Kis türelmet
146 (145). ZSOLTÁR. A SEGÍTŐ ISTEN
146 (Alleluja!) Dicsérd, lelkem, az Urat! Áldom az Urat, ameddig élek, dicsőítem Istent, ameddig vagyok. Ne építsetek a nagyokra, az emberre, aki nem tud segíteni! Az élet elhagyja, visszatér a porba, s odavan minden terve. Jó annak, akinek Jákob Istene a gyámola, aki az Úrba, Istenébe veti reményét, aki mindent alkotott: az eget és a földet, a tengert és minden élőlényét. Hűséges marad mindörökké, az elnyomottaknak igazságot szolgáltat, az éhezőknek kenyeret osztogat. Az Úr megszabadítja a foglyokat, az Úr megnyitja a vakok szemét, az Úr fölemeli a megalázottakat, az Úr szereti az igazakat, az Úr megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját zsákutcába viszi.
147 (146–147). ZSOLTÁR
Az Úr király mindörökké, a te Istened, Sion, minden nemzedéken át!
A MINDENHATÓ HIMNUSZA
147 (Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni, Istenünknek kedves a dicsőítés! Az Úr újjáépíti Jeruzsálemet, a szétszórt Izraelt összegyűjti. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja. Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetetlen. Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja. Énekeljetek az Úrnak és adjatok neki hálát! Játsszatok hárfán Istenünknek, aki az eget felhővel borítja, és esőt juttat a földnek! A hegyeken füvet sarjaszt, és növényeket az emberek javára. Ellátja táplálékkal az állatokat, a rikácsoló hollófiakat. Nem a ló erejében telik öröme, nem leli tetszését a harcos izmaiban. Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt, akik bíznak jóságában és kegyelmében. Jeruzsálem, áldd az Urat, Sion, magasztald a te Istenedet! Kapuid zárait megerősítette, s megáldotta benned fiaidat. Határaidat békében elrendezte, s a búza javával táplált téged. Ítéletet küld a földre, szava gyorsan odaér. Havat ad, mintha gyapjú hullna, a deret úgy hinti, mint a hamut. A jégesőt úgy szórja, mint a morzsát, s faggyal dermeszti meg a vizeket. Szava elhangzik, és olvadni kezd, feltámad a szél, és folynak a vizek. Szavát kihirdette Jákobnak, igazságát és törvényét Izraelnek. Egyetlen néppel sem tett így, senki másnak nem hirdette ki törvényeit.
148. ZSOLTÁR. A MINDENSÉG AZ URAT DICSÉRI
148 (Alleluja!) Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek, angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek! Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek, fénylő csillagok! Dicsérjétek, egeknek egei, dicsérjétek, minden vizek az ég felett! Dicsérjék az Úr nevét, mert az ő parancsára lettek! Odaállította őket minden időkre, törvényt szabott nekik, amely el nem évül. Dicsérjétek az Urat a földről, tengeri szörnyek és tenger mélységei! Tűz és jégeső, felhő és hó, dübörgő viharok, melyek akaratát teljesítitek. Mind ti hegyek és halmok, gyümölcsfák és mind ti cédrusok. Mind ti erdei és mezei állatok, mászó férgek és szárnyas madarak. Föld királyai és mind ti nemzetek, fejedelmei és bírái a földnek. Mind ti ifjak és leányok, öregek és gyermekek. Mindnyájan dicsérjétek az Úr nevét, mert egyedül az ő neve magasztos! Fönsége felülmúlja az eget és a földet, fölemelte népe fejét. Dicsőségére válik mindenkinek, aki hűséges hozzá. Izrael fiainak, a népnek, amely közel van hozzá.

Minden zsoltár...
1 0