Tíruszról és Szidonról
23 Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult! Amikor hazatértek Ketim földjéről, akkor tudták meg a hírt. Némuljatok el a rémülettől, ti, lakói a partvidéknek, Szidon kereskedői, akiknek hajói bejárták a tengert, a határtalan óceán vizeit; akiknek a Nílus termése és a Folyam aratása szolgáltatta jövedelmét, amikor világszerte kereskedett. Pirulj el, Szidon, mert így szól a tenger: „Nem vajúdtam és nem szültem. Nem voltak fiaim, s nem neveltem föl lányokat.” Ha majd a hír eljut Egyiptomba, megrendülnek Tírusz sorsa miatt. Hajózzatok át Tarsisba s jajgassatok, ti, lakói a partvidéknek! Ez a ti vidám városotok, amelynek eredete az ősidőkbe nyúlik, s amelyet lába messze idegenbe elvitt, hogy ott is megtelepedjék? Ki határozott így Tírusz felől, amelynek kereskedői fejedelmek voltak, és kalmárai a föld nagyjai közé számítottak? A Seregek Ura határozott így, hogy megszégyenítse minden dicsőségét s gőgjét, és megalázza a föld minden előkelőjét. Műveld meg földedet, Tarsis leánya, mert a kikötő nem létezik többé. Kiterjesztette kezét az Úr a tenger fölé, hogy megdöntse országait. Ő adott parancsot Kánaán ellen, hogy erősségeit lerombolják. Ő szólt így: Ne örülj tovább, te meggyalázott szűz, Szidon leánya! Hiába kelsz föl, s hajózol át Ketimbe, ott sem lesz nyugalmad. Nézzétek csak Ketim földjét… Ostromtornyokat építettek ellene, bástyáit lerombolták, s az egész romhalmazzá vált. Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult.Tírusz leigázása.
Azon a napon Tírusz feledésbe merül hetven esztendőre. De egy másik király uralkodása idején, a hetven év elmúltával, Tírusz úgy jár majd, amint a céda éneke mondja: Vedd a citerát, járd körül a várost, te elfelejtett céda nő! Pengesd szépen, énekelj vígan, hogy visszaemlékezzenek rád. A hetven év elmúltával ugyanis az Úr meglátogatja Tíruszt, hiszen az újra nekilát, hogy kicsapongásában a világ minden országával összeadja magát, amely a föld színén van, s így pénzt szerezzen. De nyeresége és keresete adomány lesz, amelyet az Úrnak szentelnek. Nem gyűjtik tehát össze és nem teszik félre, hanem azoké lesz ez a nyereség, akik az Úr színe előtt laknak, hogy jóllakásig egyenek és szép ruhákba öltözzenek.4. JÖVENDÖLÉSEK A VÉGSŐ IDŐKRŐL
Az ítélet
24 Íme, az Úr elpusztítja a földet, kopárrá teszi és elcsúfítja a színét, lakóit pedig messze szétszórja. A pap úgy jár majd, mint a nép, az úr, mint a szolgája, s az úrnő, mint a szolgálója. Az eladó olyan lesz, mint a vásárló, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő, és a hitelező olyan, mint az adós. A föld elpusztul, s úgy jár, mint akit kifosztottak. Igen, az Úr mondta ki ezt ellene. Gyászba borul, elhervad a föld, a földkerekség elhervad, elsorvad, s elenyészik az ég is a földdel együtt. Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek, akik rajta laknak. Tűz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.A rombadőlt város
Gyászol majd a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind a vidám szívűek. Elhallgat a vidám dobszó, a vigadozók zaja elcsöndesül, s a hárfa hangja is elhal. Nem isznak többé dalolva bort, s keserű lesz az ital a mulatozóknak. Romba dől a pusztulásra ítélt város, bezárt házaiba senki be nem léphet. Panaszszó hallatszik utcáin: Nincs többé bor, vége minden vidámságnak, az öröm elköltözött a földről. Csak pusztulás maradt a városban, kapui is romokban hevernek. Éppúgy lesz majd a földön a nemzetek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, és a szüret elmúltával összeböngészik a szőlőt. De ők örömükben dicséretet zengenek, ujjonganak a tenger felől az Úr fölségének. A szigeteken is az Urat áldják; a tenger szigetein az Úr nevét, Izrael Istenének nevét dicsőítik. A föld határáról halljuk az énekszót: Legyen dicsőség az Igaznak! Hanem én azt mondom: „Elég már, elég! Jaj az árulóknak, akik hűtlenül járnak el, az árulóknak, akik mindenestül hűtlenek!” Rettegés, verem és tőr vár rád, lakója a földnek!Az ítéletről szóló jövendölés folytatása
Aki elmenekül a rettegés hangja elől, az verembe esik. És aki kimászik a veremből, azt tőr fogja meg. Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei és meginognak a föld alapjai. Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld. Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl. Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön. Összegyűjti őket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idő múltán megbünteti őket. Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsősége véneinek színe előtt.Habakuk könyve
Címzés.
1 Látomás, amelyet Habakuk próféta látott.I. PÁRBESZÉD ISTEN ÉS A PRÓFÉTA KÖZÖTT
A próféta első panasza: az igazságosság hiánya miatt
Meddig kell még Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: „Erőszak!”, anélkül, hogy megszabadítanál? Miért feded fel előttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik. Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják.Az első jövendölés: A káldeusok az Isten ostora
Tekintsetek a népekre és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek majd végbe napjaitokban, hogy el sem hinnétek, ha elbeszélnék. Lám, idehozom a káldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát. Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat. Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasnál. Lovasai özönlenek, lovasai messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra. Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek, mint a fövény. Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és beveszi őket. Aztán megfordul, és elvonul, mint a szélvész. Bűnös, akinek az ereje az istene!A próféta második panasza: A hódító garázdálkodása
Nem te vagy-e Uram, ősidőktől fogva az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg? Te rendelted Uram, ide, hogy ítéletet tartson. Te tetted sziklává, hogy büntessen. Szemed tisztább annál, hogysem a gonoszságra tekints, a nyomorúságot nézni sem tudod. Miért tekintesz hát e hitszegőkre, miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat? Úgy bánsz az emberrel, mint a tengeri halakkal, mint a gazdátlan csúszómászókkal. Mind kiemeli horoggal, varsájába fogja, hálójába gyűjti, aztán örül és ujjong. Ezért varsájának mutat be áldozatot, hálójának gyújt jó illatot, mert azok juttatták jó fogáshoz, és bőséges eledelhez. Nemde szüntelen kiüríti hálóját, és pusztítja a népeket irgalom nélkül?A második jövendölés: az igaz élni fog hűsége jutalmául
2 Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit válaszol a panaszomra. Az Úr meg is szólalt és ezt mondta: „Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen. Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik s nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül. Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.”II. A HÓDÍTÓ MEGÁTKOZÁSA
Bevezetés
Bizony, a gazdagság hűtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyűjt magának minden nemzetet.Az öt átok
I. Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Nem költenek-e róla magvas mondásokat? Azt mondják majd: Jaj annak, aki a máséból gyűjtöget, – ugyan meddig? –, aki zálogok terhével terheli magát. Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid, nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel! Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját. II. Jaj annak, aki családja javára becstelenül harácsol; aki magasra rakja fészkét, hogy kikerülje a balsorsot! Házad szégyene mellett döntöttél, amikor eltiportál számos nemzetet; saját magad ellen vétkeztél. Mert a falban még a kő is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki. III. Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétekből vet a városnak alapot! Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tűznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek? Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert. IV. Jaj annak, aki leitatja társát, vegyíti a mérget, míg le nem részegíti, hogy láthassa a meztelenségét. Gyalázattal teltél el, nem dicsőséggel! Igyál csak te is, és mutasd meg, hogy körül sem vagy metélve! Rajtad a sor, hogy megidd az Úr jobbjából a kelyhet. Dicsőséged elborítja majd a szégyened. Mert elborít a gonoszság, amit a Libanonon végbevittél; rémült állatokat gyilkoltál, embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost és mind, aki benne lakik. V. Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz: „Ébredj!” A néma kőhöz: „Kelj fel álmodból!” [Ez a szózat.] Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltető lélek nincsen benne! Mire jó a bálvány, alkotója miért faragta? Az ércbe öntött kép, a hazudó jós? Alkotója mégis bízott benne, amikor e szótlan bálványt kifaragta. Az Úr szent templomában lakik: némulj el színe előtt, egész földkerekség!
11
Hamisított mérleg iszonyat az Úrnak, de a pontos súlyok megnyerik tetszését.
Az elbizakodottságnak gyalázat a társa, a szerényeknél a bölcsesség lakik.
Az őszintét bizton vezeti tisztasága, a hűtlent a hamisság romlásba dönti.
A haragnak napján mit sem ér a gazdagság, de az igazságosság megment a haláltól.