3
És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember.
És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák őt.
(Márk 11,23)
Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre.
Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.
(Ésa 8,14.15;Mát 12,24;13,54.57; Róm 9,33.1Pét;2,7.9)
Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik.
(Ján 11,33)
Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.
(Mát 22,16)
Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából,
És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének ő hozzá.
(Mát 4,25)
És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.
(Mát 17,22.23; Luk 9,43-45)
Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt.
(Mát 14,22-36; Ján 6,15-21)
A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.
(Luk 4,41)
Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék.
(Mát 18,1-9; Luk 9,46-50)
Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.
(Máté 18,1; Luk 9,46;22,24)
És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,
(Márk 10,44)
És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni:
(Márk 10,16)
Simont, a kinek Péter nevet ada;
(Márk 4,39)
És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;
(Luk 9,54)
És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,
És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta őt.
(Máté 12,30; Luk 9,50)
Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.
(Mát 10,42)
A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.
(Márk 5,27.28; Mát 14,36)
Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
(Mát 9,34;12,24-32; Luk 11,15-22)
Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni?
(Ésa 66,24)
És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
(Csel 4,6;Márk 1,13.57.63.80)
És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.
(Márk,3 44.)
És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
(Máté 5,29)
Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.
(Mát 12,29)
Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:
(3Móz 2,13)
De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;
(Mát 12,31.32; Luk 12,10)
Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.
(Márk,3 22.)
És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt.
(2Móz 20,12;21,17)
Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.
Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?
(5Móz 24,1; Mát 5,31.32)
Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.
Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.
(1Móz 1,27)
4
És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
(Mát 13,1.2)
És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.
(Mát 3,11;Csel 1,5;2,1-4)
És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
(Mát 13,4-8; Luk 8,4-15)
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
(Mát 5,32; Luk 16,18)
Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
(Mát 19,13-15; Luk 18,15-17)
Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
(Mát 3,16.17)
És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
(Mát 18,3; Luk 18,17)
Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
(Máté 15,21-28)
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
(1Kor 5,12)
Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
(Ésa 6,9-10)
És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
(2Móz 20,12-16)
A magvető az ígét hinti.
(Máté 13,19)
Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
(Márk 8,34; Mát 10,38)
És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,
(Zsolt 62,11.1Tim;6,17)
De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.
(Márk 10,23-24)
A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
(Márk 6,41; Ján 11,41)
És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?
(Mát 5,15; Luk 8,16;11,33)
Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
(Mát 10,26; Luk 8,17;12,2)
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
(1Móz 5,32)
És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
(Mát 7,2)
Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
(Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26)
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
(Márk 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34)
És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
(Jak 5,7)
Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
(Máté 20,20-28)
És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
(Luk 13,18)
A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
(Mát 13,31.32; Luk 13,19)
És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
(Márk 14,36;Mát 20,22; Luk 12,50)
És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.
(5Móz 6,13)
Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.
(Máté 16,1-12)
Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.
(Mát 8,18-23)
Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
(Mát 20,25; Luk 22,25-27)
Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
(Mát 8,23-27; Luk 8,23-25)
Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
(Mát 16,6; Luk 12,1;Márk 3,6)
És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
(Mát 4,11.13)
És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
(Márk 6,52)
És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki? 5
És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
(Mát 8,28-34; Luk 8,26-40)
És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
(Ésa 61,1.2;42,6.7)
Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
(Márk 6,56)
És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
(Márk 7,32.33; Ján 9,6)
Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
(Mát 21,1-9; Luk 19,29-38; Ján 12,12-16)
És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
(Mát 4,13;Márk 1,21.25)
(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
(Márk 7,36)
És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
(Mát 16,13-28; Luk 9,18-27)
És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
(Márk 6,15)
Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
(2Kir 5,9.10.14)
És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
(Márk 9,9)
És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
(Márk 9,31;10,33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
(Zsolt 118,25.26)
És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
(Mát 10,38;16,24; Luk 9,23;14,27)
És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
(Mát 10,39;16,25; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25)
Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
(Mát 16,26; Luk 9,25)
De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
(Márk,5 20.)
El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
(Máté 10,33; Luk 9,26;12,9)
És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
(Mát 16,28; Luk 9,27)
És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
(Mát 9,18-26; Luk 8,41-56)
És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
(Luk 19,47)
El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
(Márk,5 14.)
És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
(Márk 1,35-38)
Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
(Márk 1,11.2Pét;1,17)
Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
(Mát 17,20;21,24; Luk 17,6)
És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
(Márk 8,30)
Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
(Luk 6,19)
És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
(Mát 6,14.15)
És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
(Ésa 53,3)
Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
(Mát 11,14;1Kir 19,2-20)
Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
(Márk 10,52; Mát 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42)
Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
(Ezék 47,9.10; Csel 2,38-41)
És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
(Ján 11,11)
És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
(Mát 8,2)
És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
(Luk 7,14)
És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
(3Móz 14,2-10)
Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
(Márk 11,23)
6
És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai.
(Mát 13,53-58; Luk 4,15-30)
És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?
(Ján 7,15)
Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.
(Zsolt 13,12)
Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.
(Zsolt 118,22.23)
És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.
(Mát 9,35; Luk 13,22)
Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.
(Mát 10,1.9-15; Luk 9,1-6;Luk 10,1)
És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;
(Márk 8,31;10,32.33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.
(Luk 18,34)
És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.
(Mát 10,11; Luk 10,7)
A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.
(Máté 18,1; Luk 9,46;22,24)
Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.
(Márk 10,44)
És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.
(Jak 5,14-15)
És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ez erők.
(Mát 14,1-12; Luk 3,19.20;9,7-9)
Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.
(Luk 9,49)
Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból.
(Mát 9,12.13)
Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.
(Máté 12,30; Luk 9,50)
Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.
(3Móz 18,16)
Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté.
(Mát 18,6; Luk 17,2)
Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt.
(Máté 5,30)
De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala,
(Ésa 66,24)
És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked.
(Mát 9,17; Márk 2,22)
És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is.
(Eszt 5,3-6)
Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét.
(Máté 5,29)
És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban.
(Márk,6 44. 46.)
A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani.
(3Móz 2,13)
És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.
(Máté 5,13; Luk 14,34; Kol 4,6)
Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.
(Mát 19,1-9)
A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.
(Csel 26,27-29)
És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala.
(Luk 9,10)
Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök.
(5Móz 24,1; Mát 5,31.32)
És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok.
A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének.
(Mát 14,13-21; Luk 9,11-17; Ján 6,1-13)
És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
(Mát 9,36)
Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van:
(Mát 23,14; Luk 20,47)
Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.
(2Kir 12,9)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
(Luk 21,1-4)
Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.
(Mát 5,32; Luk 16,18)
És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.
(Mát 19,13-15; Luk 18,15-17)
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.
(Márk 7,34)
Evének azért mindnyájan, és megelégedének;
(Mát 18,3; Luk 18,17)
És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
(Márk 9,36)
A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
(Mát 19,16-30; Luk 18,18-30)
És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.
(Mát 14,22-36; Ján 6,15-21)
Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.
(2Móz 20,12-16)
És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
(Márk 8,34; Mát 10,38)
Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
(Ésa 65,13.14)
Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
(Márk 4,39)
Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.
(Róm 12,14-17;Csel 7,60)
És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.
(Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15)
De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,
(5Móz 15,7-10)
És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van.
(Mát 7,12)
És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.
(Márk 5,27.28; Mát 14,36)