311 Ezután ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. 22 Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádaskodhassanak ellene. Ő felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” 33 Aztán megkérdezte tőlük: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” 44 Azok hallgattak. Ő szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: 55 „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.
Jézus és tanítványai
66 Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogyan okozhatnák vesztét.
A nép Jézushoz fordul segítségért.
77 Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából. 88 De Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából és a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, mi mindent tett. 99 Ő meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. 1010 Sok embert meggyógyított ugyanis, úgyhogy akinek valami baja volt, odatolakodott hozzá, hogy legalább érinthesse. 1111 A tisztátalan lelkek pedig, amint meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” 1212 Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne mondják el, hogy kicsoda.
Az apostolok kiválasztása.
1313 Ezután fölment a hegyre és magához hívta, akiket kiválasztott. Azok csatlakoztak hozzá. 1414 Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak és hogy igehirdetésre küldje őket. 1515 Hatalmat is adott nekik (a betegek gyógyítására és) az ördögűzésre. 1616 A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta, 1717 Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanergesznek, vagyis mennydörgés fiainak hívott, 1818 továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a buzgó Simont 1919 és karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Jézus válaszol a farizeusok vádaskodására.
2020 Mihelyt hazaértek, ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. 2121 Amikor övéi ezt meghallották, elindultak, hogy erővel magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy elvesztette az eszét. 2222 Az írástudók azonban, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: „Belzebul szállta meg. Az ördögök fejedelmével űz ördögöt.” 2323 Ekkor összehívta őket és ezt a hasonlatot mondta nekik: „Hogyan űzheti ki sátán a sátánt? 2424 Ha egy ország meghasonlik, az az ország nem állhat fönn. 2525 Ha egy család meghasonlik, az a család sem maradhat meg. 2626 Ha tehát a sátán önmaga ellen támad és így meghasonlik, nem maradhat meg, hanem elpusztul. 2727 Senki sem törhet be az erős ember házába és nem rabolhatja el holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi őt. Csak azután foszthatja ki a házat. 2828 Bizony mondom nektek: minden bűn és káromlás, amit az emberek elkövetnek, bocsánatot nyer. 2929 De aki a Szentlelket káromolja, az sohasem nyer bocsánatot, hanem örök vétek terheli.” 3030 Ezt állították ugyanis róla: „Tisztátalan lélek szállta meg.”
Ki tartozik igazán Jézushoz.
3131 Amikor anyja és testvérei odaértek, kint maradtak és hívatták őt. 3232 A körülötte ülő tömegből figyelmeztették: „Anyád és testvéreid kint állnak és keresnek.” 3333 Ő azonban így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” 3434 Majd végignézve a körülötte ülőkön csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! 3535 Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”
Példabeszéd a magvetőről.
411 Más alkalommal is a tó partján tanított. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért bárkába szállt és leült, kinn a tavon. A tömeg pedig kint maradt a tó partján. 22 Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. 33 „Halljátok csak! – kezdte tanítását. Kiment a magvető vetni. 44 Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak a madarak és fölcsipegették. 55 Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. 66 Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött és gyökér híján elszáradt. Némely pedig tövisek közé hullott. 77 Amint a tövisek felnőttek, elfojtották és nem hozott termést. 88 A többi pedig jó földbe hullott, kikelt, felnőtt és hamincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott. 99 Akinek füle van, hallja meg” – fejezte be szavait.
A példabeszéd magyarázata.
1010 Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszéd értelme. 1111 Így válaszolt nekik: „Előttetek föltárom Isten országának titkát, a kívülállóknak azonban minden csak példabeszédekben szól: 1212 Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek és bocsánatot ne nyerjenek.” 1313 Aztán így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? 1414 A magvető az igét veti. 1515 Az útfélre esők azok, akiknek szívébe hull ugyan az ige, de amint meghallgatták, azonnal ott terem a sátán és kiveszi a szívükből. 1616 Hasonlítanak ezekhez a köves talajra hullottak: meghallgatják az igét és örömmel be is fogadják, 1717 de az nem ver bennük gyökeret, mert állhatatlanok. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodnak. 1818 Mások meg, amelyek tövisek közé hullanak, azok, akik meghallgatják az igét, 1919 de a világi gondok, a csalóka gazdagság és egyéb vágyak szívükbe lopódzva elfojtják az igét, úgyhogy az meddő marad. 2020 Végül a jó földbe hullottak azok, akik meghallgatják az igét, befogadják és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”
A példabeszédek célja.
2121 Azután így szólt: „Talán azért gyújtanak világosságot, hogy véka alá vagy ágy alá rejtsék, nem pedig azért, hogy tartóra tegyék? 2222 Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy kitudódjék. 2323 Akinek füle van, hallja meg!” 2424 Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek, akik ezt hallottátok. 2525 Akinek ugyanis van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
Példabeszéd a vetés növekedéséről.
2626 Így beszélt tovább: „Úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel, aki magot vet földjébe. 2727 Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. 2828 A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban. 2929 Amikor beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”
Példabeszéd a mustármagról.
3030 Majd ismét így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük? 3131 Olyan az, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más vetőmagnál. 3232 De miután elvetették, felnő, nagyobb lesz minden veteménynél és akkora ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai.” 3333 Több ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, amennyire csak föl tudták fogni. 3434 Példabeszéd nélkül nem tanított, de amikor egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
A vihar lecsendesítése.
3535 Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Evezzünk át a túlsó partra.” 3636 Erre azok otthagyták a tömeget és magukkal vitték őt, úgy ahogy a bárkában volt. Több bárka kísérte őket. 3737 Ekkor hatalmas vihar támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy az már majdnem megtelt. 3838 De ő a bárka farában egy vánkoson aludt. Fölkeltették és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?” 3939 Erre fölkelt, parancsolt a szélnek s rászólt a vízre: „Csöndesedjél, némulj el!” Mire a szél elállt és nagy csend lett. 4040 Aztán hozzájuk fordult: „Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?” 4141 Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
A gerázai megszállott.
511 Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére. 22 Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. 33 A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. 44 Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. 55 Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. 66 Amint messziről meglátta Jézust, odafutott, földre vetette magát előtte, 77 és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” 88 Ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből.” 99 Erre aztán megkérdezte tőle: „Mi a neved?” „Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk”, 1010 és nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 1111 Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. 1212 „Küldj minket a sertésekbe” – kérték tőle. 1313 Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belőle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt. 1414 A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt. 1515 Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek. 1616 A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. 1717 Ezután kérlelték, távozzék el a határukból. 1818 Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. 1919 Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez és mondd el nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.” 2020 Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta.
Jairus leánya.
2121 Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ő ott maradt a tó partján. 2222 Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte: 2323 „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.” 2424 El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte. 2525 Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett. 2626 Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett. 2727 Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját. 2828 Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” 2929 Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. 3030 Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: „Ki érintette a ruhámat?” 3131 Tanítványai megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?” 3232 De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. 3333 Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent. 3434 „Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.” 3535 Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?” 3636 A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: „Ne félj, csak higgy!” 3737 Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. 3838 Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált. 3939 Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” 4040 Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt. 4141 Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: „Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!” 4242 A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. 4343 De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.
Jézus Názáretben.
611 Eltávozva onnét lakóhelyére érkezett. Tanítványai kísérték. 22 A következő szombaton elkezdett tanítani a zsinagógában. Nagy hallgatósága csodálkozott (tanításán). „Honnan vette mindezt? – kérdezték. Ki adott neki ekkora bölcsességet? Hogyan történnek ilyen csodák általa? 33 Nem az ács ez, a Mária fia? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És ugye nővérei is itt élnek köztünk?” Szóval megbotránkoztak benne. 44 Jézus erre megjegyezte: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában.” 55 Nem is tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. 66 Ő maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Az apostolok szétküldése.
77 Ezután bejárta a környék falvait és tanított. Majd magához hívta a tizenkettőt, és hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek fölött, kettesével szétküldte őket. 88 Megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak egy vándorbotot; se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. 99 Sarut viselhetnek, de ne legyen két ruhájuk. 1010 Aztán így szólt hozzájuk: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok onnan. 1111 De ha valahol nem fogadnak be titeket és szavatokra nem hallgatnak, menjetek el onnan és – vádképpen ellenük – a port is rázzátok le lábatokról.” 1212 Azok útra kelve bűnbánatot hirdettek, sok ördögöt űztek ki 1313 és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg.
Keresztelő János lefejezése.
1414 Heródes király is hallott róla, mert messze terjedt a híre. „Keresztelő János támadt föl halottaiból, ezért működik benne a csodatévő erő”, mondta. 1515 Némelyek viszont így vélekedtek: „Ő Illés.” Mások pedig: „Próféta ő, olyan, mint a többi próféta.” Ennek hallatára Heródes továbbra is azt állította: „Ő János, akinek fejét vétettem. 1616 Az támadt föl (halottaiból).” 1717 Heródes tudniillik annak idején elfogatta Jánost és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. 1818 János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” 1919 Heródiás ezért áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. 2020 Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember s ezért védelmébe vette. Valahányszor beszélt vele, nagy zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. 2121 Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes születésnapján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőinek. 2222 Közben Heródiás leánya bement és táncolt nekik. Nagyon megtetszett Heródesnek és vendégeinek. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked.” 2323 Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még országom felét is.” 2424 Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – felelte. 2525 Erre visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy tüstént add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” 2626 A király nagyon elszomorodott emiatt, de tekintettel a vendégek előtt tett esküjére, nem akarta azt érvényteleníteni. 2727 Azonnal küldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el a fejet. 2828 Az elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. 2929 Amikor ezt tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték a testét és egy sírboltba temették.
Az apostolok visszatérése.
3030 Az apostolok visszatértek Jézushoz és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. 3131 Erre így szólt: „Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy enni sem maradt idejük. 3232 Egy magányos helyre eveztek hát, hogy egyedül legyenek. 3333 De távozóban sokan látták őket, és megértve szándékukat, gyalog odasiettek a városokból és megelőzték őket.
Az első kenyérszaporítás.
3434 Amikor kiszállt, ott látta a nagy tömeget. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. 3535 Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. 3636 Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, s ennivalót vegyenek maguknak.” 3737 Ő azonban így válaszolt: „Adjatok ti nekik enni.” Azok megjegyezték: „Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk látni őket?” 3838 Erre ő megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül.” Körülnéztek és jelentették: „Öt, és két halunk.” 3939 Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportonként telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. 4040 Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. 4141 Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük közt. 4242 Mindnyájan ettek és jól is laktak. 4343 A kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek tele. 4444 A kenyérből ötezer férfi evett.
Jézus a vízen jár.
4545 Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. 4646 Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. 4747 Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. 4848 Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik őrváltása idején a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. 4949 Amint meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiáltozni, mert mindnyájan látták őt és megrémültek. 5050 Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” 5151 Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, 5252 mert nem okultak a kenyérszaporításból, s szívük még érzéketlen volt.
Genezáret földjén.
5353 Átérve a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak, s ott kikötöttek. 5454 Mihelyt kiléptek a bárkából, azonnal fölismerték őt az emberek. 5555 Bejárták az egész környéket és ágyastul oda hordták a betegeket, ahol tudomásuk szerint tartózkodott. 5656 Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak hozzáért, meggyógyult.