1Móz;2,16;17,18;3,2;19,22; Jel 21,4)
9És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
(Zsolt 44,6;54,3; Hós 5,14.15)
10Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.
(2Kir 9,37; Jer 8,2;16,4;25,33)
11És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;
(2Móz 12,12.5Móz;16,16; Zsolt 122,4; Ezsdr 2,65; Nehem 7,67)
12És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja. 26
1Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
(Zsolt 46,2;35,22)
2Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.
(Zsolt 118,19.20; Jel 22,14)
3Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
(Zsolt 112,7.8;111,8)
4Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.
(Zsolt 62,9;115,11)
5Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
(Ésa 25,2.12)
6Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
(Ezék 28,9; Zak 4,6)
7Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
(Péld 3,6;11,6)
8Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
(5Móz 32,11.12; Zsolt 91,4; Máté 23,37; Malak 4,2)
9Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
(Zsolt 63,7;77,3;119,55.62;139,18)
10Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
(Ésa 2,20;30,22; Ámós 8,10)
11Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.
(5Móz 32,27; Zsolt 69,10;119,139; Ésa 9,18)
12Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
(Zsolt 44,5.6)
13Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
(1Sám 9,15;20,2; Zsolt 40,7)
14A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.
(Jel 20,5.6)
15Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
(Ésa 49,19-21;54,1-5;62,4-5)
16Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
(Jer 1,18; Ezék 3,8.9)
17Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!
(Róm 8,33; Jób 13,19;41,1-20)
18Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
(Hós 8,7)
19Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
(Ésa 25,8.1Thess;4,16; Jel 20,4.5; Luk 14,14; Dán 12,2)
20Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
21Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
(1Móz 4,10.11; Jób 16,18; Ezék 24,7.8)
27
1Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van.
(Zsid 11,11.12; Ezék 33,24; Malak 2,15)
2Ama napon a színború szőlőről énekeljetek:
(1Móz 2,8-10)
3Én, az Úr, őrízem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megőrzöm azt;
(Ésa 42,6)
4Nincsen haragom, de ha tövis és gaz jő elém, csatára megyek ellene, és meggyújtom azt mind együtt;
(Ésa 5,6;9,18;10,17)
5Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!
(Zsolt 102,27;103,17-20;118,6; Máté 5,18.1Ján;2,17; Ésa 40,6-8)
6Jövendőben Jákób meggyökerezik, virágzik és virul Izráel, és betöltik a földnek színét gyümölcscsel.
(Ésa 14,1-5;44,3-4)
7Avagy az őt verőnek verése szerint verte őt? vagy ellenségei megöletteinek megölése szerint öletett-é meg?
(Ésa 13,19.20)
8Mérték szerint ítélted őt, midőn elvetetted! Reájok fútt kemény lehelletével a keleti szél napján.
(Ésa 48,9; Jób 27,21; Jer 18,17;4,11)
9Ezért így tisztíttatik el a Jákób hamissága, és épen ez a gyümölcse bűne elvételének, hogy olyanná teszi az oltárnak minden kövét, minők a széttört mészkövek: nem kelnek fel többé a berkek és naposzlopok!
(Ésa 17,8; Hós 10,8.5Móz;9,21)
10Mert az erős város magánosan álland, üres és elhagyott hely, miként a puszta, ott legel a borjú és ott hever, és megemészti annak ágait.
(Ésa 7,23)
11És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok előjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta Teremtője, és nem kegyelmez néki alkotója.
(4Móz 15,32.33.1Kir;17,12; Ésa 5,13; Jer 4,22; Hós 4,6)
12És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvizétől Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai.
(1Kir 8,65.2Kir;24,7.1Móz;15,18.5Móz;24,20)
13És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljőnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.
(Ésa 11,12-14)
3
1Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.
(Máté 26,15)
2Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről!
3Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.
(5Móz 33,2)
4Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke.
(Hab 12,20; Jer 31,25)
5Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.
(Ezék 34,3.4)
6Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók!
(Agge 2,5)
7Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!
(Dán 2,45)
8A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?
(2Móz 20,10)
9Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.
(Józs 3,16)
10Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait.
(Agge 2,3;Jel 5,6)
11A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától.
(Józs 10,12.13)
12Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.
13Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!
(Hós 6,6; Hab 9,13)
14Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.
15Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.
16Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
(Ezék 37,14;Ámós 8,10)
17Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
(2Kir 23,10.2Krón;35,22-25)
18De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.
(Luk 14,5)
19Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel.
(Zsolt 18,34)
5A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
(Péld 13,9; Jób 18,5-19)
6Az igazaknak igazságok megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
(Zsolt 18,20-25;Péld 13,6)
7Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.
8Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba.
(Péld 21,18)