2121 Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ő ott maradt a tó partján. 2222 Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte: 2323 „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.” 2424 El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte. 2525 Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett. 2626 Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett. 2727 Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját. 2828 Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” 2929 Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. 3030 Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: „Ki érintette a ruhámat?” 3131 Tanítványai megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?” 3232 De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. 3333 Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent. 3434 „Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.” 3535 Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?” 3636 A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: „Ne félj, csak higgy!” 3737 Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. 3838 Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált. 3939 Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” 4040 Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt. 4141 Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: „Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!” 4242 A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. 4343 De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.