Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 147. nap

Királyság kora, 1Kir5, 2Krón7-8, Zsolt66


5 Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra a folyótól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. Ezek adót fizettek neki és alattvalói voltak Salamonnak, amíg csak élt. Salamon napi szükséglete 30 kor lisztlángot és 60 kor simalisztet tett ki, továbbá 10 hízómarhát és 20 ridegmarhát, végül 100 juhot, nem számítva a szarvasokat, gazellákat, antilopokat meg a hízott szárnyasokat. Ő uralkodott az egész földön a Tifszach folyón túl egészen Gázáig, a folyón túl minden király fölött körös-körül mindenkivel békében élt. Júda és Izrael biztonságban éltek, ki-ki a maga szőlője és fügefája árnyékában, Dántól Beersebáig, amíg csak Salamon élt.
Salamon hírneve.
Salamonnak volt végül négyezer állása a lóistállókban a szekerei számára és tizenkétezer lova. Ezek a kormányzók látták el Salamont mindennel, ami Salamon király asztalára került, mindegyikük egy hónapig; nem hagyták, hogy valami is hiányozzék. Az árpát meg a szalmát is mindig odavitték a kocsi­ meg a hátaslovaknak, ahol éppen voltak, ki-ki, amint ráesett a sor. Az Úr igen nagy bölcsességet és észt adott Salamonnak, s olyan tág szívet, mint a tenger partján a fövény. Salamon bölcsessége így felülmúlta Kelet országainak minden bölcsességét, sőt, még Egyiptom bölcsességét is. Bölcsebb volt minden embernél, még az eszrachita Etánnál s Machol fiainál, Hemannál, Kalkolnál és Dardánál is. Nevének híre eljutott körös-körül minden néphez. Háromezer mondást mondott, énekeinek száma pedig ezerötre rúg. Tudott beszélni a fákról, a Libanon cédrusaitól kezdve egészen a falon növő izsópig; tudott beszélni a négylábúakról és a madarakról, a férgekről és a halakról. Minden népből jöttek hallgatni Salamon bölcsességét; a föld minden királya adózott neki, aki csak hallott bölcsessége felől.
2. SALAMON ÉPÍTKEZÉSEI
Előkészületek a templomépítkezéshez.
Hirám, a tíruszi király is elküldte szolgáit Salamonhoz; hallotta ugyanis, hogy atyja helyébe fölkenték királlyá, s Hirám egész életében jó barátja volt Dávidnak. Salamon erre üzenetet küldött Hirámnak: „Magad is tudod, hogy atyámnak nem volt módja templomot építenie az Úr, az ő Istene nevének a háborúk miatt, amelyekkel mindenfelől szorongatták, míg az Úr lába alá nem vetette ellenségeit. Most azonban körös-körül békét teremtett az Úr, az én Istenem, nincs többé, aki ellenszegülne, s nincs balszerencse. Így arra gondolok, hogy házat építek az Úr, az én Istenem nevének, az Úrnak atyámhoz, Dávidhoz intézett szava szerint: A fiad, akit majd helyedbe a trónra emelek, építsen hajlékot a nevemnek. Adj hát parancsot, hogy Libanonban vágjanak fákat nekem, úgy, hogy az én embereim is elmennek a te embereiddel, s én fizetem embereid általad megszabott bérét. Tudod magad is, senki sincs köztünk, aki úgy értene a fadöntéshez, mint a szidóniak.” Amikor Hirám megkapta Salamon üzenetét, nagyon örült és felkiáltott: „Áldott legyen ma az Úr, aki bölcs fiút adott Dávidnak (hogy uralkodjék) ezen a nagy népen!” Aztán ezt a választ adta Salamonnak: „Megkaptam üzenetedet; minden kívánságodat teljesítem a cédrusokat és ciprusokat illetően. Embereid szállítsák Libanonból a tengerhez, aztán leúsztatom a tengeren, és arra a helyre vitetem őket, amelyet megnevezel. Ott szétszedetem, s te elvitetheted őket. De bizonyára te is teljesíted majd kívánságaimat: szállítasz élelmet udvarom számára.” Hirám tehát annyi cédrus­ és ciprusfát szállított Salamonnak, amennyit csak akart. Ennek ellenében Salamon 20 000 bát olajbogyóból sajtolt olajat. Ennyit szállított Salamon Hirámnak minden évben. Az Úr pedig bölcsességet adott Salamonnak, amint megígérte. S egyetértés uralkodott Hirám és Salamon között, úgyhogy szövetséget is kötöttek egymással. Akkor Salamon munkásokat gyűjtött egész Izraelből; a munkások száma harmincezer embert tett ki. Aztán elküldte őket Libanonba, fölváltva minden hónapban tízezret úgy, hogy egy hónapig Libanonban voltak, két hónapig otthon. Adonirám felügyelt a munkára. Salamonnak ezenkívül még hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is volt Júda hegységében, nem számítva Salamon munkafelügyelőit, akik a munkát irányították, mármint a háromezer-háromszázat, akik a munkát végző emberekre felügyeltek. A király elrendelte, hogy hatalmas köveket fejtsenek, pompás köveket, hogy faragott kockakövekből vessenek alapot a háznak. Salamon építői és Hirám építői a gibbitákkal egyetemben gondoskodtak az építkezésről, s előkészítették a fát meg a köveket a templom építéséhez.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
A templomszentelés.
7 Amikor Salamon befejezte az imádságát, tűz szállt le az égből, és megemésztette az égő­ és véresáldozatokat. Ekkor az Úr dicsősége betöltötte a templomot. A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát. Izrael fiai mindnyájan látták, amint a tűz és az Úr dicsősége leszállt a templomra. Ekkor arccal a földre, a kövezett padozatra borultak, és hódolattal magasztalták az Urat: „Mert jó, mert irgalma örökkévaló!” Azután a király és a nép vágóáldozatot mutatott be az Úrnak. Salamon király huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer bárányt mutatott be véresáldozatul. Így szentelte föl a király és az egész nép az Isten templomát. Míg a papok beosztásuk szerint a helyükön álltak, a leviták Dávid dicsőítő énekeit adták elő, kezükben az Úr hangszereivel, amelyeket Dávid király azért készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert irgalma örökkévaló. A velük szemben álló papok pedig a trombitákat fújták. Ott állt az egész nép is. Salamon az Úr temploma előtt elterülő középső udvart is fölszentelte. Ott égette el ugyanis az égőáldozatokat és a közösségi áldozatok háját, mert a Salamon által készített oltáron nem fértek el az égőáldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek. Ebben az időben Salamon hét napon át tartotta az ünnepet és vele egész Izrael: hatalmas gyülekezet, Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig. A nyolcadik napon aztán záróünnepséget rendezett. Hét napon át avatta fel ugyanis az oltárt, és hét napig tartott az ünnep. Végül a hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet sátraiba. Örültek és boldogok voltak, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal, Salamonnal és Izraellel, az ő népével.
Isten ígérete a templomszentelés után.
Salamon tehát szerencsésen befejezte az Úr templomát, a királyi palotát és mindazt, amit az Úr templomában és a maga házában meg akart valósítani. Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki: „Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak, hogy az áldozat helye legyen. Ha bezárom az eget, és elmarad az eső; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre, de ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égből, megbocsátom bűneit, és meggyógyítom országát. Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak. Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor. Ami pedig téged illet, ha úgy jársz előttem, ahogy atyád, Dávid járt előttem, és mindenben úgy teszel, amint parancsolom neked, és ha megtartod előírásaimat és törvényeimet, akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod. Ha azonban elfordultok tőlem, nem követitek előírásaimat és parancsaimat, amelyeket elétek adtam; ha elhagytok, más isteneket szolgáltok és imádtok, akkor kiirtalak benneteket földemről, amelyet nektek adtam, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép számára. Tehát ez a ház, amely oly fölséges volt minden utas számára, rommá lesz, és azt mondogatják: Miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a templommal? Erre azt fogják felelni: Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, más istenekhez szegődtek, azokat imádták, és nekik hódoltak, azért hozta rájuk mindezt a bajt.”
Salamon uralkodói tettei.
8 Húsz esztendő elmúltával, miközben Salamon fölépítette az Úr templomát meg a maga palotáját, kiépítette azokat a városokat is, amelyeket Hirám visszaadott neki. Izrael fiai közül vitt oda lakosokat. Majd Salamon Hamat-Coba ellen vonult és elfoglalta. Aztán kiépítette a pusztában Tadmort és az összes raktárvárost, amelyet Hamatban épített. A felső és az alsó Bet-Horont falakkal, kapukkal és zárakkal megerősített várossá építette ki. Úgyszintén Baalátot és mindazokat a raktárvárosokat, amelyek Salamonhoz tartoztak, a szekerészek összes városát és a lovasság városait: végül mindazt, amit Salamon Jeruzsálemben, Libanonban és uralmának egész területén jónak látott fölépíteni. A hettiták, amoriták, periziták, hivviták, jebuziták maradványait, akik nem tartoztak Izraelhez, hanem azok fiai voltak, akik megmaradtak az országban, és akiket nem irtottak ki Izrael fiai, Salamon robotra kötelezte mind a mai napig. Izrael fiai közül azonban senkit sem rendelt Salamon robotmunkára, hanem harcosok, főtisztek, válogatott vitézek, meg a harci szekerek és a lovasok felügyelői voltak. Salamon király robotosainak ezek a felügyelői, akik a köznépnek parancsoltak, kétszázötvenen voltak. Salamon a fáraó leányát Dávid városából átköltöztette abba a palotába, amelyet a számára építtetett. Azt gondolta ugyanis: „Ne lakjék Dávidnak, Izrael királyának házában a feleségem, mert szent ott minden, ahova az Úr ládája bevonult!” Ezentúl Salamon az Úr tiszteletére az égőáldozatokat az Úr oltárán mutatta be, amelyet az előcsarnok előtt építtetett. Mózes parancsa szerint áldoztak rajta a különféle napokra szóló előírásnak megfelelően: a szombatokon, az újholdakon és az ünnepeken, három alkalommal egy esztendőben: vagyis a kovásztalanok, a hetek és a sátrak ünnepén. Atyjának, Dávidnak rendelkezése alapján kirendelte a papi osztályokat a számukra megállapított szolgálatra, a levitákat is a tisztjükbe, hogy dicséretet zengjenek és szolgáljanak a papok mellett az egyes napok szertartása szerint, végül az ajtónállókat is osztályaik szerint minden egyes kapuhoz, mert így parancsolta Dávid, az Isten embere. Attól, amit a király a papoknak és a levitáknak parancsolt, nem is tértek el semmiben, még a kincstár őrzése ügyében sem. Az egész költség készen állott Salamonnak attól a naptól kezdve, hogy megvetette az Úr házának alapjait, egészen addig a napig, amelyen befejezte. Ezután Salamon elment Ecjon-Geberbe és Elátba, a tenger partjára Edom földjén. Hirám ekkor szolgái által hajókat és tapasztalt tengerészeket küldött neki. Ezek Salamon szolgáival együtt elmentek Ofirba. Négyszázötven talentum aranyat hoztak onnan, és elvitték Salamon királynak.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
66 (65). ZSOLTÁR. A NÉP HÁLAÉNEKE
66 (A karvezetőnek – ének, zsoltár.) Ujjongjatok Istenemnek, földek mind, zengjétek nevének dicséretét! Járuljatok eléje dicsőítő énekkel! Mondjátok Istennek: Mily csodálatosak a te műveid! Az ellenség meghajol hatalmas erőd előtt. Imádjon téged az egész föld, és zengje dicséretedet, magasztalja nevedet! Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit: csodálatosat művelt az emberek között! A tengert szárazfölddé változtatta, lábukkal lépkedtek át az áron, benne leljük hát örömünk! Hatalmával kormányoz örökké, szeme vigyázza a nemzeteket, nehogy a lázadók elbízzák magukat. Dicsőítsétek Istenünket, ti pogány népek, harsogjátok dicséretét! Ő ad életet lelkünkbe, s nem hagyja, hogy meginogjon lábunk. Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk, ahogy az ezüstöt szokták, tűzben megvizsgáltál. A vadász hálójába tereltél, s nyomasztó terhet raktál a csípőnkre. Elnézted, hogy az emberek fejünket tapossák, tűzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis könnyebbülést adtál. Égőáldozattal lépek hajlékodba, teljesítem, amit megfogadtam: ahogy ajkamra jött s ahogy szám ígérte a szorongatottságban. Kövér juhok és kosok hájából áldozok fel, üszőket, bakokat ajánlok neked. Kik félitek Istent, gyertek ide mind, halljátok s elmondom, mily nagy dolgot tett velem! Még hozzá kiáltottam számmal, amikor nyelvem már zenghette dicséretét. Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr. Ámde Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgő szavamra. Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el, irgalmasságát nem vonta meg tőlem.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0