311 Ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. 22 Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. 33 Felszólította a béna kezű embert: „Állj középre!” 44 Aztán megkérdezte őket: „Szabad szombaton jót vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” Hallgattak. 55 Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 66 A farizeusok erre kimentek, s a Heródes-pártiakkal együtt tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.
Jézus betegeket gyógyít.
77 Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából, Júdeából, 88 Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről szintén nagy tömeg gyűlt köréje, mert oda is eljutott a híre, hogy milyen nagy dolgokat visz végbe. 99 Szólt tanítványainak, tartsanak készenlétben egy bárkát, nehogy a tolongó tömeg agyonnyomja. 1010 Sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek volt valami bajuk, mind ott tolongtak körülötte, hogy legalább megérinthessék. 1111 A tisztátalan lelkek pedig, mihelyt meglátták, elé vetették magukat, és elkezdték kiáltozni: „Te az Isten Fia vagy!” 1212 De ő keményen rájuk parancsolt, hogy ne vigyék szét a hírét.
A tizenkét apostol kiválasztása.
1313 Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. 1414 Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét. 1515 Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket. 1616 Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta, 1717 Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak, 1818 Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont 1919 és az iskarióti Júdást, aki később elárulta.
A farizeusok vádjai.
2020 Amikor hazament, ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük. 2121 Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy megzavarodott. 2222 A Jeruzsálemből jött írástudók így nyilatkoztak róla: „Beelzebul szállta meg.” És: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” 2323 Ám ő összehívta őket, és mondott egy hasonlatot nekik: „Hogy űzhetné ki sátán a sátánt? 2424 Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn. 2525 Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem állhat fenn tovább. 2626 Ha a sátán saját maga ellen támad, és így meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem elpusztul. 2727 Senki sem törhet be az erős ember házába, és nem rabolhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert. Csak akkor rabolhatja ki a házát. 2828 Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. 2929 De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.” 3030 Mert ezt mondták róla: „Tisztátalan lélek van benne.”
Jézus rokonai.
3131 Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hívatták. 3232 Sokan ültek körülötte, szóltak neki: „Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek.” 3333 Így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” 3434 Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! 3535 Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.”
Jézus a hajóról tanít.
411 Megint tanítani kezdett a tó partján. Nagy tömeg gyűlt köré, ezért bárkába szállt, így ő a tavon volt, az egész tömeg meg szemközt a tó partján a földre telepedett. 22 Példabeszédekben tanította őket sok mindenre, és tanításában ezt mondta nekik:
A magvető.
33 „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. 44 Amint vetett, némely szem történetesen az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették. 55 Más szemek köves talajra hullottak, itt nem volt elég a föld. Csakhamar kikeltek, mert nem kerültek mélyre a földbe. 66 De aztán, hogy forrón sütött a nap, kiszáradtak, mert nem eresztettek mélyre gyökeret. 77 Voltak szemek, amelyek bogáncsok közé hullottak. Amint a bogáncsok megnőttek, elfojtották, ezért nem hoztak termést. 88 De volt mag, amely jó földbe hullott. Ez amikor kikelt és kifejlődött, termést hozott, az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszorosat. 99 Akiknek van füle a hallásra, hallja meg!” – mondta.
Miért beszél Jézus példabeszédekben?
1010 Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszédek értelme. 1111 Ezt felelte nekik: „Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak, 1212 hogy: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, s bocsánatot nyerjenek.”
A magvető példabeszéd magyarázata.
1313 Aztán így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet. Hogy értitek meg akkor majd az összes példabeszédet? 1414 A magvető a tanítást veti. 1515 Akikben útszélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, s kitépi szívükből az elvetett igét. 1616 Ugyanígy, akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen fogadják, 1717 de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri őket az ige miatt, hamarosan megbotránkoznak. 1818 És mások, akikben a bogáncsok közé hullik, hallják ugyan a tanítást, 1919 de a világ gondjai, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad. 2020 Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszoros termést hoz.
A lámpás.
2121 Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék? 2222 Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. 2323 Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
A mérték.
2424 Azután így szólt: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt adnak is hozzá. 2525 Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tőle.”
A növekvő vetés.
2626 Azután ezt mondta: „Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. 2727 Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan. 2828 A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. 2929 Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
A mustármag.
3030 Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük? 3131 Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál. 3232 De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak.” 3333 Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik a tanítást, hogy megértsék. 3434 Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik.
A vihar lecsendesítése.
3535 Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Keljünk át a túlsó partra.” 3636 Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. 3737 Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. 3838 Felkeltették: „Mester – kérdezték –, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” 3939 Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: „Csendesedj! Némulj el!” A szél elült, s nagy nyugalom lett. 4040 Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?” 4141 Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez – kérdezték egymástól –, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
A gadarai megszállott.
511 Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére. 22 Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. 33 A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. 44 Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie. 55 Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. 66 Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte, és 77 hangosan kiabált: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” 88 Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” 99 Meg is kérdezte: „Mi a neved?” „Légiónak hívnak – válaszolta –, mert sokan vagyunk.” 1010 Egyúttal nagyon kérte, ne zavarja el őket erről a vidékről. 1111 Ott legelészett a hegyoldalon egy nagy sertéskonda. 1212 „Küldj a sertésekbe – kérték –, hadd szálljuk meg azokat.” 1313 Megengedte nekik. Erre a tisztátalan lelkek kimentek (az emberből), és megszállták a sertéseket. Erre a mintegy kétezer sertésből álló konda a meredekről a tóba rohant, s vízbe fulladt. 1414 A kanászok elfutottak, s elvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt. 1515 Jézushoz érve látták, hogy akit azelőtt egy légió tartott megszállva, most ott ül felöltözve, eszének birtokában. Erre megijedtek. 1616 A szemtanúk elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. 1717 Arra kérték, hagyja el határukat. 1818 Amikor beszállt a bárkába, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. 1919 Nem engedte meg neki. „Menj haza a tieidhez – mondta neki –, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad.” 2020 Az el is ment, és Dekapoliszban mindenütt híresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott.
Jairus leánya és a vérfolyásos asszony.
2121 Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. 2222 Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, 2323 és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” 2424 El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. 2525 Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, 2626 és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. 2727 Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. 2828 Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” 2929 Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. 3030 Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” 3131 Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” 3232 De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. 3333 Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. 3434 Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!” 3535 Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” 3636 A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” 3737 Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. 3838 Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. 3939 Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” 4040 Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. 4141 Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” 4242 A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. 4343 De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.
Jézus Názáretben.
611 Innen eltávozva saját városába ment. Tanítványai elkísérték. 22 A következő szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? És a csodák, amiket kezével végbevisz! 33 Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak rajta. 44 Jézus erre megjegyezte: „A prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete.” 55 S nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. 66 Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Az apostolok első küldetése.
77 Végigjárta a falvakat és tanított. Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken. 88 Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. 99 Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. 1010 Azután folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. 1111 Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” 1212 Azok elmentek, s hirdették a bűnbánatot, 1313 sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Keresztelő János halála.
1414 Heródes király is hallott róla, hiszen messze elterjedt nevének a híre. Azt gondolta, Keresztelő János támadt fel a halálból, azért van benne csodatevő erő. 1515 Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt mondták, hogy próféta, olyan, mint egy a próféták közül. 1616 Heródes ezek hallatára megállapította magában: „János támadt fel, akit lefejeztettem.” 1717 Mert Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. 1818 János tudniillik figyelmeztette Heródest: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” 1919 Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. 2020 Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. 2121 Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. 2222 Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” 2323 Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.” 2424 Az kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – válaszolta. 2525 Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” 2626 A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. 2727 Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben, 2828 és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. 2929 Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.
Az első kenyérszaporítás.
3030 Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. 3131 Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. 3232 Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. 3333 De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket. 3434 Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. 3535 Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van. 3636 Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni.” 3737 Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” 3838 Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” 3939 Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. 4040 Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. 4141 Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. 4242 Mindenki evett és jól is lakott. 4343 A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. 4444 A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.
Jézus a vízen jár.
4545 Ezután mindjárt sürgette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába s keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, addig ő elbocsátja a tömeget. 4646 Aztán elküldte őket, és fölment a hegyre imádkozni. 4747 Közben besötétedett. A bárka mélyen bent járt a tavon. Ő ott maradt egyedül a parton. 4848 Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – mert ellenszelük volt –, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni. 4949 Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, 5050 mert mindnyájan látták és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” 5151 Aztán beszállt ő is a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól nem tudtak hová lenni, 5252 mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt.
Betegek gyógyítása.
5353 Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek s kikötöttek. 5454 Amikor kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték. 5555 Bejárták az egész környéket, s ágyastul odahordták a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott. 5656 Amerre csak járt, a falvakon, városokon és tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.