3811 (Dávid zsoltára, emlékezésre.) 22 Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban! 33 Mert nyilaid belém hatolnak, és kezed rám nehezedik. 44 Nincs erő testemben, mivel haragszol rám, s mert vétkeztem, nincs épség csontomban. 55 Fejem fölött túlontúl összecsapott a bűn, és hatalmas teherként rám nehezedik. 66 Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt. 77 Törődött vagyok, meggörnyedtem, s naphosszat szomorúan járok. 88 Ágyékomban emészt a gyulladás, testemben semmi sem ép többé. 99 Elgyöngültem és levert vagyok, szívem fájdalmában felzokogok. 1010 Uram, kívánságom világos előtted, sóhajtásaim nem maradnak rejtve. 1111 Szívem remeg, erőm elhagy, szememből kialszik a fény. 1212 Barátaim, rokonaim elfordulnak nyomorúságomtól, s akik közel voltak, távol maradnak. 1313 Csapdát vetnek, akik életemre törnek, pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, s fondorlattal hálóznak be folyvást. 1414 De már nem is hallom, olyan vagyok, mint a süket, olyan lettem, mint a néma, aki nem nyitja ki száját. 1515 Olyan lettem, mint aki nem hall többé, akinek szájában nincs több felelet. 1616 De mert benned bízom, Uram, te meghallgatsz, Uram és Istenem! 1717 Azt mondom: „Ne mulassanak rajtam, ne nevessenek, ha botlik a lábam.” 1818 Valóban közel vagyok a pusztuláshoz, s a fájdalom nem hagy el soha. 1919 Ezért beismerem vétkemet, és bánkódom bűnöm miatt. 2020 De hatalmasok, akik ok nélkül bántanak, és sokan vannak, kik jogtalanul gyűlölnek. 2121 A jót rosszal viszonozzák nekem, s megtámadnak, mert az igazságot keresem. 2222 Uram, ne hagyj magamra, Istenem, ne maradj távol tőlem! 2323 Siess segítségemre, Uram, üdvösségem!
39 (38). ZSOLTÁR. AZ EMBER KICSISÉGE
3911 (A karvezetőnek Jedutuntól – Dávid zsoltára.) 22 Így szóltam: „Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel. Csukva tartom számat, amíg előttem áll az istentelen.” 33 Csendes lettem, néma és hallgattam, szerencséje miatt sajgott bennem a szív. 44 A szívem égett bensőmben, lelkemen végigcsapott a láng; akkor megoldódott a nyelvem: 55 „Uram, add tudtomra végemet, napjaim számával ismertess meg, s tudni fogom, mily mulandó vagyok. 66 Lám, néhány arasznyira szabtad napjaimat, színed előtt életem a semmihez hasonlít. Minden ember olyan, mint a fuvallat, 77 az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyűjtött, mint a fuvallat, s nem tudja, ki örökli majd.” 88 Most tehát mit várhatok, Uram? Reményem egyedül benned van. 99 Szabadíts meg minden bűnömtől, ne szolgáltass ki a gúnyolódó eszteleneknek! 1010 Most elhallgatok, többé ki nem nyitom számat, mert te akartad így. 1111 Vedd le rólam csapásaidat, mert elveszek kezed hatalmától. 1212 Te megrovod az embert, bünteted a bűnöst, ami kedves neki, azt elveszted, mintha a moly enné. Minden ember olyan, mint a fuvallat. 1313 Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgésemre, ne zárkózz el síró szavam elől! Előtted csak jövevény vagyok, zarándok, mint az őseim mind. 1414 Vedd le rólam szemedet, hogy egyszer még föllélegezzem, mielőtt elmegyek és többé nem leszek!