Dicsőítő ének az Úrnak, Izrael segítőjének
146
1 ALLELUJA!
Dicsérd lelkem, az Urat!
Dicsérem az Urat, amíg csak élek,
zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek.
Ne bízzatok fejedelmekben,
emberek fiaiban, akik nem segíthetnek!
Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe,
terveik még aznap mind megsemmisülnek.
Boldog, akinek segítője Jákob Istene,
akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye!
Ő alkotta az eget és a földet,
a tengert és mindent ami bennük van.
Hűségét megtartja örökre,
igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek,
kenyeret ad az éhezőknek.
Az Úr megszabadítja a foglyokat,
az Úr a vakokat látóvá teszi,
az Úr felemeli a lesújtottakat,
az Úr az igazakat szereti.
Az Úr megoltalmazza a jövevényeket,
felkarolja az özvegyet és az árvát,
de elpusztítja a bűnösök útjait.
Király az Úr mindörökké,
a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.
Hitvallás Istenről, Izrael szabadítójáról
147
1 ALLELUJA.
Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni,
gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét.
2 Felépíti az Úr Jeruzsálemet,
egybegyűjti Izrael szétszórtjait.
Meggyógyítja a megtört szívűeket,
sebeiket bekötözi.
A csillagoknak sokaságát megszámlálja,
és nevén szólítja valamennyit.
Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma,
nincs határa bölcsességének.
6 Fölkarolja az Úr a szelídeket,
de a bűnösöket porig alázza.
Énekeljetek az Úrnak hálaadással,
Istenünknek lanttal zengjetek.
Ő borítja el felhőkkel az eget,
és készít esőt a földnek.
Ő sarjaszt füvet a hegyeken,
és növényeket az emberek hasznára.
Ő ad enni az állatoknak,
a hozzá kiáltó hollófiókáknak.
Nem a ló erejében telik kedve,
sem a férfi lábszárában öröme.
Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt,
azokban akik irgalmában bíznak.
Hálaadás Isten jóságáért
Dicsérd az Urat, Jeruzsálem,
Dicsérd Sion, Istenedet,
Mert ő erőssé teszi kapuid zárait,
megáldja benned fiaidat.
Békességet ad határaidnak,
és a búza javával lakat jól téged.
Elküldi szavát a földre,
igéi gyorsan futnak.
Olyan havat ad, mint a gyapjú,
és mint a hamut, szórja a zúzmarát.
Mint a morzsát, úgy hullatja jegét,
ki tudja hidegét elviselni?
De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat,
a szele fúj, és folynak a vizek.
Kihirdeti igéjét Jákobnak,
törvényeit és rendeleteit Izraelnek.
Nem tett így egyetlen nemzettel sem,
nem ismertette meg őket rendeleteivel.
ALLELUJA!
Hálaadó himnusz a Teremtőről és Úrról
148
1 ALLELUJA!
Dicsérjétek az Urat az egekből,
dicsérjétek őt a magasságban!
Dicsérjétek őt, angyalai mind,
dicsérjétek őt, seregei mind!
Dicsérjétek őt, nap és hold,
dicsérjétek őt mind, ragyogó csillagok!
Dicsérjétek őt egek egei,
és minden vizek az ég felett
dicsérjék az Úr nevét!
Mert ő parancsolt és azok létrejöttek,
felállította őket mindörökre,
s el nem múló törvényt szabott nekik.
7 Dicsérjétek az Urat a földről,
sárkányok és mélységes vizek mind!
Tűz, jégeső, hó, fagy és szélvihar,
amelyek parancsát teljesítik;
Mindnyájan ti hegyek és halmok,
gyümölcstermő fák és mind a cédrusok,
vadállatok és minden állat,
csúszómászók és szárnyasok,
föld királyai és mind a népek,
fejedelmek és mind, bírái a földnek,
ifjak és szüzek,
vének és gyermekek,
dicsérjék az Úr nevét,
mert csak az ő neve magasztos.
Fönsége felülmúlja az eget és a földet,
és hatalmat adott népének.
Dicséret minden szentjének,
Izrael fiainak, a népnek amely hozzá tartozik.
ALLELUJA!
Jegyzetek
146,1 Himnusz, késő fogság utáni. A szöveg fordulatai a korábbi dicsőítő énekekből származnak. Ezzel a zsoltárral kezdődik az ún. „Alleluja zsoltárok” csoportja (146-150. zsoltárok: dicsőítésre hívással kezdődnek és fejeződnek be), amelyek a zsidó reggeli imához tartoznak. Alleluja: szó szerint azt jelenti „dicsérjétek Ja-t (Jahvét)!”.
147,1 Himnusz a fogság utáni közösség istentiszteletéből. Motívumait és fordulatait főleg a prófétai könyvekből meríti. A görög és a latin szövegben két zsoltár (146,1-11; 147,1-9)
147,2 Közvetlenül összekapcsolja Isten működését Izrael történetében Isten teremtő erejével.
147,6 Vö. Lk 1,52
148,1 Himnusz a fogság utáni közösség istentiszteletéből. Hasonlít a három ifjú dicsőítőénekéhez (vö. Dán 3,51-90). A teremtett világ sokféleségét mint egységet értelmezi: az egység Isten dicsőítésében valósul meg.
148,1 Az első (leltárszerű) felsorolásban az emberek az „égieket” hívják, hogy dicsőítsék alkotójukat (vö. Ter 1,6-8)
148,7 A második felsorolásban felszólítanak minden földi élőlényt Isten dicsőítésére. A leírás az akkori világképet tükrözi.