10
1Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
(Ján 17,8)
2A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
(Ján,10 27.)
5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
(Ján 13,10)
6Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
(Ján 6,64)
7Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
(1Kir 8,41.42)
8Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
(Mát 23,8-10;1Kor 8,6)
9Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
(Ján 3,35;13,3;Ján 5,21)
10A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
(1Ján 5,20)
11Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
(Ésa 40,11; Ezék 34,23;37,24;1Ján 3,16)
12A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
(Ésa 53,7.8)
13A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
(Zsolt 41,10)
14Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
(Ján,10 27.)
15A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
(Ján 7,29)
16Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
(Ésa 49,6; Luk 2,30-32; Eféz 2,12.13)
17Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
(Ésa 53,12)
18Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
(Ján 21,20)
19Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
(Ján 7,12;9,16)
20És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
(Ján 7,20;8,48)
21Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
22Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
(Ján 22,6;26,12.13)
24Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
(Ján 12,6)
25Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
(Ján,10 38. Ján 5,36.)
26De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
(Zsid 9,14)
27Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
(Ján,10 14.)
28És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
(Ján 6,39;17,12;18,9;Róm 8,34-39)
29Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
(Ján 15,12.3Móz;19,18; Mát 22,39; Gal 6,2; Jak 2,8.1Pét;1,22.1Ján;2,5.8-10;3,11;4,16.21)
30Én és az Atya egy vagyunk.
(Ján 17,11)
31Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
(Ján 8,59)
32Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
33Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
(Ján 5,18;8,38;10,33; Mát 26,65; Fil 2,6)
34Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
(Zsolt 82,6)
35Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
(Ján 25,10.12;26,1;Ján,10 20. 29.)
36Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
(Ján 12,26;17,24.1Thess;4,17)
37Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
38Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
(Ján,10 25.;Ján 14,10.11;17,21.22)
39Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
(Gal 1,17)
40És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
(Ján 1,28;3,23)
41És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
(Gal 1,23)
42És sokan hivének ott ő benne.
(Ján 12,45)
11
1Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
(Luk 10,38.39)
2Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
(Ján 12,1; Mát 26,7; Márk 14,3)
3Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
(2Kor 11,32.33)
4Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
(Ján 15,7.16;16,23.24; Mát 7,7; Márk 11,24)
5Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
(Ján 11,49.50)
6Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
(Mát 26,58; Márk 14,54; Luk 22,54)
7Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
8Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
(Ján 10,31.39)
9Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
10De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
11Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
(Ján 17,21.23)
12Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
14Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
15És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!
(Ján 7,16)
16Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
(Mát 26,69; Márk 14,66.67; Luk 22,56)
17Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
(Ján 15,26;16,7)
18Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
(Mát 26,74; Márk 14,72; Luk 22,60)
19És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
(Ján,11 3.)
20Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
(Ján 13,19)
21Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
23Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
(Mát 20,19; Márk 10,33; Luk 18,32)
24Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
(Ján 5,29; Dán 12,2)
25Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
(Ján 13,10)
26És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
27Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
(Ján 6,69)
28És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
29Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
(Ján 14,13;16,23.1Ján;3,22)
30Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
(Mát 27,15; Márk 15,6; Luk 23,17)
31A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
(Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Csel 3,14)
32Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
(Ján 14,15)
33Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
34És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
(Eféz 5,2;Ján 13,34)
35Könnyekre fakadt Jézus.
(3Móz 11,1.5Móz;14,7.19; Ezék 4,14)
36Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
37Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
38Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
(Mát 28,19;Ján 14,13;16,23.24)
39Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
40Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
(Ján 7,7)
41Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
42Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
(Ján 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40)
43És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
(Mát 24,9)
44És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
(Ján 9,41; Luk 12,47.48)
45Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
46De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
(Ján 14,11-15; Jel 22,8.9)
47Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
(Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2)
48Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
(Ján 14,26;16,7; Luk 24,49)
49Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
(Ján 18,14)
50Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
(Mát 27,37; Márk 15,26; Luk 23,38)
51Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
(Ján 15,21)
53Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.
(Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2)
54Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
(Mát 27,35; Márk 15,24; Luk 23,34)
55Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.
(Zsolt 22,19)
56Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
(Ján 7,11)
57A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.
(Luk 2,14; Ján 14,27; Róm 5,1)
12
1Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
(Mát 26,6; Márk 14,3)
2Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele.
(Zsolt 69,22)
3Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
(Ján 12,31)
4Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:
(Ján 1,3; Luk 24,1; Ján 20,1; Ján 21,1)
5Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?
(5Móz 21,23)
6Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
(Ján 13,29)
7Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
(Ján 17,10)
8Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
(5Móz 15,11; Mát 26,11; Márk 14,7)
9A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.
(Ján 11,43.44)
10A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
(2Móz 12,46)
11Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
(Zak 12,10)
12Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
(Ján 7,13;9,22;12,42;Mát 27,57; Márk 15,42; Luk 23,50)
13Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
(Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26)
14Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
15Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
(Zak 9,9)
16Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
17A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
(Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1)
18Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
19Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
(Ján 17,8)
20Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
21Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
(Ján 1,45)
22Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
(Ján,12 27.)
23Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
(Ján 17,1)
24Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
(Mát 26,31; Márk 14,27)
25A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
(Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33)
26A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
(Ján 14,3;17,24.1Thess;4,17)
27Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
(Ján 3,35;13,3;Ján 5,21)
28Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
(1Ján 5,20)
29A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
(Ján 4,34)
30Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
(Márk 16,9)
31Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
(Ján 8,1.4)
32És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
(Ján 3,14;8,28)
33Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
(Ján 16,27)
34Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
(2Sám 7,13; Zsolt 72,17;89,29.36; Zsolt 110,4; Ésa 9,6.7; Ezék 37,25; Dán 2,44;7,14.27)
35Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
(Ján 1,9;1Ján 2,10)
36Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
(Ján,12 21.;Ján 10,30)
37És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
(Ján 6,39;10,28;18,9;Ján 13,18; Zsolt 41,10)
38Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
(Ésa 53,1)
39Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
(Mát 16,19;18,18)
40Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
(Ésa 6,9; Mát 13,14; Márk 4,12; Luk 8,10; Csel 28,27; Róm 11,8)
41Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
(Ésa 6,1)
42Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
(Ján 7,48)
43Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
(Ján 5,44)
44Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
(Zsid 9,14)
45És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
(Ján 14,9)
46Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
(Ján 8,12;9,5)
47És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
(Ján 3,17)
48A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
49Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
(Ján 14,10)
50És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.
6
1Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:
(Máté 5,7)
2Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
(Zsolt 34,10)
3Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
(Péld 26,15; Préd 4,5)
4Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
(Péld 21,11)
5Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.
(Péld,6 13. Péld 28,24.)
6Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
7A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
9Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
(Péld 31,4.5)
10Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
(Péld 24,33.34; Préd 4,5.6)
11Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
(Péld 24,34)