20
Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.
(Mát 21,33)
Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.
(5Móz 15,11)
És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
(Luk 11,48; Csel 7,52)
És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
(Máté 16,1-12)
Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
(Mát 3,7)
Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
(Mát 13,52)
Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
(2Krón 24,20.21;1Móz 4,8)
Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.
(Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20)
És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.
(Luk 13,34.35)
Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.
(1Kir 9,7.8; Luk 13,35)
A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
(Luk 13,35;Mát 21,9; Zsolt 118,26)
Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.
(Márk 13,1-37; Luk 21,5-36)
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?
(Márk 13,2; Luk 19,44;21,6)
Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
(Róm 9,16.21)
Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
(Mát 19,30; Márk 10,31; Luk 13,30;Mát 22,14)
És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:
(1Kor 11,23-25)
Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,
(Mát 16,21;17,22.23; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7)
És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
(2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11)
Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.
(Mát 10,2)
Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.
(Mát 19,28)
Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
(Mát 26,39; Ján 18,11;Márk 10,38; Luk 12,50)
És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
(2Thess 2,10.2Tim;3,1-5)
És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.
(Mát 10,22)
Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
(Márk 10,42-44; Luk 22,25-27)
De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
(Mát 23,11)
És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
(Márk 9,35)
Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
(Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6)
És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt.
(Márk 10,46-52; Luk 18,35-43)
És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
(Zsid 5,8;Ján 18,11)
A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
(Csel 1,12)
És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
(Dán 12,1)
Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.
(Mát 17,1-13; Luk 9,28-36)
Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.
(Márk 13,21; Luk 17,23)
21
És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,
(Mát,21 5. 11.)
És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.
(Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19)
És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket.
(Mát 26,18)
Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:
(Luk 17,23.24)
Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.
(Ésa 62,11; Zak 9,9)
A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,
(Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10)
Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.
(Mát 25,31;26,64; Márk 13,26;14,62; Jel 1,7;19,11;Dán 7,13.14)
A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.
(2Kir 9,13)
Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
(Zsolt 118,25.26)
És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?
(Mát 11,14;1Kir 19,2-20)
A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
(Mát 17,14-21; Luk 9,37-42)
És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.
(Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16)
És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
(Ésa 56,7;Jer 7,11)
És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket.
(1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27)
A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,
És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?
(Zsolt 8,3)
És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.
(Luk 17,35.36)
Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.
(Ján 2,19-21)
És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.
(Luk 13,6)
És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?
(Mát 27,12)
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;
(Mát 17,20)
És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.
(Luk 12,42-46)
És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?
(Márk 11,27-33; Luk 20,1-8; Ján 2,18)
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
(Mát 25,21.23)
A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?
(Préd 8,11)
Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.
(Mát 14,5)
És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
(Mát 17,22.23; Luk 9,43-45)
De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben.
(Mát 8,12)
Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne.
(Luk 12,35.36; Jel 19,7)
A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el.
(Mát 7,21)
E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.
(Luk 18,14)
Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.
(Luk 7,29)
Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
(Ésa 5,1.2; Márk 12,1-12; Luk 20,9-19;Mát 25,14)
Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.
(Luk 23,1; Ján 18,31.32)
És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.
(Mát 26,16)
Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének.
Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
(Csel 1,18.2Sám;17,23)
De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.
(Márk 12,41)
És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.
(Luk 13,25.27)
Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?
(Mát 7,23)
Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.
(Mát 24,42)
Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
(Zsolt 118,22.23; Csel 4,11; Róm 9,33.1Pét;2,6-8)
Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.
(Róm 12,6)
És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
(Dán 2,34.35.44.45)
És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.
(Mát,21 44. 46.)
És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát.
(Ján 19,9)