1011 „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. 22 Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. 33 Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. 44 Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. 55 Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.” 66 Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. 77 Jézus folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu. 88 Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. 99 Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. 1010 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. 1111 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. 1212 A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. 1313 A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. 1414 Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, 1515 mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. 1616 De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor. 1717 Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. 1818 Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.” 1919 E beszéd miatt ismét szakadás támadt a zsidók között. 2020 Sokan közülük azt mondták: „Ördög szállta meg és megháborodott. Minek hallgatják?” 2121 Mások így vélekedtek: „Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy vissza tudja adni az ördög a vaknak a szeme világát?”
VI. A TEMPLOMSZENTELÉS ÜNNEPE
Jézus Isten Fiának nevezi magát.
2222 A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. 2323 Jézus éppen a templomban járt, Salamon csarnokában. 2424 A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan.” 2525 „Mondtam már nektek – felelte Jézus –, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek mellettem. 2626 Mégsem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. 2727 A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. 2828 Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. 2929 Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. 3030 S én és az Atya egy vagyunk.” 3131 A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni. 3232 Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” „Nem jótettedért kövezünk meg – 3333 felelték a zsidók –, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat.” 3434 Jézus folytatta: „Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? 3535 Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, 3636 akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? 3737 Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem. 3838 De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.” 3939 Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül.
Jézus átkel a Jordánon.
4040 Ezután Jézus ismét átment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. 4141 Sokan fölkeresték, mert így gondolkodtak: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit mondott róla (Jézusról), az mind igaznak bizonyult.” 4242 És sokan hittek benne.
Lázár feltámasztása.
1111 Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. 22 Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. 33 A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” 44 Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” 55 Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. 66 Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, 77 s akkor szólt a tanítványoknak: „Menjünk vissza Júdeába!” 88 „Mester – felelték a tanítványok –, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?” 99 Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. 1010 Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” 1111 Aztán így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” 1212 „Uram, ha alszik, akkor meggyógyul” – felelték a tanítványok. 1313 Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt. 1414 Ezért Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt. 1515 Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!” 1616 Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!” 1717 Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. 1818 Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. 1919 Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. 2020 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. 2121 „Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. 2222 De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” 2323 Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” 2424 „Tudom, hogy feltámad – mondta Márta – majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” 2525 Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. 2626 Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” 2727 „Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” 2828 E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.” 2929 Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. 3030 Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. 3131 Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. 3232 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” 3333 Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. 3434 „Hova tettétek?” – kérdezte megindultan. „Gyere, Uram – felelték –, és nézd meg!” 3535 Jézus könnyekre fakadt. 3636 Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” 3737 Némelyek azonban így vélekedtek: „Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?” 3838 Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. 3939 „Hengerítsétek el a követ!” – szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” 4040 Jézus így felelt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” 4141 Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 4242 Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.” 4343 E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” 4444 S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.” 4545 A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne. 4646 Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és hírül vitték, amit Jézus tett. 4747 Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: „Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz. 4848 Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is.” 4949 Egyikük, Kaifás, aki abban az évben a főpap volt, így vélekedett: „Nem értitek a dolgot! 5050 Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon.” 5151 De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért, 5252 s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. 5353 Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik. 5454 Jézus ezért nem járt többé nyíltan a zsidók között, hanem visszavonult a puszta szélén fekvő egyik városba, Efraimba, és ott tartózkodott tanítványaival.
VII. AZ UTOLSÓ HÚSVÉT
A közelgő húsvét.
5555 Közel volt a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak. 5656 Keresték Jézust a templomban, és tanakodtak egymás közt: „Mit gondoltok, eljön az ünnepre?” 5757 A főpapok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse, hogy így elfoghassák.
A betániai vacsora.
1211 Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. 22 Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. 33 Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. 44 Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: 55 „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” 66 De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. 77 Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. 88 Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” 99 Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 1010 Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 1111 mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban.
Bevonulás Jeruzsálembe.
1212 Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. 1313 Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” 1414 Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: 1515 „Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” 1616 Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. 1717 S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. 1818 Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte. 1919 A farizeusok ellenben szemére vetették egymásnak: „Lám, nem mentetek semmire. Nézzétek, az egész világ követi.”
Jézus megjövendöli megdicsőülését.
2020 Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják az Istent, volt néhány görög is. 2121 Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” 2222 Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp odamentek és elmondták Jézusnak. 2323 Jézus ezt válaszolta: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. 2424 Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. 2525 Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. 2626 Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. 2727 Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. 2828 Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem.” 2929 A nép, amely ott ácsorgott, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” 3030 Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok. 3131 Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. 3232 Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” 3333 Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal hal meg. 3434 A nép azonban ellene vetette: „Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogy mondhatod hát, hogy az Emberfia fölmagasztaltatik? Ki az Emberfia?” 3535 Jézus így válaszolt: „Már csak rövid ideig marad köztetek a világosság. Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. Aki sötétben jár, nem tudja, hova megy. 3636 Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” Ezeket mondta Jézus, aztán elment, és többé nem mutatkozott.
A zsidók hitetlensége.
3737 Jóllehet ennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne. 3838 Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: „Uram, ki hitt a szavunknak, és az Úr ereje ki előtt vált nyilvánvalóvá?” 3939 Nem tudtak hinni, amint Izajás ezt is megjövendölte: 4040 „Szemüket elvakította, szívüket megkeményítette, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket.” 4141 Ezt mondta Izajás, amikor látta dicsőségét és jövendölt róla. 4242 Mégis, még a tanács tagjai közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából. 4343 Mert többre tartották az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét. 4444 Jézus azonban fennhangon hirdette: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött, 4545 s aki lát, azt látja, aki küldött. 4646 Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben. 4747 Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. 4848 Van annak bírája, aki elvet és nem fogadja el szavaimat: a tőlem hirdetett tanítás ítéli majd el az utolsó napon. 4949 Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek. 5050 S tudom, hogy parancsa örök élet. Így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta.”
611 Fiam, ha kezességet vállaltál másért, idegennek adtad a kezed, 22 s így szád szava által tőrbe estél, ha foglyává váltál saját szavaidnak, 33 akkor, hogy szabadulj, fiam, ezt tegyed, mert embertársad kezébe kerültél: Menj, siess és zaklasd embertársadat. 44 Ne hunyd be szemedet álomra, a szempilládat ne hagyd elszunnyadni! 55 Mint zerge a hálóból, szabadítsd ki magad, vagy mint a madár a tőrből!
A lusta és a hangya
66 Te lusta, menj el a hangyához, nézd meg, hogy mit csinál és akkor bölcs leszel: 77 Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki, 88 nyáron mégis megszerzi élelmét, aratás idején összegyűjti eledelét. 99 S te lusta, meddig akarsz még heverészni? Mikor akarsz végre fölkelni álmodból? 1010 „Még egy kis alvás, még egy kis szendergés, keresztbefont karral még egy kis pihenés!” 1111 Így rád tör a szegénység, mint az útonálló, s mint valami koldus, a nyomor.