Salamon fő tisztségviselői.
4 Salamon király uralkodott egész Izrael fölött. S ezek voltak legfőbb tisztségviselői: Cádok fia, Azarja volt a pap; Sisa fiai, Elichaf és Achija voltak a titkárok; Achilud fia, Jehosafát volt a kancellár. [Jehojada fia, Benajahu volt a sereg vezére; Cádok és Ebjatár voltak a papok.] Nátán fia, Azarja volt a kormányzók feje; Nátán fia, Zabud volt a király barátja, és Achisár meg az udvarmester; Joáb fia, Eliab volt a sereg vezére Abda fia, Adorám volt a robotfelügyelő.A kormányzók Salamon idejében.
Salamonnak tizenkét kormányzója is volt, egész Izrael fölé rendelve, és nekik kellett gondoskodniuk a királyról és udvaráról; évente mindegyikük egy hónapig gondoskodott róla. A nevük: Hur fia Efraim hegyvidékén; Deker fia Makában és Saalbimban, Bet-Semesben, Elonban és Bet-Hananban; Hezed fia Arubbotban; hozzá tartozott Szochó és Hefer egész vidéke; Abinadab fia Dor egész dombvidékén; Salamon lánya, Tafaat volt a felesége; Achilud fia, Baana Taanachban és Megiddóban egészen Jokneámig, aztán egész Bet-Seánban Jiszreeltől lefelé, végül Bet-Seántól a Cartan közelében fekvő Abel-Mecholáig; Geber fia a gileádi Ramotban; hozzá tartoztak Jairnak, Manassze fiának, a duarjai Gileádban; neki volt alárendelve Argob kerülete Básánban, hatvan nagy város, falakkal és bronzzárakkal; Iddo fia, Achinabad Machanajimban; Achimaac Naftaliban; ő is Salamonnak egyik lányát vette feleségül, Baszmatot; Husai fia, Baana Áserben és a lejtőkön; Paruach fia, Jehosafát Isszachárban; Ela fia, Simi Benjaminban; Uri fia, Geber Gád földjén, Szichomnak, az amoriták királyának és Ognak, Básán királyának a földjén. Ezenkívül még egy helytartó is volt az országban. Júda és Izrael oly népes volt, mint a tenger fövenye, ettek-ittak, vigadtak.
6
Ekkor Salamon így szólt: „Az Úr azt ígérte, hogy felhőben fog lakni.
Megépítettem neked a lakóházat, hogy lakóhelyed legyen mindörökké.”
Salamon beszéde a néphez.
Aztán a király megfordult, köszöntötte Izrael egész gyülekezetét – mert ott állt Izrael egész gyülekezete –, és így szólt: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette kezével, amit szájával atyámnak, Dávidnak ígért. Azt mondta ugyanis: Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, sem várost nem választottam Izrael egyetlen törzséből sem, hogy ott templom épüljön nevemnek, sem férfit nem választottam, hogy népemnek, Izraelnek fejedelme legyen. De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztottam Dávidot, hogy népem fölött álljon. Atyám egykor elhatározta, hogy templomot épít az Úr, Izrael Istene nevének. Az Úr azonban azt mondta neki: Amikor elhatároztad, hogy templomot építesz nevemnek, helyes volt a szándékod. De nem te fogod a templomot fölépíteni, hanem a fiad, aki ágyékodból származik, az fogja a templomot nevemnek fölépíteni. Az Úr teljesítette is ígéretét, amelyet tett. Én léptem atyám, Dávid helyébe, én ültem Izrael trónján, amint az Úr megígérte, és én építettem fel a templomot az Úr, Izrael Istene nevének. Sőt, elhelyeztem benne a ládát is. Benne van a szövetség, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött.”Salamon templomszentelési imádsága.
Azután odaállt az Úr oltára elé, szemben Izrael gyülekezetével, és kiterjesztette a kezét. Salamon ugyanis egy kör alakú bronzemelvényt készíttetett, és az udvar közepére állíttatta. Öt könyök volt a hossza, öt könyök a szélessége és három könyök a magassága. Erre állt fel, majd Izrael gyülekezetével szemben letérdelt és kezét az ég felé tárva így imádkozott: „Uram, Izrael Istene, nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön. Megtartod szövetségedet és kegyes maradsz szolgáidhoz, akik teljes szívükből színed előtt járnak. Amint szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak is teljesítetted azt, amit ígértél. Mint a mai napon is, kezeddel teljesítetted, amit száddal mondtál. Uram, Izrael Istene, teljesítsd tehát ígéretedet, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak tettél, amikor azt mondtad: Ha fiaid vigyáznak útjaikra, és megtartják szövetségemet, ahogyan te megtartottad, akkor utódod sose fog hiányozni színem elől, Izrael királyi székéről. Uram, Izrael Istene, valósuljon meg tehát ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél. De hát valóban lehetséges az, hogy az Isten az emberek között lakjék? Ha a menny és az egek egei nem képesek befogadni, akkor még kevésbé ez a templom, amelyet építettem. Tekints szolgád imádságára és esdeklésére, Uram, Istenem, hallgasd meg a könyörgést és az imádságot, amelyet szolgád hozzád intéz. Nappal és éjjel legyen a szemed nyitva e ház fölött, a hely fölött, amelyről kijelentetted, hogy nevedet ott helyezed el. Hallgasd meg az imát, mellyel szolgád e hely felé fordul! Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek esdeklését, amelyet ezen a helyen könyörögve intéz hozzád! Hallgasd meg lakóhelyedről, az égből, hallgass meg, és légy irgalmas! Ha valaki vétkezik embertársa ellen, és kész megesküdni vele szemben: amikor esküt tesz templomod oltára előtt, hallgasd meg az égből, és tégy igazságot szolgáid között. Torold meg a gonosz tettét, hulljon vissza a fejére, s szolgáltass igazságot az igaznak, fizess meg neki igaz volta szerint. Ha néped, Izrael, vétkei miatt vereséget szenved ellenségétől, de aztán megtér, megvallja nevedet, könyörög és esdekel színed előtt e templomban, hallgasd meg az égből, bocsásd meg vétkét népednek, Izraelnek, és vezesd vissza őket e földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál. Ha bezárul az ég, és elmarad az eső, mert vétkeznek ellened, de aztán könyörögnek hozzád ezen a helyen, megvallják nevedet, és megtérnek bűneikből, mivel megbüntetted őket; hallgasd meg az égből, bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izraelnek bűneit, tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földednek, amelyet örökségül adtál népednek. Ha éhínség, pestis, aszály, gabonaragya, sáska vagy féreg támad az országban, ha ellenségei ostromolják valamelyik város kapuját, ha bármilyen csapás vagy nyomorúság sújtja, de aztán felismerik a csapást és a nyomorúságot, és kitárják kezüket ebben a templomban, minden imádságot és minden esdeklést, akár egyes emberek, akár Izrael egész népe intézi hozzád, hallgasd meg az égből, lakóhelyedről, és légy irgalmas! Fizess meg kinek-kinek tettei szerint, ahogy szívét ismered, mert egyedül te ismered az emberek fiainak szívét. Akkor majd félnek tőled, és mindig a te utaidon járnak, akik csak azon a földön élnek, amelyet atyáiknak adtál. Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, hanem messze földről jön a te nagy neved, erős kezed és kinyújtott karod miatt, ha eljön és imádkozik ebben a templomban: hallgasd meg az égből, lakóhelyedről. Tedd meg mind, amiért hozzád kiált az idegen, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy tiszteljen téged, mint néped, Izrael; s tudja meg, hogy tőled kapta nevét e templom, amelyet építettem. Ha néped hadba vonul ellenségei ellen az úton, amelyen te küldöd őket, és ha imádkozik hozzád e választott város és e templom felé fordulva, amelyet nevednek építettem, hallgasd meg az égből imádságukat és esdeklésüket és szolgáltass nekik igazságot. Mivel vétkezni fognak ellened, mert hisz nincs ember, aki ne vétkeznék, fölgerjed ellenük haragod, és ellenség kezére adod őket, azok pedig fogságba hurcolják őket, távoli vagy közeli földre. De ha szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba hurcolják őket, bűnbánatot tartanak, könyörögnek hozzád fogságuk helyén és megvallják: »Vétkeztünk, istentelenséget és gonoszságot műveltünk«, ha egész szívükből és egész lelkükből hozzád térnek fogságuk földjén, amelyre majd elhurcolják őket; s ha imádkoznak hazájuk felé fordulva, amelyet atyáiknak adtál, e város irányába, amelyet kiválasztottál, és e templom irányába, amelyet nevednek építettem, akkor hallgasd meg az égből, lakóhelyedről könyörgésüket és esdeklésüket. Szolgáltass nekik igazságot, és bocsáss meg népednek, még ha vétkezett is ellened. Kérlek, ó Istenem, szemed legyen nyitva és füled figyeljen oda az imádságra, amelyet e helyen mondanak! Most pedig Uram, Isten, térj nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája! Papjaid, Uram, Isten, öltsék magukra üdvösségedet, és szentjeid örüljenek jótéteményeidnek! Uram, Isten, ne fordulj el fölkented arcától, hanem emlékezzél meg szolgád, Dávid iránt tanúsított irgalmadról.”65 (64). ZSOLTÁR. HÁLAIMA
65 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára, ének.) Téged illet a dicsőítés Sionban, Istenem, neked tesznek fogadalmakat. Te meghallgatod a kéréseket, ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket. Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék. Eltelünk házad javaival, templomodnak szentségével. Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak. Te, aki erőddel megszilárdítod a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad. Te csendesíted el a tenger morajlását, hullámainak vészjósló zúgását. A népek háborognak; félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit. Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bőségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel; jó termést adtál gabonából, s a földet is előkészítetted: barázdáit megöntözted, göröngyeit simára porlasztottad, esővel fellazítottad, és a sarjadó vetést megáldottad. Jóságod koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bőség; pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek; a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt!Előző nap Olvasási terv Következő nap