3811 Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. 22 URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! 33 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. 44 Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. 55 Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. 66 Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. 77 Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. 88 Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. 99 Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. 1010 Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. 1111 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. 1212 Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. 1313 Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. 1414 De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját. 1515 Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. 1616 Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! 1717 Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog – gondoltam –, ne lennének dölyfösek velem szemben! 1818 Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom. 1919 Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. 2020 De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. 2121 Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. 2222 Ne hagyj el engem, URam, Istenem, ne légy távol tőlem! 2323 Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!
Vívódó lélek panasza
3911 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. 22 Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém. 33 Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. 44 Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem: 55 Add tudtomra, URam, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! 66 Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.) 77 Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni. 88 Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem! 99 Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak! 1010 Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz. 1111 Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt! 1212 A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.) 1313 Hallgasd meg imádságomat, URam, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, betelepült, mint minden ősöm. 1414 Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
