Isten oltalmában
34 1Dávidtól, amikor őrültséget színleltAbimelek előtt, és az továbbengedte őt.
Áldom az Urat minden időben,
ajkamon van dicsérete szüntelen.
Az Úrban dicsekszik lelkem,
hallják meg a szelídek s örvendezzenek.
Magasztaljátok az Urat velem,
dicsérjük együtt az ő nevét.
Kerestem az Urat és meghallgatott,
minden rettegésből kiragadott engem.
Nézzetek rá és megvilágosultok,
és arcotok meg nem szégyenül.
Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta,
és kiszabadította minden szorongatásából.
Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja,
és kiragadja őket.
9 Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr,
boldog az az ember, aki őbenne bízik!
Féljétek az Urat, szentjei mind,
mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!
11 Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek,
de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,
az Úr félelmére tanítlak titeket.
13 Ki az, aki élni akar,
s jó napokat kíván látni?
Őrizd meg nyelvedet a gonosztól,
s ajkad ne beszéljen csalárdságot!
Fordulj el a rossztól és tégy jót,
keresd a békét és azt kövesd!
Az Úr szemmel tartja az igazakat,
és imádságukat meghallgatja.
De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is,
hogy eltörölje emléküket a földön.
18 Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta,
és minden szorongatásukból kiszabadította őket.
Közel van az Úr a megtört szívűekhez,
és megmenti az alázatos lelkűeket.
Sok nyomorúság éri az igazakat,
de az Úr valamennyiből kimenti őket.
Megőrzi minden csontjukat,
egy sem törik el belőlük.
Gonoszságuk öli meg a bűnösöket,
s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.
De szolgáit az Úr megszabadítja,
és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.
Segélykérés a hamis vádlókkal szemben
35 1Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem,
harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.
Ragadj fegyvert és pajzsot,
kelj a segítségemre!
Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen,
mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«
Szégyenüljenek és hátráljanak meg,
akik életemre törnek;
Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg,
akik ellenem gonoszat terveznek!
5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben,
s az Úr angyala űzze őket:
Legyen útjuk sötét és síkos,
s az Úr angyala kergesse őket!
Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem,
ok nélkül vermet ástak nekem.
Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak,
elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat,
és önnön tőrükbe hulljanak!
Az én lelkem pedig az Úrban örvend,
gyönyörködik szabadításában.
Minden csontom azt mondja:
»Uram, ki hasonló hozzád?
Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála,
a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«
Hamis tanúk állnak elő,
arról faggatnak, amiről nem is tudok.
Rosszal fizetnek nekem a jóért,
árvaságba döntik lelkemet.
Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem,
böjttel sanyargattam magamat,
és imádságom feléjük fordult bensőmben.
Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának,
szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek,
tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.
Elszéledtek de nem nyugszanak,
kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak,
vicsorgatják rám fogukat.
Uram, mikor tekintesz rám?
Mentsd meg gonoszságuktól éltemet,
az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.
Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben,
a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim,
akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.
Mert nem békésen beszélnek,
és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
Kitátják ellenem szájukat,
és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«
Uram, te láttad; ne maradj csendben,
Uram, ne távozzál tőlem!
Ébredj fel és figyelj ítéletemre,
én Istenem, Uram, az én ügyemre!
Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem,
hogy ne örvendjenek rajtam,
és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!«
Ne mondhassák: »Felfaltuk!«
Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind,
akik örülnek szerencsétlenségemen;
Öltsenek szégyent, gyalázatot,
akik kevélyen beszélnek ellenem.
De ujjongjanak és örvendezzenek,
akik igazamat óhajtják,
és mondják szüntelen:
»Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának
békességét akarja!«
Nyelvem hirdeti majd igazságodat,
és dicséretedet egész nap.
Isten, az élet forrása
36 1A karvezetőnek. Az Úr szolgájától, Dávidtól.
2 Elhatározza magában a gonosz, hogy vétkezik,
szeme előtt nincs Isten félelme.
Színe előtt álnokul cselekszik,
hadd tapasztalják gyűlöletes gonoszságát.
Gonoszság és csalárdság szájának beszéde,
tudni sem akar arról, hogy a jót cselekedje.
Fekvőhelyén gonoszságon jár az esze,
minden utat, amely nem jó, kipróbál,
s nem gyűlöli a rosszat.
6 Uram, az égig ér kegyességed,
a fellegekig hűséged.
Igazságosságod olyan, mint az Isten hegyei,
ítéleteid hatalmas mélységek;
Fenntartasz, Uram, embert és állatot.
Istenem, milyen gazdag a te irgalmasságod!
Az emberek fiai szárnyad oltalmába menekülnek.
Megrészegülnek házad dús javaitól,
gyönyörűséged patakjával itatod őket.
10 Mert nálad van az élet forrása,
és világosságod által látunk világosságot.
Terjeszd ki irgalmadat ismerőidre,
igazságodat az igaz szívűekre.
A kevélység lába ne taposson,
s meg ne ingasson a bűnös keze engem.
Íme elhullanak a gonosztevők,
úgy megkergeted őket, hogy meg sem állhatnak.
Isten, az igazak védelmezője
37 1Dávidtól. Ne irigykedj az elvetemültekre,
ne féltékenykedj a gonosztevőkre;
Mert mint a fű, csakhamar elszáradnak,
s elfonnyadnak mint a zöldellő növény.
Bízzál az Úrban s a jót cselekedd,
akkor a földön fogsz lakni és betelsz hűséggel.
Az Úrban leld gyönyörűséged,
s ő megadja neked szíved kéréseit.
Tárd fel az Úr előtt utadat,
bízzál benne, ő majd eligazít.
Mint a világosságot, felragyogtatja igazságod,
és mint a delet, jogodat.
Csendesülj el az Úrban és várd őt.
Ne irigykedj arra, akinek szerencsés az útja,
se arra az emberre, akinek cselekvése álnok.
Állj el a haragtól és hagyd a bosszúságot;
Ne irigykedj, hogy bűnbe ne essél,
mert kiirtás vár a gonosztevőkre,
s az Úrban bízók öröklik a földet.
Kevés idő múlva a bűnös már nem lesz,
a helyét sem találod, ha keresed.
A szelídek pedig öröklik a földet,
és élvezik a béke teljességét.
Les a bűnös az igazra,
fogát vicsorítja rá.
Ám az Úr kineveti őt,
mert előre látja, hogy eljön az ő napja.
A bűnösök kardot rántanak,
megfeszítik íjukat,
hogy elejtsék a szegényt és a szűkölködőt,
hogy megöljék az igaz úton járót.
De saját szívükbe hatol a kardjuk,
s összetörik íjuk.
Többet ér a kevés az igaznak,
mint sok bűnösnek a gazdagsága;
Mert összetörik a bűnösök karja,
de az Úr erőt ad az igaznak.
Ismeri az Úr az ártatlanok napjait,
s örökségük örökre megmarad.
Rossz időkben sem vallanak szégyent,
s az éhség napjaiban is jóllaknak.
A bűnösök azonban elvesznek,
s az Úr ellenségei eltűnnek, mint a mezők ékessége,
eltűnnek, miként a füst.
Kölcsönre szorul majd a bűnös és megfizetni nem tudja,
de az igaz megkönyörül majd és adakozik.
Mert az ő áldottai öröklik a földet,
az átkozottak pedig elvesznek.
Az Úr teszi szilárddá az ember lépteit,
és útjában kedvét leli.
Ha el is esik, sem üti meg magát,
mert az Úr alátartja kezét.
Ifjú voltam, meg is öregedtem,
de sohasem láttam az igazat elhagyottan,
sem gyermekét kenyeret koldulni.
Könyörül és adakozik szüntelen,
és áldott lesz gyermeke.
Kerüld a rosszat, jót cselekedj,
hogy megmaradhass örökkön örökké!
Mert az Úr szereti az igazságot,
s szentjeit el nem hagyja.
Örökre megbűnhődnek a gonoszok,
és kipusztul az istentelenek magva;
Az igazak pedig öröklik a földet,
s örökkön örökké rajta laknak.
Bölcsességet beszél az igaznak szája,
és igazságot szól nyelve.
Szívében van Istenének törvénye,
s nem ingadozik lépése.
Leselkedik a bűnös az igazra,
és halálra keresi;
De az Úr nem adja kezére,
s nem ítéli el, ha ítéletet mond felette.
Várd az Urat és őrizd meg útjait,
ő majd felmagasztal és öröklöd a földet;
Látni fogod a bűnösök vesztét.
35 Láttam az istentelent amint mindenek fölé emelkedik,
zöldellő cédrusként magasodik;
36 De íme, már nem volt ott, amikor visszatértem,
kerestem és nem találtam.
Ügyelj az ártatlanságra és figyelj az igazságra:
mert a békés embernek van jövője,
De egy szálig elvesznek a gonoszok,
a bűnösök jövője pusztulás.
Megsegíti az Úr az igazakat,
oltalmazójuk a szorongatás idején.
Megsegíti őket az Úr és megszabadítja,
megmenti a bűnösöktől és megsegíti őket,
mert őbenne reméltek.
Jegyzetek
34,1 Alfabetikus tanító költemény a fogság utáni időkből. Azokkal a nehéz próbákkal foglalkozik, amelyeken az igazaknak is át kell esniük. Az első rész (2-11) egy szegény ember élményét mondja el, a második rész (12-22) azt tanítja, hogy Isten mindig őrködik az igazak fölött. Abimelek nevének említése téves (Dávid Ákis előtt színlelt őrültséget, vö. 1 Sám 21,11-16).
34,9 Vö. 1 Pét 2,3
34,11 Gazdagok: javítva a görög és a szír szöveg alapján (a héber szövegben: fiatal oroszlán).
34,13 Vö. 1 Pét 3,10-12
34,18 Az igazak: kiegészítés a görög, a szír és az arám fordítás alapján.
35,1 Egyéni panaszdal, talán a fogság idejéből. Háromszor (1-10.11-18.19-28) adja elő a panaszt, kérést és a köszönet mondást, mindannyiszor nyomatékosan és mindannyiszor más-más hangsúllyal. Olyan emberről van szó, aki ártatlansága ellenére váratlanul belekeveredik egy jogi vitába. A ravaszok tudják, hogyan kell az egyszerű embert behálózni, és hogyan kell az igazságot úgy kijátszani, hogy azt a maguk javára fordítsák. Némelyik írásmagyarázó egyetlen betegre, mások az egész izraelita nép sorsára vonatkoztatják.
35,5 Az Úr angyala: bármely teremtmény lehet, amely végrehajtja Isten akaratát.
35,15 A szöveg második része a héberben érthetetlen.
35,19 Vö. Jn 15,25
36,1 Könyörgő ének a fogság utáni időkből. Három össze nem függő részből áll. Az első a gonoszok bemutatása (2-5), a második ennek ellentéteként az igazságos Isten dicsőítése (6-10), a harmadik rész könyörgés Istenhez (11-13).
36,2 Javítva a görög szöveg alapján. Vö. Róm 3,18.
36,2 A gonosz velejéig való rosszasága.
36,6 Szónoki módon magasztalja Isten jóságát, igazságosságát, hűségét.
36,10 Csak az Istennel való kapcsolat által érti meg az ember az életet.
37,1 Alfabetikus tanító költemény a késő-fogság utáni időkből. Egy bölcs kifejti véleményét a problémáról, mely minden időben foglalkoztatja a hivőket: akik elhagyják Istent, jólétben és boldogságban élnek, a jók pedig szenvednek. Sokféle kifejezéssel és fordulattal kifejti: Isten van, és igazságos. Gondoskodik arról, hogy megvédje a hívők „érdekeit”. Csak az kerül bajba, aki megszakítja kapcsolatát Istennel. Többször is említi azokat, akik a „földet lakják”, akik „birtokolják” és „öröklik” (3.9.11.18.22.29.). A kifejezés eredetileg az Ígéret földjén lakó izraelita népet jelölte. Később változott a jelentése. A „földet öröklik” itt már azt jelenti, hogy „boldogok és boldogan élnek”. Később, körülbelül az Újszövetség korától kezdi jelölni „a föld” a végidei „Isten országát” (vö. Mt 5,5). A mérce tehát nem társadalmi, hanem vallási: nem azok lesznek „örökösök”, akik milliókat keresnek, hanem az igazak. A tanító költemény felépítése egyszerű: bevezetés (1-5), az istentelenek nem jutnak semmire (6-15), az ember boldogsága Isten áldásában rejlik (16-26), a hűség jutalma boldogság (27-34), végkövetkeztetés (35-40).
37,35 Javított szöveg (a héber szövegben: úgy ki volt fejlődve, mint egy életerős növény).
37,36 Javítva a görög és a szír szöveg alapján (a héber szerint: eltűnt).