3711 Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.
IV. JÓZSEF TÖRTÉNETE
József és testvérei.
22 Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. 33 Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. 44 Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani. 55 Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek. 66 Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. 77 Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt.” 88 Testvérei így válaszoltak: „No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?” Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték. 99 Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: „Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem.” 1010 Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?” 1111 Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.
Józsefet eladják.
1212 Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették, 1313 Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” – felelte. 1414 Akkor ezt mondta neki: „Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk.” Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett. 1515 Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: „Mit keresel?” 1616 „Bátyáimat keresem – felelte –, mondd meg, hol legeltetnek?” 1717 A férfi így válaszolt: „Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba.” József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket. 1818 Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. 1919 Így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, ott jön az álomlátó. 2020 Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.” 2121 Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: „Ne vegyük el az életét.” 2222 Ruben még azt mondta nekik: „Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá.” (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához. 2323 Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, 2424 őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne. 2525 Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék. 2626 Júda így szólt testvéreihez: „Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? 2727 Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk.” Testvérei hallgattak rá. 2828 Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. 2929 Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját, 3030 visszament testvéreihez és így szólt: „A fiú már nincs ott, mitévő legyek?” 3131 Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották. 3232 Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: „Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?” 3333 Amikor az meglátta, felkiáltott: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!” 3434 Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát. 3535 Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: „Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba.” Így siratta őt az apja. 3636 A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.
2711 Jób folytatta beszédét és így szólt: 22 Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserűvé tette a szívem, 33 addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban, 44 ajkam álnokságot addig biztos nem szól, sem a nyelvem nem mond hazugságot. 55 Távol legyen tőlem, hogy nektek helyeseljek, ártatlanságomat nem adom fel holtig. 66 Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem. 77 Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára, ellenfeleim meg a bűnösökére! 88 Mit remél a bűnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez? 99 Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába? 1010 Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent? 1111 Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban, 1212 hiszen magatok is mindnyájan láttátok. Miért tápláltok tovább is hiú reménységet?
Cofár beszéde: Az átkozott
1313 Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak. 1414 Ha sok is a fia, kard várja őket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk. 1515 Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt. 1616 Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba. 1717 Ő csak gyűjtögeti, de fel a jámbor ölti, az ezüstjét meg a tiszta örökli. 1818 Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette, olyan az, mint a csősz csinálta kunyhó. 1919 A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra, felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg. 2020 Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá, elfújja éjszaka a viharnak szele. 2121 Keleti szél viszi, nincsen maradása, elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt. 2222 Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá, menekülnie kell a hatalma elől. 2323 Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte, és saját házából utánapisszegnek.
4. A BÖLCSESSÉG DICSÉRETE
Az ember maga nem tehet szert bölcsességre
2811 Van hely, ahol ezüstöt találnak, olyan hely is akad, hol aranyat mosnak. 22 Föld mélyéről hozzák felszínre a vasat, és a kövekből rezet olvasztanak. 33 Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakőzetet – addig éjszaka borult rá. 44 Lámpás emberek kifúrják az aknát, úgy csüngenek ottan, lábuk elfelejtve, emberektől távol lebegnek (az űrben). 55 A kenyérgabona sarjadzik a földből, noha lent alatta tűzzel robbantanak. 66 Sziklatömbben van a zafír lelőhelye, de még aranypor is található benne. 77 Olyan ösvény ez, hogy keselyű nem látja, a héja szeme sem tudja kifürkészni. 88 A büszke vad sem veszi arrafelé útját, nem járt arra még soha oroszlán. 99 Az ember ráteszi kezét a kövekre, egész alapjukig dúlja a hegyeket. 1010 Áttöri a sziklát és tárnát nyit benne, sok-sok drágaságot láthat ott a szeme. 1111 Felkutatta már a folyóknak forrását, és sok rejtett dolgot napvilágra hozott. 1212 De hát a bölcsesség – ez vajon honnét van, és az értelemnek hol a lelőhelye? 1313 Odavivő utat nem ismer az ember, élők országában nem lehet meglelni. 1414 Az ősvizek azt mondják: nem lakik bennünk, a tenger megvallja: nálam sincs lakása. 1515 Arannyal nem lehet érte megfizetni, és a színezüst sem elég nagy ár érte. 1616 Nem lehet megvenni ofiri aranyért, sem ritka ónixért, sem pedig zafírért. 1717 Nem érhet föl vele sem arany, sem üveg, aranyedényért sem lehet becserélni. 1818 A korallt és kristályt ne is említsük, a bölcsesség ára drágább a gyöngynél. 1919 Nem olyan értékes a kusi topáz sem, de még színarannyal sem mérhető össze. 2020 Honnan is származik tehát a bölcsesség, és az értelemnek hol a lelőhelye? 2121 Fátyol takarja minden élő elől, el van rejtve az ég madarai előtt. 2222 Maga az alvilág és a halál is vallja: mi csak hallomásból tudunk róla. 2323 Egyedül az Isten ismer hozzá utat, egyedül ő tudja, hol a lelőhelye. 2424 Mert a szeme ellát a Föld határáig, ő mindent lát, mi az ég alatt van. 2525 Amikor a szélnek megszabta a súlyát, és a vizeket mércéjével mérte, 2626 amikor az esőnek korlátot szabott, és a mennydörgések útját kijelölte, 2727 akkor volt, hogy látta, a súlyát lemérte, megvizsgálta és lehatolt mélyére. 2828 Az embernek akkor csupán ennyit mondott: „Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt.”
2525 Nem kell tartanod hirtelen ijedségtől, sem a gonoszok támadásától. 2626 Mert hiszen az Úr lesz az oltalmad, vigyáz a lábadra, nehogy tőrbe essék. 2727 Jótettedet ne tagadd meg a rászorulótól, hogyha módodban van jót tenni vele.