34
Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment.
(Jak 3,6.8)
Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
(Zsolt 104,33)
Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
(Zsolt 107,41.42)
Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
(Zsolt 108,2-7)
Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
(Ésa 65,24)
A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
(Zsolt 33,20; Jób 36,7)
Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
(Zsolt 36,6)
Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
(Zsid 1,14; Zsolt 91,11; Máté 18,10)
Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
(1Pét 2,3;Jer 17,7.8)
Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
(Zsolt 31,24;5Móz 28,1-13; Jer 17,7.8)
Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
(Jób 5,22-26; Péld 13,25)
Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
(Zsolt 10,9;22,22)
Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
(Jób 24,18.19)
Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
(Zsolt 5,6.7; Jób 36,14)
Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
(Zsolt 9,11;32,10)
Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
(Zsolt 145,18;51,19)
Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
(Csel 14,22.2Tim;3,12)
Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
(Péld 5,22)
Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.
(Jer 17,7.8)
35
Dávidé.
Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal. (1Sám 20,31.32) Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre. (Zsolt 7,4-7;35,23) Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged. (Zsolt 56,8) Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják. (Jer 17,18; Zsolt 40,15;70,3) Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket. (Zsolt 6,4; Jób 21,18) Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket. (Zsolt 2,4) Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe. (Zsolt 54,9.1Sám;20,15;26,10;31,2) Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. (Zsolt 18,1.2) Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától. (Zsolt 18,8) Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok. (Zsolt 55,4) Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. (Zsolt 38,21;41,10) Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva: (Zsolt 5,4) Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak, (Jób 30,12-14) Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám. Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet. (Zsolt 22,21) Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged. (Zsolt 40,10) Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám. (Zsolt,35 15.;Zsolt 41,8.9; Péld 6,13) Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak. (1Sám 31,1-6) Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. (Zsolt 41,8.9) Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem! (Zsolt,35 25.;Zsolt 83,1.3) Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. (Zsolt 44,24) Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam! (Zsolt 26,1.9) Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt! (Zsolt,35 22. Zsolt. 41,6. 9.) Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem. (1Krón 18,13) Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét. (Zsolt 18,30) Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon. (Zsolt,35 5. 1 Sám. 31,1-6.) 36 Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. (2Sám 10,12.13) A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem; Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik. (Zsolt 5,2) Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni. Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. (Mik 2,1) Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! (Zsolt 36,8) Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! (Róm 11,33) Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. (Zsolt 57,2) Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. (2Sám 7,26; Zsolt 57,4;89,24.25) Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot. (Ján 1,4.9.10) Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre. (1Krón 16,41) Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. (2Sám 8,14) Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! 37 Dávidé.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre. (Péld 24,1) Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak. (Jób 22,16;20,5) Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. (Zsolt 125,1) Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. (Péld 18,10) Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. (Zsolt 61,4) Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. (Ésa 58,8) Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ. (Jób 31,24.25) Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne! Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet. (Jób 20,5-29) Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. (5Móz 28,1-13; Máté 5,5) Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá: (Zsolt 42,2.3;27,4.5) Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja. (Zsolt 2,4) Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket; (Zsolt 69,17) De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik. (Zsolt 146,2) Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága. (Péld 15,16.17) Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr. (Zsolt 34,10-11; Péld 13,25) Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban. (Zsolt 33,19) De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el. (Jób 18,5-21) Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó. (5Móz 28,12; Jób 31,16-21) Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok. (Zsolt 18,1-3) Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. (Zsolt 18,25.37;Zsolt 1,6) Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével. (Péld 24,16.2Kor;4,8.9) Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. (Péld 10,3;13,23) Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott. (Jób 3,16-18; Zsolt 112,9) Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké. (Péld 11,6; Ésa 1,16.17) Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja. (Jób 21,19) Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak. (Zsolt,37 11.) Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól. (Péld 6,15) Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. (Zsolt 1,2) Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt; (Zsolt 10,8-10) De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik. (Zsolt 33,1) Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa; (Zsolt 48,2.3) De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található. (Zsolt 49,13) Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé. (Zsolt 18,5;20,44) De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás. (Jób 18,16.20) Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején. (Zsolt 9,10) Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak. (Jób 20,10; Zsolt 18,45)
Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal. (1Sám 20,31.32) Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre. (Zsolt 7,4-7;35,23) Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged. (Zsolt 56,8) Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják. (Jer 17,18; Zsolt 40,15;70,3) Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket. (Zsolt 6,4; Jób 21,18) Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket. (Zsolt 2,4) Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe. (Zsolt 54,9.1Sám;20,15;26,10;31,2) Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. (Zsolt 18,1.2) Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától. (Zsolt 18,8) Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok. (Zsolt 55,4) Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. (Zsolt 38,21;41,10) Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva: (Zsolt 5,4) Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak, (Jób 30,12-14) Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám. Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet. (Zsolt 22,21) Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged. (Zsolt 40,10) Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám. (Zsolt,35 15.;Zsolt 41,8.9; Péld 6,13) Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak. (1Sám 31,1-6) Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. (Zsolt 41,8.9) Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem! (Zsolt,35 25.;Zsolt 83,1.3) Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. (Zsolt 44,24) Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam! (Zsolt 26,1.9) Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt! (Zsolt,35 22. Zsolt. 41,6. 9.) Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem. (1Krón 18,13) Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét. (Zsolt 18,30) Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon. (Zsolt,35 5. 1 Sám. 31,1-6.) 36 Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. (2Sám 10,12.13) A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem; Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik. (Zsolt 5,2) Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni. Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. (Mik 2,1) Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! (Zsolt 36,8) Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! (Róm 11,33) Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. (Zsolt 57,2) Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. (2Sám 7,26; Zsolt 57,4;89,24.25) Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot. (Ján 1,4.9.10) Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre. (1Krón 16,41) Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. (2Sám 8,14) Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! 37 Dávidé.
Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre. (Péld 24,1) Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak. (Jób 22,16;20,5) Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. (Zsolt 125,1) Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. (Péld 18,10) Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. (Zsolt 61,4) Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. (Ésa 58,8) Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ. (Jób 31,24.25) Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne! Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet. (Jób 20,5-29) Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. (5Móz 28,1-13; Máté 5,5) Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá: (Zsolt 42,2.3;27,4.5) Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja. (Zsolt 2,4) Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket; (Zsolt 69,17) De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik. (Zsolt 146,2) Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága. (Péld 15,16.17) Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr. (Zsolt 34,10-11; Péld 13,25) Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban. (Zsolt 33,19) De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el. (Jób 18,5-21) Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó. (5Móz 28,12; Jób 31,16-21) Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok. (Zsolt 18,1-3) Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. (Zsolt 18,25.37;Zsolt 1,6) Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével. (Péld 24,16.2Kor;4,8.9) Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. (Péld 10,3;13,23) Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott. (Jób 3,16-18; Zsolt 112,9) Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké. (Péld 11,6; Ésa 1,16.17) Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja. (Jób 21,19) Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak. (Zsolt,37 11.) Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól. (Péld 6,15) Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. (Zsolt 1,2) Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt; (Zsolt 10,8-10) De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik. (Zsolt 33,1) Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa; (Zsolt 48,2.3) De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található. (Zsolt 49,13) Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé. (Zsolt 18,5;20,44) De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás. (Jób 18,16.20) Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején. (Zsolt 9,10) Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak. (Jób 20,10; Zsolt 18,45)