2011 „A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. 22 Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. 33 A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon. 44 Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. 55 Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. 66 Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? 77 Nem fogadott fel minket senki – felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe – mondta nekik. 88 Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. 99 Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. 1010 Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 1111 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. 1212 Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak – mondták –, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. 1313 Barátom – felelte egyiküknek –, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? 1414 Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. 1515 Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? 1616 Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók.”
Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
1717 Amikor Jézus Jeruzsálembe készült fölmenni, maga mellé vette a tizenkettőt, 1818 s ezt mondta nekik az úton: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik, 1919 és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad.”
Zebedeus fiai.
2020 Akkor odament hozzá a Zebedeus-fiak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. 2121 Megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” „Intézd úgy – felelte –, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban.” 2222 Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” – felelték. 2323 Erre ő így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.” 2424 A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre. 2525 Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. 2626 A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, 2727 s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. 2828 Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért.”
A két jerikói vak.
2929 Amikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg kísérte. 3030 Az útszélen két vak ült. Hallva, hogy Jézus megy arra, elkezdtek kiáltozni: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” 3131 A nép csitította őket, hogy hallgassanak, de ők annál jobban kiáltoztak: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” 3232 Jézus megállt, odahívta őket magához, és megkérdezte tőlük: „Mit akartok, mit tegyek?” 3333 „Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk.” 3434 Jézus megkönyörült rajtuk, és megérintette szemüket. Azon nyomban visszakapták látásukat és követték őt.
Jézus bevonulása Jeruzsálembe.
2111 Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, 22 ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! 33 Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.” 44 Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: 55 Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján. 66 A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. 77 Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá. 88 A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. 99 Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” 1010 Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Ki ez?” – kérdezgették. 1111 „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép.
A kereskedők kiűzése a templomból.
1212 Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. 1313 „Meg van írva – mondta –, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
Csodák a templomban.
1414 A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s ő meggyógyította őket. 1515 Amikor a főpapok és írástudók látták, hogy csodákat tesz, s hogy a gyerekek a templomban így kiáltoznak: „Hozsanna Dávid fiának!”, méltatlankodtak, 1616 és szóltak neki: „Hallod, mit kiabálnak?” Jézus így válaszolt: „Hallom. Nem olvastátok sose: Gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet?” 1717 Ezzel otthagyta őket, s a várost elhagyva Betániába ment, és ott töltötte az éjszakát.
A fügefa megátkozása.
1818 Kora reggel a városba tartva megéhezett. 1919 Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa azon nyomban kiszáradt. 2020 Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki így egyszerre a fügefa?” 2121 „Bizony mondom nektek – felelte Jézus –, ha lesz bennetek hit, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg, ami történt, hanem akár ennek a hegynek is mondhatjátok: Emelkedj föl és omolj a tengerbe, s az is végbemegy. 2222 Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok.”
Jézus küldetése.
2323 Amikor a templomba érve tanított, odamentek hozzá az írástudók és a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalom birtokában teszed te ezeket? Ki adott neked hatalmat ehhez?” 2424 Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem ezeket. 2525 Honnan volt János keresztsége? Az égből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk, hogy az égből, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? 2626 Ha azt mondjuk, hogy az emberektől, félnünk kell a néptől, hisz Jánost mindenki prófétának tartja.” 2727 Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” Erre ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”
Példabeszéd a két fiúról.
2828 „Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni. 2929 Nem megyek – felelte –, de később meggondolta és kiment. 3030 Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek – felelte –, de mégsem ment ki. 3131 Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?” „Az első” – válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában. 3232 Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek.”
Példabeszéd a gyilkos szőlőművesekről.
3333 „Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőműveseknek, és elment idegenbe. 3434 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést. 3535 Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. 3636 Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak. 3737 Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik. 3838 De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége. 3939 Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. 4040 Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?” 4141 „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.” 4242 Erre Jézus azt kérdezte: „Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. 4343 Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét. 4444 Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja.” 4545 E hasonlatokat hallva a farizeusok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt. 4646 El akarták fogni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.