20
Hasonlít a mennyek országa a gazdaemberhez, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe.
Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőbe.
Mikor három óra tájban kiment, látta, hogy mások is tétlenül ácsorognak a piacon.
Így szólt hozzájuk: menjetek ti is szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek.
Azok elmentek. Hat és kilenc óra körül újra kiment és ugyanúgy tett.
Mikor pedig tizenegy óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?
Senki sem fogadott föl minket, felelték. Menjetek ti is Szőlőmbe, mondta nekik.
Estére kelve így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: hívd össze a munkásokat és add ki bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig.
Jöttek tehát azok, akik tizenegy óra tájban álltak munkába és fejenkint egy dénárt kaptak.
Mikor pedig az elsők jöttek, azt hitték, hogy többet fognak kapni, de ők is egy-egy dénárt kaptak.
Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a szőlősgazda ellen:
ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak csak, mondták, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük.
Barátom, felelte egyiküknek, nem vagyok veled
igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők s az elsőkből utolsók.” (Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.) Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
Jézus elindult Jeruzsálem felé. Útközben félrevonta tizenkét (tanítványát) s figyelmeztette őket: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és az írástudók kezébe adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és megfeszítsék őt, de harmadnapra föltámad.”
teljesülnie a próféta jövendölésének: „Mondjátok meg Sion leányának:
nézd, királyod vonul be hozzád,
szerényen, szamárháton,
teherhordó állat csikaján.” A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus megparancsolta. Elhozták a szamarat és csikaját, rátették ruhájukat, ő pedig fölült. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták. Az előtte járó
s utána tóduló tömeg így kiáltozott:
„Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, ki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!” Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Kicsoda ez?” – kérdezték. „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép.
„Sohasem olvastátok az Írásban:
A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett.
Az Úr művelte ezeket,
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett. Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét. Mindaz, aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.” E példabeszédek hallatára a főpapok és farizeusok megértették, hogy róluk volt szó. Az volt a szándékuk, hogy elfogják őt, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.
igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők s az elsőkből utolsók.” (Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.) Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
Jézus elindult Jeruzsálem felé. Útközben félrevonta tizenkét (tanítványát) s figyelmeztette őket: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és az írástudók kezébe adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és megfeszítsék őt, de harmadnapra föltámad.”
Zebedeus fiai.
Akkor odajött Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen valamit. „Mit akarsz?” – kérdezte. Ő így felelt: „Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban.” Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom?” „Készek vagyunk”, felelték. Erre így szólt hozzájuk: „Kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert azoknak jár, akiknek Atyám készítette.” Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt a két testvérre. Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.”A jerikói vakok.
Mikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg követte. Az útfélen két vak ült. Amikor meghallották, hogy Jézus megy arra, kiáltozni kezdtek: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” A nép csitította őket, hogy hallgassanak. De ők annál jobban kiabáltak: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” Jézus megállt, magához hívta őket és megkérdezte: „Mit tegyek veletek?” „Uram, felelték, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus könyörületre indulva megérintette szemüket. Azonnal visszanyerték látásukat és követték őt.A szenvedés előtti napok
Jézus bevonul Jeruzsálembe.
21 Mikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, elküldött két tanítványt ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. Találtok ott egy megkötött szamarat s vele csikaját. Oldjátok el s vezessétek ide. Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak szüksége van rá, erre mindjárt elengedi.” Így kellettteljesülnie a próféta jövendölésének: „Mondjátok meg Sion leányának:
nézd, királyod vonul be hozzád,
szerényen, szamárháton,
teherhordó állat csikaján.” A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus megparancsolta. Elhozták a szamarat és csikaját, rátették ruhájukat, ő pedig fölült. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták. Az előtte járó
s utána tóduló tömeg így kiáltozott:
„Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, ki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!” Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Kicsoda ez?” – kérdezték. „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép.
A templom megtisztítása.
Jézus bement (Isten) templomába és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta. „Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s meggyógyította őket. Amikor a főpapok és az írástudók látták az ott művelt csodákat és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: „Hozsanna Dávid fiának!” – méltatlankodtak és odaszóltak neki: Hallod, mit kiabálnak?” Jézus így válaszolt: „Hallom. Nem olvastátok sohasem: gyermekek és csecsemők szájával hirdetted dicséretedet?” Ezzel otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott töltötte az éjszakát.A terméketlen fügefa.
Reggel, a városba visszatérőben, megéhezett. Látott az út mellett egy fügefát. Odament hozzá, de csak leveleket talált rajta. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa tüstént elszáradt. Ennek láttára a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott el így egyszerre a fügefa?” „Bizony mondom nektek, felelte Jézus, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami a fügefával történt, hanem, ha ennek a hegynek azt mondjátok: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe! – úgy lesz. Bármit kértek bizalommal imádságtokban, megkapjátok.”Honnan van Jézus hatalma.
Ezután bement a templomba és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte ő.Példabeszéd az engedetlen testvérekről.
„Mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt: fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe. Megyek uram, felelte, de nem ment ki. Elment a másikhoz és őt is megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta és kiment. Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát?” „A második”, válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában. Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek.”Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról.
Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott (messzire). Amikor eljött a szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék a termést. Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint előbb. Azokkal ugyanúgy bántak. Végre fiát küldte hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják. A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és mienk lesz az öröksége. Nekiestek tehát, kidobták a szőlőből és megölték. Amikor eljön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőmunkásokkal?” „A gonoszokkal el fog bánni, felelték, és szőlejét más szőlőmunkásoknak adja bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.” Jézus így szólt hozzájuk:„Sohasem olvastátok az Írásban:
A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett.
Az Úr művelte ezeket,
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett. Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét. Mindaz, aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.” E példabeszédek hallatára a főpapok és farizeusok megértették, hogy róluk volt szó. Az volt a szándékuk, hogy elfogják őt, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.