A hetedik esztendőben aztán elküldött Jojáda, s magához hozatta a századosokat s a vitézeket, bevitte őket magához az Úr templomába, és szövetséget kötött velük s megeskette őket az Úr házában. Majd megmutatta nekik a király fiát, s parancsolt nekik: »Ezt kell tennetek: Ha szombaton szolgálatba léptek, harmadrészetek lássa el a királyi palota őrizetét, harmadrészetek legyen a Szúr kapunál s harmadrészetek a pajzsosok laktanyája mögött levő kapunál s lássátok el váltakozva a templom őrizetét. Két rész eddig közületek, vagyis mindazok, akik szombaton a szolgálatból kilépnek, lássák el az Úr házának őrizetét a király körül. Vegyétek őt körül fegyverrel kezetekben – ha valaki behatol a templom elkerített részébe –, öljétek meg, s legyetek a király körül jártában-keltében.«
9A századosok egészen úgy is cselekedtek, ahogy Jojáda pap parancsolta nekik: mindegyik maga mellé vette embereit, azokat, akik szombaton szolgálatba léptek, azokkal együtt, akik szombaton a szolgálatból kiléptek s elmentek Jojáda paphoz, az pedig odaadta nekik Dávid király dárdáit s fegyvereit, amelyek az Úr házában voltak. Aztán felálltak, mindenki fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától az oltár és a templom bal oldaláig a király körül. Erre ő kivezette a királyfit, rátette a koronát s a bizonyságot, aztán királlyá tették és felkenték s tapsolva mondták: »Éljen a király.«
Amint Atália meghallotta a futkosó nép lármáját, bement a sokasághoz az Úr templomába. Amikor látta, hogy a király az emelvényen áll, amint szokás, mellette énekesek és trombitások s a föld egész népe ujjong és trombitál, megszaggatta ruháit és kiáltotta: »Összeesküvés, összeesküvés!«
Erre Jojáda pap parancsolt azoknak a századosoknak, akik a sereg parancsnokai voltak és azt mondta nekik: »Vezessétek ki őt a templom bekerített részéből, s aki utána megy, öljétek meg kardotokkal.« Azt mondotta ugyanis a pap: »Ne az Úr templomában öljétek meg.« Erre kezet vetettek rá s kituszkolták azon az úton, amelyen a lovak a palotába járnak s ott megölték.
17Aztán Jojáda szövetséget szerzett az Úr között meg a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek; és a király meg a nép között. Erre bement a föld egész népe Baál templomába s lerontották oltárait s teljesen összetörték képeit, Mattánt, Baál papját pedig megölték az oltár előtt.
Aztán a pap őrséget rendelt az Úr házába, majd vette a századosokat meg a keretiek és feletiek seregeit s a föld egész népét s levitték a királyt az Úr házából s a pajzsosok kapujának útján át bevonultak a palotába s az beült a királyok székébe. Erre a föld egész népe örvendezett s a város nyugodt maradt, pedig Atáliát megölték karddal a király házában.
Joás Júda királya 12 1Hét esztendős volt Joás, amikor uralkodni kezdett.
Jéhu hetedik esztendejében lett Joás királlyá s negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki beersebai volt, Szebiának hívták.
Joás azon egész idő alatt, amíg Jojáda pap oktatta, azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt. Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot.
Joás azt mondta a papoknak: »Minden olyan szent pénzt, amelyet a megszámláltak az Úr házába hoznak, vagy amelyet az emberek személyváltság fejében adományoznak, vagy amelyet önként, szívük jószántából az Úr templomába hoznak, vegyenek fel a papok beosztásuk szerint s ennek ellenében javíttassák ki a ház romlásait, ha valami kijavítani valót látnak.«
De Joás király huszonharmadik esztendejéig sem javíttatták ki a papok a templom romlásait. Hívatta erre Joás király Jojáda főpapot meg a papokat és azt mondta nekik: »Miért nem javíttatjátok ki a templom romlásait? Ne vegyétek fel tehát ezentúl a pénzt beosztástok szerint, hanem fordítsátok a templom kijavítására.« Nem volt szabad tehát többé a papoknak felvenniük a pénzt a néptől, de nem is kellett kijavíttatniuk a ház romlásait.
Ekkor vett Jojáda főpap egy ládát, felül lyukat csinált rá s elhelyezte az oltár mellé, az Úr házába vezető bejárat jobb oldalára s az ajtónálló papok abba tettek minden pénzt, amelyet az Úr templomába hoztak. Ha aztán látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király jegyzője és a főpap, kiöntötték és megszámlálták a pénzt, amelyet az Úr házában találtak és szám és súly szerint azok kezébe adták, akik az Úr házának mesterembereire felügyeltek, azok pedig kiadták az ácsoknak és a kőműveseknek, akik az Úr házán dolgoztak s a romlásokat javították, meg a kőfaragóknak, meg arra, hogy fát és faragott követ vásároljanak rajta, hogy így véghezvigyék az Úr házának kijavítását mindabban, amiben a ház erősítése végett költségekre volt szükség. De vedrek, villák, tömjénezők, trombiták, szóval arany- és ezüsttárgyak nem készültek ebből a pénzből az Úr temploma számára – abból a pénzből, amelyeket az Úr templomába hoztak –, mert azt azoknak adták át, akik a munkát vezették, hogy az Úr templomát javítsák ki. Elszámolást nem kívántak azoktól az emberektől, akik a pénzt átvették, hogy a mesteremberek közt kiosszák, hanem bizalmi alapon kezelték. A vétekért való áldozatból származó pénzt azonban, meg a bűnért való áldozatokból származó pénzt, nem szolgáltatták be az Úr templomába, mert az a papoké volt.
18Ekkoriban feljött Házaél, Szíria királya s hadakozott Gát ellen s bevette, majd megfordult, hogy felvonuljon Jeruzsálem ellen. Ekkor Joás, Júda királya vette mindazokat a szent tárgyakat, amelyeket atyái, Jozafát, Jórám, Ahaszja, Júda királyai az Úrnak szenteltek, meg amelyeket ő ajánlott fel, meg az összes ezüstöt, amely az Úr templomának s a király palotájának kincsei közt akadt s elküldte Házaélnek, Szíria királyának. Erre az visszavonult Jeruzsálem alól.
Joás egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Végül szolgái fellázadtak s összeesküdtek egymás között s leütötték Joást Milló házában, Cilla lejtőjén: Jozakár, Semaát fia és Jozabád, Sómer fia, a szolgái sújtották halálra. Aztán eltemették atyái mellé Dávid városában, és fia, Amaszja, lett a király helyette.
Jegyzetek
11,1 A fejezet két hagyományt ötvöz egybe, innen az ismétlések és a következetlenségek.
11,3 Atália nem tartozik Dávid családjához, uralma törvénytelen.
11,9 Joást közfelkiáltással választották királlyá.
11,17 Nemcsak a dinasztia visszaállítását, hanem az Istennel kötött szövetség megújítását is jelenti az esemény. Az eddigi ásatások során Jeruzsálemben Baál templomnak semmi nyomát nem találták.
12,1 Joás uralkodásának évei Kr. e. 835-796.
12,18 A templom a király tulajdona, ezért ő rendelkezik a templom vagyontárgyai fölött.
akik Szamaria hegyén laktok,
akik elnyomjátok a szűkölködőket
és meggyötritek a szegényeket,
akik így szóltok uraitokhoz:
‘Hozzatok, hadd igyunk!’
Megesküdött szentségére az Úr Isten:
»Bizony, íme, olyan napok jönnek rátok,
hogy szigonyokkal vonszolnak titeket,
maradékaitokat pedig halászhorgokkal;
és kiszöktök a réseken
egymás után,
és az Armon felé hajtanak titeket
– mondja az Úr. –
4 Gyertek csak Bételbe, tegyetek rosszat,
Gilgálba, és szaporítsátok a törvényszegést;
mutassátok be reggel áldozataitokat,
a harmadik napon tizedeiteket!
Égessetek el hálaáldozatot a kovászos tésztából,
ígérjetek önkéntes áldozatokat;
azután híreszteljétek – hiszen ezt szeretitek ti,
Izrael fiai! – mondja az Úr Isten. –
6 Én viszont azt tettem veletek, hogy elfogyott a harapnivaló
minden városotokban,
és szűkké tettem a kenyeret
minden helységetekben,
és ti mégsem tértetek vissza hozzám –
mondja az Úr. –
Én viszont megvontam tőletek az esőt,
amikor még három hónap volt hátra az aratásig;
az egyik városra esőt adtam,
és a másik városra nem adtam esőt;
az egyik mező bőségesen kapott esőt,
s a másik mező, amelyre nem adtam esőt, kiaszott.
Két-három város is egy városhoz támolygott,
hogy vizet igyék,
és nem találtak enyhülést;
és ti mégsem tértetek vissza hozzám
– mondja az Úr. –
Megvertelek titeket forró széllel és gabonarozsdával:
számos kerteteket és szőlőtöket;
olajfáitokat és fügefáitokat megette a sáska,
és ti mégsem tértetek vissza hozzám
– mondja az Úr. –
Dögvészt bocsátottam rátok, úgy mint Egyiptomra,
karddal öltem meg ifjaitokat
és elvettem lovaitokat;
táboraitok bűzét orrotokba juttattam,
és ti mégsem tértetek vissza hozzám
– mondja az Úr. –
Felforgattalak titeket,
amint felforgatta az Úr Szodomát és Gomorrát,
és olyanok lettetek, mint a tűzvészből kiragadott üszök;
és ti mégsem tértetek vissza hozzám
– mondja az Úr. –
Ezért cselekszem így veled, Izrael!
És mivel így bánok majd veled,
készülj Istened elé, Izrael!
Mert íme, annak, aki a hegyeket alkotta,
a szelet teremtette,
aki tudtára adja szándékát az embernek,
aki létrehozza a hajnalt és a sötétséget,
és a föld magaslatai fölött jár:
az Úr, a Seregek Istene a neve!«
Izrael háza!
Elesett és nem kel fel többé
Izrael szűz leánya;
leverve fekszik földjén, és nincs senki sem,
aki talpra állítaná.
Mert így szól az Úr Isten:
»A városban, amelyből ezren vonultak ki,
százan maradnak meg;
és amelyből százan vonultak ki,
tízen maradnak meg
Izrael házának.«
Bizony így szól az Úr Izrael házához:
»Engem keressetek, és akkor éltek!
És ne keressétek Bételt,
Gilgálba se menjetek,
Beersebába se járjatok,
mert Gilgál fogságba kerül,
és Bétel semmivé lesz.
Az Urat keressétek, és akkor éltek! –
különben rátör József házára, mint a tűz,
és olthatatlanul megemészti Bételt,
Ürömmé változtatjátok a jogot,
és az igazságot a földre terítitek!
Aki alkotta a Göncöl szekerét és a Kaszást,
hajnalra fordítja a sötétséget
s a nappalt éjjelre változtatja,
aki hívja a tenger vizeit
és kiönti őket a föld színére:
az Úr annak a neve!
Ő az, aki elpusztítja az erőst,
és pusztulást hoz a hatalmasra.
10 Gyűlölik ők azt, aki igazságot szolgáltat a kapuban,
és utálják azt, aki igazságot beszél.
Ezért, mivel kifosztottátok a szegényt
és gabonaadót szedtetek tőle:
építsetek bár kockakövekből házakat,
nem laktok bennük!
Ültessetek bár termékeny szőlőket,
nem isszátok borukat!
Bizony, tudom én, hogy sok a gonoszságtok,
és nagyok a ti bűneitek;
ellenségei vagytok az igaznak,
megvesztegetést fogadtok el,
és elnyomjátok a kapuban a szegényeket.
Ezért okos ember hallgat ebben az időben,
mert gonosz idő ez!
A jót keressétek, ne a rosszat,
és akkor éltek;
és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene,
úgy, amint mondtátok.
Gyűlöljétek a rosszat,
szeressétek a jót,
állítsátok helyre az igazságot a kapuban;
talán megkönyörül az Úr, a Seregek Istene József maradványain.«
Ezért így szól az Úr,
a Seregek Istene, az Úr:
»Minden téren sírás lesz,
és minden utcán így szólnak: ‘Jaj, jaj!’
és gyászra hívják a szántóvetőt,
és siralomra azokat, akik siránkozni tudnak.
És siralom lesz minden szőlőben,
ha én átvonulok rajtad!«
– mondja az Úr.
18 Jaj azoknak, akik óhajtják az Úr napját!
Mire lesz nektek az Úr napja?
Sötétség az, nem világosság,
olyan, mint amikor az ember az oroszlán színe elől menekül,
és medve jön vele szembe;
vagy mint amikor bemegy a házba
és kezével a falnak támaszkodik,
és megharapja a kígyó.
Nemde sötétség az Úr napja, nem pedig világosság,
és homály, amelyben nincsen fényesség.
21 Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket,
ünnepségeitek nem tetszenek nekem.
Ha egészen elégő áldozatokat mutattok be nekem:
ajándékaitokat el nem fogadom;
kövér békeáldozataitokra nem tekintek.
Vidd el előlem énekeid zaját,
hárfád zenéjét meg nem hallgatom.
Törjön elő inkább a jog, úgy, mint a víz,
és az igazság, mint a sebes patak.
Vajon mutattatok-e be nekem vágó- és ételáldozatokat
a pusztában negyven esztendőn át, Izrael háza?
26 Vihetitek majd Moloch sátrát, isteneteknek, Refánnak csillagát,
a képeket, melyeket magatoknak csináltatok;
mert Damaszkuszon túlra száműzlek titeket«
– mondja az Úr,
a Seregek Istene az ő neve.
Jaj nektek, gondtalanul élőknek, a Sionon,
és nektek, elbizakodottaknak, Szamaria hegyén,
ti előkelők, a nép főemberei,
akikhez folyamodik Izrael háza!
Menjetek el csak Kalnéba és nézzetek körül,
menjetek onnan Nagy-Emátba,
menjetek le a filiszteus Getbe,
különbek vagytok-e ezeknél az országoknál?
Vajon szélesebbek-e határaik a ti határaitoknál?
Ti távolnak gondoljátok a veszedelem napját,
és az erőszak uralmát közelebb hoztátok!
Elefántcsontágyakban lustálkodnak,
és kereveteken henyélnek;
lakmároznak a nyáj bárányaiból,
és a csorda borjúiból.
Danolásznak hárfaszó mellett –
azt hiszik, hogy olyan hangszereik vannak, mint Dávidnak –,
6 serlegekből isszák a bort,
a legfinomabb kenettel kenik meg magukat,
és semmit sem törődnek József romlásával.
Nos, ezért majd ők mennek a száműzöttek élén a száműzetésbe,
és véget ér a henyélők tobzódása.
Megesküdött az Úr Isten saját magára:
»Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene:
Utálom Jákob kevélységét,
gyűlölöm várait,
és kiszolgáltatom a várost lakóival együtt.«
Ha tíz ember marad is egy házban,
az is meghal!
10 És amikor felemeli és elégeti őt rokona,
hogy kivigye csontjait a házból,
így szól majd ahhoz, aki a ház belsejében van:
»Van-e még valaki nálad?«,
Az úgy felel: »Nincs!« – akkor ő azt mondja neki: »Hallgass!« –,
s nem lesz, aki megemlékezzen az Úr nevéről.
Mert íme, az Úr parancsot ad,
és romba dönti a nagy házakat,
és darabokra zúzza a kis házakat.
Vajon vágtathatnak-e a lovak a kősziklákon,
vagy lehet-e ott szántani ökrökkel?
Bizony! Ti keserűséggé változtattátok a jogot,
és ürömmé az igazság gyümölcsét.
13 Örültök Lodabárnak,
azt mondjátok:
»Vajon nem a saját erőnkből
szereztük-e meg magunknak Karnaimot?«
»Bizony, íme, én népet támasztok ellenetek, Izrael háza
– mondja az Úr, a Seregek Istene –,
és az összetör titeket
Emát határától az Araba völgyéig.«
Jegyzetek
4,4 A bételi és a gilgáli (Jahve-) szentélyekbe való zarándoklatokat Ámosz bűnnek nevezi, mert ez csak üres parancsteljesítés és szertartás.
4,6 A csapások egyben felhívások a megtérésre.
5,1 A próféta siratóéneket énekel az akkor még virágzó Izraelről.
5,10 A városkapu az ítélethozatal helye is volt.
5,18 Sokan úgy gondolják, hogy az Úr napja a pogány népek végső elpusztítása és Izrael felragyogása lesz. Ám az Úr napja sötétség lesz Izraelnek.
5,21 A kultusz a szegények és a gyengék jogainak orvoslása nélkül hazug, mit sem ér.
5,26 Szakkút és Keván Asszír csillagistenek.
6,6 József Izraelt jelenti.
6,10 Ki sem merik majd ejteni az Úr nevét, nehogy magukra vonják a haragját.
6,13 Jeroboám által meghódított városok a Jordántól keletre.
Jeruzsálemi zarándok-ének
122 1Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem:
»Az Úr házába megyünk.«
És lábunk már itt áll
udvaraidban, Jeruzsálem!
Jeruzsálem városnak épült,
részei pompásan egybeillenek.
Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei,
hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.
Ott állnak a bírói székek,
Dávid házának székei.
Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek:
»Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!
Békesség legyen falaid között
és bőség tornyaidban!«
Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom:
»Béke legyen veled!«
Jegyzetek
122,1 Sion-ének, amelyet a zarándokok a szent városba való érkezéskor énekeltek, fogság utáni.
122,1 Kifejezi, mit jelent a hívőknek Jeruzsálem: az a város, amelyre minden izraelita büszke, Dávid és Isten városa, ahol a királyok Isten törvénye szerint uralkodnak; ott fog állni az eljövendő Bíró trónja.