2121 Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. 2222 Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, 2323 és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” 2424 El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. 2525 Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, 2626 és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. 2727 Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. 2828 Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” 2929 Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. 3030 Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” 3131 Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” 3232 De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. 3333 Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. 3434 Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!” 3535 Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” 3636 A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” 3737 Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. 3838 Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. 3939 Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” 4040 Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. 4141 Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” 4242 A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. 4343 De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.