Ábrahám áldozata.
22 Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. Akkor ezt mondta neki: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked.” Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. Ábrahám azt mondta a szolgáknak: „Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok.” Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: „Atyám!” Az válaszolt: „Igen, fiam!” Ez azt mondta: „Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.” Így mentek tovább egymás mellett. Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte, a fa tetejére. Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. Az folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. Ábrahám így nevezte a helyet: „az Úr gondoskodik”, ezért mondják mind a mai napig: „A hegyen, ahol az Úr gondoskodik.” Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, és mondta: „Magamra esküszöm – ez az Úr szava –, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra.” Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak, és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt.Nachor utódai.
A történtek után hírül hozták Ábrahámnak: Milka is fiúkat szült testvérednek, Nachornak: Ucot, az elsőszülöttet és testvéreit: Buszt, Kemuelt, Aram atyját, Keszedet, Hászót, Pildást, Jidláfot és Betuelt. (Betuel nemzette Rebekkát.) Ezt a nyolcat szülte Milka Nachornak, Ábrahám testvérének. Reuma nevű mellékfelesége is szült, mégpedig Tebachot, Gachamot, Tachast és Maachát.A pátriárkák sírja.
23 Sára életkora 127 esztendőt tett ki. Ekkor halt meg Sára Kirjat-Arbában, vagyis Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám elkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást. Azután Ábrahám fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hettitákhoz: „Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem.” A hettiták így válaszoltak Ábrahámnak: „Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz köztünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat.” Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hettiták előtt, és így szólt hozzájuk: „Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál, hogy a machpelai barlangot, ami az övé, és birtokának szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek.” Efron éppen a hettiták között ült. A hettita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hettita jelenlétében, aki eljött a város kapujához: „Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!” Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt, és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: „Igen, ha te… De mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat.” Efron ezt válaszolta Ábrahámnak: „Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüstsékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat!” Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hettiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüstsékel, ahogy az a kereskedők körében járja. Így Efron telke, amely Machpelában, Mamrétól keletre feküdt, a telek a rajta levő barlangokkal, s körös-körül a telek egész területén levő fákkal – az összes hettita jelenlétében, aki a város kapujához jött – átment Ábrahám birtokába. Ezután Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát a barlangban, a machpelai telken, Mamrétól keletre, Kánaán földjén. Így a telek a rajta levő barlanggal a hettitáktól jogszerűen Ábrahámra szállt, temetőhelyül.Isten bölcsessége belátást kíván
11 Ekkor a naamai Cofár szólalt meg: Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek? Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat, nincs, ki szembeszállna gúnyos beszédeddel. Magadról azt mondod: tiszta az életem, tiszta voltam mindig a szemedben. Bárcsak újra szólna hozzád az Isten, megnyitná ellened ismét a száját, s feltárná előtted a mély bölcsességet, amelyen elámul az értelem. Tudd meg: a bűnödet kéri számon tőled! Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét? Magasabb az égnél – mit tesz ennek láttán? Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod? Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné. Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!” Tudja, hogy az ember tele hamissággal, ismeri a bűnét, azt is szemmel tartja. Észre térhet néha az üresfejű ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat. Nos, hozd bensődet rendbe, és terjeszd fel a kezedet! Ha elveted kezedből mind, ami bűnös, és sátradban nem adsz szállást a bűnnek, fejedet akkor magasra tarthatod, lábad szilárdan áll, és nincs mitől tartanod. Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vízre. Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik. Biztonságban leszel, mert lesz reménységed, biztos fedél alatt nyugodtan pihenhetsz. Ha aludni akarsz, senki sem riaszt fel, sokan lesznek, akik hízelegnek neked. Közben a bűnösöknek megtörik a szemük, menedékhelyüket is elveszítik, reményük csak az, hogy kilehelik lelkük.Isten bölcsessége és hatalma
12 Jób válaszolt erre és így szólt: Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok. Nekem is van eszem, akárcsak tinektek, én sem állok hátrább, mint ahol ti álltok. Mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok? Gúnynak céltáblája barátai előtt, ki az Istent hívja, hogy feleljen neki? A jámbort és igazat gúnydallal csúfolják. Balsorsnak csúfság jár, véli a gondtalan, kiknek ingadozik lábuk, azoknak kéznél van. A rablók sátrát békesség lakja, az istenkáromlóké meg csupa biztonság, akik az Istent kezükbe merik venni. Kérdezd csak a barmot, az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked. Tanítód lesz, mi a földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked. Ki az, ki mindebből ne tudná meglátni, hogy az Isten keze teremtett mindent? Kezében van minden élőlény párája, és éltető lelke az emberi testnek. Ne válogassa meg a fül a szavakat, mint ahogy az íny ízleli az ételt? Bölcsesség lakik a megőszült emberben, és okosság rejlik a hosszú életben. Övé a bölcsesség és a hősi erő, nála lakik a tanács és okosság. Amit összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik. A víz beivódik, hogyha elrekeszti, ha szabadon hagyja, szétárad a földön. Az értelem s okosság az ő tulajdona, övé a tévelygő s félrevezetője. A tanácsurakat butasággal veri, még a bírákat is bolonddá teszi. Hogyha a királyok övét leoldozza, helyette kötelet csavar derekukra. A papokat mezítláb járatja, a hatalmas urakat meg a porba sújtja. A megbízhatók ajkán megakasztja a szót, és az öregeknek az eszüket veszi. Megvetést zúdít a nemes emberekre, és az erőseknek övét meglazítja. Leleplezi, amit elrejt a sötétség, s napvilágra hozza a halál árnyékait. Népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti őket, aztán eltörli. Az ország kormányzóit megfosztja eszüktől, úttalan pusztákon hadd tévelyegjenek. Fény nélkül, sötétben tapogatóznak, támolyognak, mintha ittasok volnának.
Akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet, s mind a helyes utat.
Mert bölcsesség költözik szívedbe, és felvidítja lelkedet a tudás;
a megfontolás virraszt fölötted, és az értelem lesz az oltalmazód,
hogy megóvjon a rossz úttól, s az emberektől, akik hamisságot szólnak,
s elhagyják az egyenes utat, hogy a sötétség útjain járjanak;
akiknek örömet szerez, ha rosszat tehetnek, s akik ujjonganak a rút álnokságon;
akiknek az útja tele kanyarokkal, és akik szeretnek görbe úton járni.