Kis türelmet
AZ ISTENI IGAZSÁGOSSÁG DICSÉRETE
34 (Dávidtól, amikor Abimelech előtt őrültséget színlelt, s ez szabadon engedte, ő pedig eltávozott.) Dicsőítem az Urat minden időben, dicsérete ajkamon marad mindig. Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd hallják meg a szegények és örüljenek! Velem együtt magasztaljátok az Urat, áldjuk a nevét mindannyian! Kerestem az Urat és ő meghallgatott, kimentett engem minden bajból. Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni. Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította. Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza. Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül. Féljétek az Urat, ti szentjei, akik őt félik, nem szenvednek hiányt. A fiatal oroszlán nyomorog és koplal, de akik az Urat keresik, nem szűkölködnek. Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítalak titeket. Ki az, aki élni akar? Ki kíván sok évet, hogy élvezze a boldogságot? Őrizd nyelvedet a gonoszságtól, s ajkadat az álnok beszédtől! Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában! Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat. De a gonoszoktól elfordítja arcát, s eltörli emléküket a földön. Az igazak kiáltottak, s az Úr meghallotta, megmentette őket minden bajtól. A megtört szívűekhez közel van az Úr, a bánatos lelkűt meggyógyítja. Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja. Az Úr megőrzi minden tagját, hogy egy se zúzódjék szét. A gonoszság halálba sodorja a bűnösöket s akik gyűlölik az igazat, megbűnhődnek érte. A hűségeseknek az Úr megmenti lelkét, aki hozzá menekül, azt nem érheti kár.
35 (34). ZSOLTÁR. AZ ÜLDÖZÖTT IGAZ IMÁJA
35 (Dávidtól.) Szállj perbe, Uram, azokkal, kik velem vitáznak, győzd le azokat, kik ellenem harcolnak! Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj föl védelmemre, vess lándzsát és dárdát üldözőim ellen! Mondd lelkemnek: „Én vagyok üdvösséged!” Vesszenek dicstelenül, akik életemre törnek, hátráljanak meg szégyenletesen, akik gonoszat forralnak ellenem! Legyenek olyanok, mint pelyva a szélben, az Isten angyala szórja őket szét! Útjuk legyen síkos és sötét, üldözze őket az Isten angyala! Ébredj fel, kelj védelmemre, Istenem és Uram, intézd te az ügyem! Mivel ok nélkül csapdát állítottak nekem, és ok nélkül vermet ástak életemnek. Érje őket fájdalmas pusztulás, akadjanak a nekem vetett hálóba maguk, és essenek bele a verembe! Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, örüljön segítségének! Minden tagom hirdeti majd: Ki olyan, mint te vagy, Uram? Te, aki a gyengét megmented a túlerőtől, a szegényt a rablók kezétől. Elvetemült tanúk álltak elő, s vallattak dolgokról, mikről mit sem tudtam. A jót rosszal viszonozták nekem, üressé vált az életem. Pedig én, amikor betegen feküdtek, vezeklőruhát öltöttem, lelkemet böjttel gyötörtem, s imádságban öntöttem ki a szívem. Bánatosan jártam, mintha barátom vagy testvérem lett volna. Mint aki anyját gyászolja, úgy roskadoztam a szomorúságtól. Mégis örültek, amikor ingadoztam, és összegyűltek, ellenem fordultak. Idegenek, kiket nem ismerek, marcangoltak és nagy kiáltásokkal azt kiáltják: „Ha! Ha! Láttuk!” Fogukat csikorgatták ellenem. Uram, meddig nézed még ezt? Oltalmazd meg dühüktől életem, mentsd meg lelkemet az oroszlánoktól! Akkor hálát adok neked a nagy közösségben, az egész nép előtt dicsőítlek téged. Akik igazságtalanul rám támadnak, ne diadalmaskodjanak fölöttem! Ne hunyorgassák szemüket, akik ok nélkül gyűlölnek! Ők nem a béke hangján szólnak, akik szelídek a földön, azok ellen álnokságot koholnak. Kitátják ellenem nagyra a szájukat, s azt kiáltják: „Na, most majd meglátjuk!” Uram, te láttad, ne hallgass tovább. Uram, ne maradj távol tőlem! Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam, ne gondolják szívükben: „Éppen így akartuk!” Ne mondhassák: „Most aztán felfaltuk!” Pusztuljanak el szégyenletesen mind, akik nyomorúságomon kéjelegnek! Érje szégyen és gyalázat azokat, akik fölényesen beszélnek felőlem! De örüljenek és ujjongjanak mind, akik ügyemet mérlegelik! Mondogassák szüntelenül: „Nagy az Úr, üdvét akarja szolgájának!”
36 (35). ZSOLTÁR
Az én nyelvem pedig hirdesse igazságosságodat, s mindörökké zengje dicséreted!
A BŰNÖS VAKSÁGA, ISTEN JÓSÁGA
36 (A karvezetőnek – Isten szolgájától, Dávidtól.) Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem. Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi és el nem ítéli. Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót. Fekvőhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik. Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig. Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője. Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában. Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából. Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot. Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben! Gőgös lába ne taposson rám, és bűnös keze ne mutasson ajtót! Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek.
37 (36). ZSOLTÁR. AZ IGAZ ÉS A BŰNÖS SORSA
37 (Dávidtól.) Ne haragudj azokra, akik rosszat tesznek, ne irigyeld a gonosztevőket, mert mint a fű, hamar elhervadnak, és elszáradnak, mint a zöldellő növény. Remélj az Úrban és tedd a jót, akkor megmaradsz földeden és biztonságban élsz. Az Úrban leld örömed, s ő betölti szíved vágyait. Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd. Becsületed felragyogtatja, mint a napot, igazságodat, mint a fényes nappalt. Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot művel, hogy elpusztítsa a szegényt és a gyengét. Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, nehogy te vétkezzél! Nézd, a gonoszok eltűnnek, de akik az Úrban bíznak, birtokolják a földet. Egy kis idő még, s a gonosz nincs többé, keresed helyét, és sehol sem találod. A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét. Az istentelen ártó tervet sző az igaz ellen, csikorgatja ellene a fogát. Az Úr azonban kineveti őt, mert látja már, amint napja kél. A bűnösök kardot rántanak s íjat feszítenek, hogy elpusztítsák azt, aki egyenes úton jár. De kardjuk saját szívükbe hatol, s nyilaikat széttördelik. Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a bűnös nagy gazdagsága. Mert a bűnös karja eltörik, ám az igazat az Úr támogatja. Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre. A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak. Ám a gonoszoknak el kell pusztulniuk, az Úr ellenségei, mint a mezők virága, elhervadnak, s eltűnnek, akár a füst. Az istentelen kölcsönkér s nem adja meg, a jó megértéssel telve ajándékoz. Akiket megáld az Úr, birtokolják a földet, s akiket megátkoz, azok megsemmisülnek. Az Úr biztosítja az ember lépteit, akinek útjában tetszését leli. Ha megbotlik is, de nem esik el, mert az Úr megfogja kezét. Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase láttam, hogy elhagyott lett az igaz vagy hogy gyermekei kenyeret koldultak. Ő mindig megértő és kész kölcsönadni, ezért gyermekei áldásban részesülnek. Hagyd el a rosszat és tedd a jót, akkor megmaradsz mindörökre. Mert az Úr az igazságosságot szereti és nem hagyja el soha szentjeit. Az álnokok örökre megsemmisülnek, a gonoszok nemzetsége elpusztul. Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre. Az igaznak szája bölcsességet szól, nyelve azt hirdeti, ami helyes. Istennek törvényét a szívében hordozza, ezért lépései nem ingadozók. A gonosz leselkedik az igazra, s annak elvesztésén fáradozik. De az Úr nem adja kezére, s nem találja bűnösnek, ha majd ítélőszéke elé áll. Bízzál az Úrban és kövesd az útját, ő megőriz a gonosztól s ő felemel, hogy tiéd legyen a föld, és elégtétellel lásd a gonosz pusztulását. Láttam a bűnöst: büszkén fennhéjázott, mint a Libanon cédrusa, fenn hordta a fejét. Ám, amikor újra arra jártam, nem volt többé, kerestem, de sehol sem találtam. Nézd az ártatlant, tekints az igazra, a békesség emberének új nemzedéke támad! A bűnösök ellenben elpusztulnak, a gonoszok hada elenyészik. Az igazaknak az Úr ad szabadulást, ő a védelmük a szükség idején. Segítőjük az Úr és szabadítójuk, és fenntartja éltüket, mivel nála keresnek menedéket.

Minden zsoltár...
1 0