2911 A filiszteusok összes csapatukat Afeknál gyűjtötték egybe, Izrael fiai meg Jiszreel közelében táboroztak. 22 Amikor a filiszteusok vezérei felvonultak századaikkal és ezredeikkel, és végül Dávid is elvonult embereivel Achis előtt, 33 a filiszteusok vezérei így szóltak: „Mit akarnak itt ezek a héberek?” Achis ezt válaszolta a filiszteusok vezéreinek: „De hisz ez Dávid, Saulnak, Izrael királyának a szolgája. Egy vagy két éve nálam van, s nem találtam benne semmi kivetnivalót attól a naptól fogva, hogy hozzám szegődött mind a mai napig.” 44 De a filiszteusok vezérei fölháborodtak miatta, és azt mondták: „Küldd haza ezt az embert. Menjen vissza arra helyre, amelyet kijelöltél neki. Ne szálljon velünk együtt harcba, nehogy ellenünk forduljon a csatában. Mert mi egyébbel szerezhetné vissza ura kegyeit, mint ezeknek az embereknek a fejével? 55 Hiszen ez az a Dávid, akiről ezt énekelték körtáncot járva: Saul legyőzte ezreit, Dávid meg tízezreit!” 66 Erre Achis hívatta Dávidot, és azt mondta neki: „Amint igaz, hogy az Úr él: megbízható vagy, s kedvemre volna, hogy a táborban mindenüvé elkísérj, mert nem találtam benned semmi álnokságot attól a naptól, amikor hozzám szegődtél, mind a mai napig. De a vezérek szemében nem vagy megbízható. 77 Azért fordulj vissza, és menj békében, nehogy olyat tégy, ami a filiszteusok vezéreinek nem tetszik.” 88 Dávid így válaszolt Achisnak: „De hát mit tettem, vagy mit vethetsz a szemére szolgádnak attól a naptól, amelyen a szolgálatodba léptem, egészen mostanáig, hogy nem vonulhatok ki veled, s nem harcolhatok uram királyomnak az ellenségei ellen?” 99 Achis azt felelte: „Magad is tudod, hogy kedves vagy nekem, akár Istennek egy angyala, de hát a filiszteusok vezérei azt mondták: Nem szállhat velünk együtt harcba. 1010 Így hát holnap reggel indulj el, te és urad szolgái, akik veled jöttek, és menjetek arra a helyre, amelyet kijelöltem nektek. Ne táplálj haragot szívedben, mert kedvellek. Jó korán, mihelyt kivilágosodik, induljatok és menjetek.” 1111 Így Dávid kora reggel elindult embereivel, és visszatért a filiszteusok országába, a filiszteusok meg Jiszreel felé vonultak.
Hadjárat az amalekiták ellen.
3011 Amikor Dávid harmadnap Ciklagba ért az embereivel, az amalekiták betörtek a Negebre és Ciklagba. Kifosztották Ciklagot és lángba borították. 22 Az asszonyokat és mindenkit, aki csak ott volt, apraját-nagyját foglyul ejtették. Nem öltek meg senkit, de magukkal vitték a foglyokat, aztán folytatták útjukat. 33 Amikorra Dávid a városba ért embereivel, már égett, az asszonyokat, fiaikat és lányaikat meg elhurcolták fogságba. 44 Erre Dávid és emberei hangos sírásban törtek ki, s addig sírtak, míg bele nem fáradtak. 55 Dávid két feleségét, a jiszreeli Achinoamot és Abigailt, a kármeli Nabal feleségét is elhurcolták. 66 Dávid nagy szorultságban volt, mert az emberek arról beszéltek, hogy megkövezik. Emberei ugyanis mind nagyon el voltak keseredve a fiaik és a lányaik miatt. De Dávid bátorságot merített az Úrból, Istenéből. 77 Azt mondta Ebjatár papnak, Achimelech fiának: „Hozd ide nekem az efodot!” Ebjatár odavitte Dávidnak az efodot. 88 Akkor Dávid megkérdezte az Úrtól: „Üldözőbe vegyem ezt a rablóbandát? Utolérem őket?” Ezt a választ kapta: „Vedd őket üldözőbe! Utoléred őket, és kiszabadítod a foglyokat.” 99 Erre Dávid elindult a hatszáz emberrel, aki vele tartott. Amikor a Bezor-patakhoz értek, 1010 Dávid négyszáz emberrel folytatta az üldözést, kétszázan meg, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy átkeljenek a patakon, ott maradtak. 1111 A határban találkoztak egy egyiptomival, és Dávid elé vezették. Adtak neki kenyeret enni és vizet inni. 1212 Amikor egy darab fügés kalácsot meg néhány szem mazsolát is adtak neki és megette, ettől magához tért. Három nap és három éjjel sem nem evett, sem ivott semmit. 1313 Dávid most megkérdezte: „Kié vagy és honnét való?” „Egy fiatal egyiptomi vagyok – felelte –, egy amalekitának a rabszolgája. Az uram otthagyott, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem. 1414 Portyán voltunk a kereták Negebjén, Júda és Kaleb Negebjén, s lángba borítottuk Ciklagot.” 1515 Dávid megkérdezte: „Elvezetnél ehhez a rablóbandához?” „Ha megesküszöl – válaszolta –, hogy nem ölsz meg, sem uramnak ki nem szolgáltatsz, elvezetlek ahhoz a bandához.” 1616 Mire odavezette őket, akkorra már szétszéledtek az egész vidéken, és örömünnepet ültek a gazdag zsákmány miatt, amelyet a filiszteusok földjéről és Júda földjéről magukkal hoztak. 1717 De Dávid virradattól napnyugtáig kaszabolta őket, és így betöltötte rajtuk az átkot. Azon a négyszáz legényen kívül, aki tevére szállt és úgy menekült, nem maradt élve egyetlen egy sem. 1818 Így Dávid visszaszerzett mindent, amit az amalekiták elraboltak. A két feleségét is visszaszerezte Dávid. 1919 Nem hiányzott semmi sem a legkisebb dologtól a legnagyobbig, a zsákmánytól a fiaikig és lányaikig mindabból, amit elraboltak tőlük. Mindent visszaszerzett Dávid. 2020 Fogták a nyájakat meg a csordákat és előtte terelve őket így szóltak: „Lám, Dávid zsákmánya!” 2121 Dávid visszatért a kétszáz emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy kövessék, s kiket otthagyott a Bezor-pataknál. Ezek Dávid elé mentek és a csapat elé, amely kísérte, és Dávid meg a csapat felé közeledve megkérdezték, hogy vannak. 2222 De a semmirekellő és rosszindulatú emberek azok közül, akik elmentek Dáviddal, szót emeltek, és azt mondták: „Mivel nem tartottak velünk, ne adjunk nekik semmit a zsákmányból, amelyet szereztünk. Csak a feleségét meg a gyerekeit kapja vissza mindenki. Vegyék őket, aztán menjenek.” 2323 Dávid azonban így szólt: „Ne tegyetek így, amikor az Úr megsegített minket: védelmezett és a hatalmunkba adta azt a rablóbandát, amely ellenünk támadt. 2424 Mit gondoltok ebben a dologban? Hiszen aki harcba száll, annak akkora a része, mint aki a málha mellett marad. Így hát egyforma részt kell kapniuk!” 2525 Ettől a naptól ezt törvénnyé és szokássá tette Izraelben mind a mai napig. 2626 Amikor Dávid Ciklagba ért, a zsákmányból egy részt elküldött Júdába, az öregeknek, a városaik sorrendjében ezzel az üzenettel: „Ezt kapjátok ajándékul az Úr ellenségeitől szerzett zsákmányból.” 2727 (Az öregeknek) Betulba, a Negebre, Rámába és Jattirba; 2828 Aroerbe, Szifmotba és Estemoába; 2929 Kármelbe, a jerachmeeliták városaiba és a keniták városaiba; 3030 Hormába, Bor-Asanba és Eterbe; 3131 Hebronba és minden helységbe, ahol Dávid megfordult az embereivel.
A Gilboa melletti csata; Saul halála.
3111 Amikor a filiszteusok megtámadták Izrael fiait, Izrael fiai megfutamodtak a filiszteusok elől, és Gilboa hegyén mindenfelé elesettek hevertek. 22 A filiszteusok közel férkőztek Saulhoz és fiaihoz, és megölték Jonatánt, Abinadabot és Malki-Suát, Saul fiait. 33 Saul körül is tombolt a harc. Az íjászok célba vették és súlyosan megsebesítették. 44 Ekkor meghagyta fegyverhordozójának: „Vond ki kardodat és szúrj le, különben jönnek ezek a körülmetéletlenek és elbánnak velem. Ám fegyverhordozója vonakodott. Erre Saul kihúzta kardját és beledőlt. 55 Amikor fegyverhordozója látta, hogy Saul halott, ő is kardjába dőlt és meghalt mellette. 66 Így ugyanazon a napon halt meg Saul, három fia és fegyverhordozója. 77 Amikor Izrael fiai, akik a völgy másik oldalán voltak, látták, hogy megfutamodtak, s hogy Saul és fiai odavesztek, elhagyták városaikat és menekültek. Erre a filiszteusok mentek és betelepedtek oda. 88 Amikor másnap a filiszteusok odamentek, hogy kifosszák az elesetteket, ott találták Sault és három fiát Gilboa hegyén elterülve. 99 Levágták Saulnak a fejét, leszedték róla a fegyverzetét és körbeküldték a filiszteusok földjén, hogy így tudtukra adják bálványaiknak és a népnek az örömhírt. 1010 Fegyverzetét Asztarte templomában helyezték el, testét azonban kitűzték Bet-San falára. 1111 Amikor a gileádi Jábes lakói hírét vették, mit tettek a filiszteusok Saullal, 1212 fogta magát az összes fegyverforgatásra alkalmas férfi, egész éjszaka gyalogolt és elhozta Bet-San faláról Saulnak a holttestét, valamint a fiai holttestét, aztán Jábesbe vitték és ott elégették. 1313 Aztán fogták csontjaikat és eltemették a tamariszkusz alá Jábesben, és hét napon át böjtöltek.
1811 (A karvezetőnek – Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.) 22 Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól]. 33 Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, 44 akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől. 55 Körülvettek a halál örvényei, Beliál hullámai rémítettek, 66 az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak. 77 Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez. 88 Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.) 99 Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat]. 1010 Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott. 1111 Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant. 1212 Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő. 1313 Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő. 1414 Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát. 1515 Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket. 1616 Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától. 1717 Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről. 1818 Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam. 1919 A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt. 2020 Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett. 2121 Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem. 2222 Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől. 2323 Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam. 2424 Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam. 2525 Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem. 2626 Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. 2727 A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra. 2828 A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod. 2929 Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet. 3030 Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át. 3131 Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket. 3232 Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk? 3333 Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat. 3434 Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel. 3535 Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta. 3636 Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem. 3737 Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott. 3838 Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek. 3939 Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak. 4040 A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad. 4141 Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem. 4242 Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk. 4343 Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket. 4444 Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek, 4545 és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet kerestek, 4646 az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból. 4747 Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének! 4848 Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem. 4949 Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál. 5050 Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek. 5151 Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.