Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 183. nap

Megosztott királyság kora, 2Kir17, Mik5-7, Zsolt140


Hósea uralma Izraelben (732–724).
17 A jeruzsálemi Acház 12. évében Ela fia, Hósea lett Szamáriában Izrael királya, kilenc esztendőre. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, de azért nem úgy, mint Izraelnek azok a királyai, akik előtte voltak. Asszíria királya, Szalmanasszár hadat vezetett ellene, Hósea azonban behódolt és adózott neki. De Asszíria királya fölfedezte Hósea egy pártütését. Követet küldött ugyanis Egyiptom királyához, Szóhoz, s nem küldte meg tovább minden esztendőben az adót Asszíria királyának. Ezért Asszíria királya elfogatta és börtönbe vetette.
Szamária elfoglalása (721).
Azután Asszíria királya az egész ország ellen hadba szállt, Szamária alá vonult, és három évig ostromolta. Hósea 9. esztendejében Asszíria királya bevette Szamáriát és fogságba hurcolta Izraelt Asszíriába; Halachban, Gozan egyik folyója, a Habor mellé, valamint Média városaiban telepítette le őket.
Izrael pusztulásának okai.
Ez azért történt, mert Izrael fiai vétkeztek az Úr, az ő Istenük ellen, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, a fáraónak, Egyiptom királyának a hatalmából, és idegen isteneket imádtak. Azoknak a népeknek a szokásaihoz igazodtak, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől. Izrael fiai és a királyok, akiket maguknak választottak, gonosz dolgokat eszeltek ki az Úr, az ő Istenük ellen, s az őrtoronyból a megerősített városokig mindenütt magaslati helyeket építettek, s minden kiemelkedő dombra, meg minden zöldellő fa alá kőoszlopokat és szent fákat állítottak. Aztán tömjéneztek ott, mint azok a népek, amelyeket elűzött előlük az Úr, s gonosz tetteikkel ingerelték az Urat. A bálványoknak szolgáltak, pedig megmondta az Úr: „Ilyesmit ne tegyetek!” Mégis, az Úr figyelmeztette Izraelt és Júdát a prófétái meg a látóemberek által. Azt mondta: „Térjetek meg gonosz útjaitokról, és tartsátok meg parancsaimat és törvényeimet, pontosan úgy, ahogy atyáitoknak meghagytam, és szolgáim, a próféták által rendeltem nektek.” De nem hallgattak rá, hanem még nyakasabbnak bizonyultak, mint atyáik voltak, akik nem hittek az Úrban, az ő Istenükben. Elvetették törvényeit és a szövetséget, amelyet atyáikkal kötött, és parancsait is, amelyeket szívükbe vésett. Mihaszna dolgok után futottak, s így maguk is semmirekellővé váltak. A körülöttük élő népekhez igazodtak, pedig az Úr megtiltotta nekik, hogy ők is azt tegyék, amit azok. Elhanyagolták az Úrnak, az ő Istenüknek minden törvényét, bálványokat öntöttek maguknak, két borjút, aztán szent fákat állítottak fel és imádták az ég egész seregét, sőt Baálnak is szolgáltak. Fiaikat és lányaikat tűzbe küldték, jövendőmondásra, varázslásra vetemedtek, s arra adták magukat, hogy azt tegyék, ami gonosznak számít az Úr szemében – így ingerelték. Ezért az Úr nagy haragra gerjedt Izrael ellen, s eltaszította színe elől; csak Júda törzse maradt meg egyedül. De Júda sem tartotta meg az Úrnak, az ő Istenének parancsait, hanem az Izrael bevezette szokásokhoz igazodtak. Ezért az Úr Izrael egész népét elvetette, megalázta, és fosztogatóik kezére adta őket, míg végül el nem taszította őket színe elől. Akkor Izrael elszakadt Dávidtól, és Nebat fiát, Jerobeámot tette meg királynak. Jerobeám aztán eltérítette Izraelt az Úrtól és súlyos bűnbe vitte. Izrael fiai a Jerobeám elkövette bűnben éltek, nem hagytak fel vele, amíg az Úr el nem taszította őket színe elől, amint szolgái, a próféták által előre megmondta, s amíg Izraelt földjéről Asszíriába nem vitte – mind a mai napig.
A szamáriaiak eredete.
Asszíria királya embereket hívott oda Babilóniából, Kutából, Avvából, Hamatból és Szefarvajimból, és letelepítette őket Szamária városaiba; ezek birtokba vették Szamáriát és megtelepedtek városaiban. De már letelepedésükkor sem félték az Urat. Ezért az Úr oroszlánokat szabadított rájuk, ott üvöltöttek köztük. Jelentették hát Asszíria királyának: „A népek, amelyeket ide hoztál és Szamária városaiba telepítettél, nem tudják, milyen imádás illeti meg az ország Istenét. Emiatt oroszlánokat szabadított rájuk. Nézd, széttépik őket, mivel nem tudják, hogyan kell imádni az ország Istenét.” Erre Asszíria királya megparancsolta: „Az onnan elhurcolt papok közül engedjetek egyet vissza, menjen, telepedjék ott le, és tanítsa meg őket az ország Istenének kijáró tiszteletre.” Így hát azok közül a papok közül, akiket Szamáriából elhurcoltak, az egyik visszatért, letelepedett Bételben, s tanította őket, hogyan kell az Urat imádniuk. Csakhogy ezek a népségek mind bálványt csináltak maguknak, és felállították azokon a magaslatokon berendezett szentélyekben, amelyeket a szamáriaiak emeltek, mindegyik nép a maga városában, ahol lakott. A babiloniaiak Szukkot-Benotról készítettek képmást, a kutiak Nergalt, a hamatiak Asimát, az avviták Nibchaszt és Tartakot csináltak maguknak, a Szefarvajimból valók pedig elégették gyermekeiket Adrameleknek és Anameleknek, Szefarvajim isteneinek a tiszteletére, tűzben. Imádták az Urat, de ugyanakkor papokat választottak maguk közül a magaslatokra, hogy a magaslati szentélyekben ellássák a szolgálatot. Így imádták az Urat, de egyszersmind a maguk isteneinek is szolgáltak, azoknak a népeknek a szokásaihoz híven, amelyek közül odakerültek. Mind a mai napig korábbi szokásaik szerint élnek. Nem félik az Urat, nem igazodnak törvényeihez és parancsaihoz, ahhoz a törvényhez és parancshoz, amelyet Jákob fiainak adott, akinek az Izrael nevet adta. Sőt, szövetséget is kötött velük az Úr, és meghagyta nekik: „Ne tiszteljetek idegen isteneket, ne imádjátok őket, ne szolgáljatok nekik és ne mutassatok be nekik áldozatot. Csak az Urat imádjátok, s neki mutassatok be áldozatot, aki hatalmas erejével és kinyújtott karjával kivezetett benneteket Egyiptom földjéről; őt imádjátok, neki mutassatok be áldozatot. Tartsátok szem előtt a rendelkezéseit és utasításait, a törvényt és a parancsokat, amelyeket fölírt nektek, s szabjátok hozzájuk tetteiteket minden időben; ne imádjatok idegen isteneket! Ne feledkezzetek meg veletek kötött szövetségemről, s ne imádjatok idegen isteneket! Csak az Urat imádjátok, a ti Isteneteket! Ő kiszabadít benneteket minden ellenségetek kezéből!” De ők nem hallgattak rá, és korábbi szokásaikhoz híven éltek.
VIII. JÚDA UTOLSÓ KORSZAKA
Ezek a népségek imádták ugyan az Urat, de egyszersmind bálványaiknak is szolgáltak, s ugyanígy gyermekeik és gyermekeik gyermekei is. Mint atyáik tettek, úgy tesznek ők is mind a mai napig.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
5 De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék. Föllép és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig. Ő maga a béke lesz.
A júdeaiak biztonságérzete
Megszabadít minket Asszíriától, ha betör országunkba, és határainkat tiporja. Ha Asszíria betör országunkba és földünket tiporja, hét pásztort állítunk fel ellene, nyolc vezető embert. Karddal őrzik majd Asszíria földjét, pallossal Nimród földjét.
A maradék szerepe a jövőben
Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint a harmat, amely az Úrtól jő, mint az esőcsepp a zöldellő mezőn: nem emberben bízik, és nem szorul az ember fiára. Akkor Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai között, mint az oroszlánkölyök a juhnyájban: amerre jár, gázol és zsákmányol, és senki nem ragadja el tőle a zsákmányt.
Az Úr megszünteti a kísértéseket
Emeld kezedet ellenfeledre, s elpusztul minden ellenséged. Azon a napon – mondja az Úr – elveszem tőled lovaidat, elpusztítom harci szekereidet. Városaidat elsöpröm földedről, lerombolom erődeidet. A varázsszereket kiveszem kezedből, és nem lesz többé varázslód. Elveszem tőled a szobraidat meg az oszlopaidat, kiirtom az oszlopokat, elpusztítom bálványaidat, hogy ne imádkozhass többé kezed műve előtt. Haragomban és indulatomban bosszút állok minden népen, amely nem engedelmeskedett.
III. VÁDBESZÉD IZRAEL ELLEN
Az Úr szemrehányást tesz népének
6 Halljátok hát az Úr szavát! Rajta! Szállj perbe a hegyek előtt, a halmok hallják meg szavadat! Halljátok meg az Úr panaszát, hegyek és ti, erős alapjai a földnek! Mert perbe száll az Úr népével, vádbeszédet mond Izrael ellen. „Népem! Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem! Talán az, hogy kihoztalak Egyiptom földjéről, kiszabadítottalak a szolgaság házából? Hogy Mózest, Áront és Mirjamot küldtem előtted? Népem! Emlékezz csak, mi volt Balaknak, Moáb királyának a terve? És mit felelt neki Bileám, Beor fia? … Sittimtől Gilgalig, hogy megismerd az Úrnak igazságos tetteit.” „Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért? „Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.”
A csalók ellen
Íme az Úr szava! Ezt üzeni a városnak: Halljátok meg, törzs és akik egybegyűltetek! A gazdagok eltelnek erőszakkal, a lakosok hazugságot beszélnek. Eltűrhetem-e a hamis mércét, a kicsire szabott, gyűlöletes mérőt? Jogosnak tarthatom-e a hamis mérleget, és a zacskóban a hamis súlyokat? Azért hozzáláttam, hogy sújtsalak, hogy pusztítsalak a bűneid miatt. Vetsz majd, de nem aratsz, sajtolod az olajat, a mustot, de olajjal nem kened magad, és nem iszol a borból. Eszel majd, de nem lakol jól soha; amit félreteszel, azt nem mentheted meg, s ha megmented is, kiszolgáltatom a kardnak.
Szamária példája
Omri törvényeit követed és Acháb házának tetteit; szándékaik szerint jársz el, hogy intő példává tegyelek, lakóidat meg nevetség tárgyává, hogy viseljétek a népek gyalázkodását.
Általános erkölcsi romlottság
7 Jaj nekem! Úgy jártam, mint aki kalászt megy szedegetni aratás után, mint aki böngészni akar szüret után: sehol egy fürt, hogy egyem, sehol egy korai füge, hiába vágyom rá. A hűségesek eltűnnek az országból, nincsen igaz az emberek között. Mindegyikük vérontásra készül, tőrbe csalják testvéreiket. Kezük ügyes tenni a rosszat, a főember követelőzik, a bíró ajándék fejében osztja az igazságot, a vezető kénye-kedve szerint beszél. Ne bízzatok társatokban, ne reménykedjetek barátotokban! Ne nyisd meg a szádat az előtt sem, aki a kebleden pihen! Mert a fiú szidalmazza az apját, a lány anyja ellen támad, az új asszony meg anyósa ellen, ellensége az embernek saját háza népe. … köztük a legjobb is olyan, mint a tövis, a legigazabb, mint a szúrós sövény. Ma északról megérkezett próbatételük, bekövetkezik megszégyenülésük. De én az Úrra emelem tekintetem, az Istenben bízom, aki megment, az én Istenem meghallgat engem.
IV. REMÉNY
Sion az ellenség csapása alatt
Ellenségem, ne örülj! Igaz, elestem, de fölkelek, sötétségben éltem, de az Úr a világosságom. Az Úr haragját el kell viselnem – hisz vétkeztem ellene – mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit. Ha látja ellenségem, elborítja a szégyen, azt, aki így szólt hozzám: „Ugyan hol az Úr, a te Istened?” Szemem örömmel látja majd amikor eltiporják, mint az utca sarát.
Jövendölés a megigazulásról
Elérkezik a nap, amikor fölépítik sáncaidat, a nap, amikor kiterjesztik határaidat, a nap, amikor mindenki hozzád siet Asszíriától Egyiptomig, Tírusztól a Folyóig, az egyik tengertől a másikig, egyik hegytől a másikig. A föld pusztasággá lesz lakói miatt, tetteik gyümölcse miatt.
Könyörgés a népek megszégyenüléséért
Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely egyedül él az erdőben, egy gyümölcsöskertnek a közepén. Bárcsak legelhetne a Básánon és Gileádban, mint hajdanában! Mint azokban a napokban, amikor kivonultál Egyiptomból: mutass nekünk csodajeleket! Látni fogják a népek, és megszégyenülnek minden hatalmuk ellenére; a kezüket a szájukra teszik, a fülük pedig megsüketül. Homokot esznek, mint a kígyó, mint a földön csúszó állatok. Búvóhelyükről remegve jönnek elő, félnek és rettegnek színed előtt.
Könyörgés irgalomért
Melyik isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban? Irgalmazz nekünk még ez egyszer, tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket! Tanúsíts hűséget Jákob iránt, irgalmat Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak ősidőktől fogva.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
140 (139). ZSOLTÁR. A GONOSZOK ELLEN
140 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől! Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak. Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon. Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől, védj meg a hatalom emberétől! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tőrbe, a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak. Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat! Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján. Ne szolgáltass ki, Uram, a gonosz vágyának, ne engedd, hogy terve sikerüljön! Akik körülvesznek, fejük ne hordják fenn, ajkuk gonoszsága őket magukat érje! Hullasson rájuk tüzes esőt, taszítsa őket szakadékba, hogy többé ne keljenek föl. Az álnok nyelvű embernek nincs maradása a földön, a baj hamar utoléri az erőszak emberét. Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát, és igazságot szolgáltat a szegénynek. Igen, az igazak áldják majd nevedet, s az ártatlanok színed előtt laknak.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0